Dr. Fonyódi Ildikó, programunk sportolója a para-díjlovagló szezon utolsó versenyhelyszínére a hollandiai Genemuidenbe olimpiai pontokért érkezett.
December 31-én zárul hivatalosan az olimpiai pontgyűjtési verseny, de ennek a szakágnak ezzel a rendezvénnyel véget ért, nincs több lehetőség.
Ildikó Bojengel nevű lovával versenyzett, melynek sportjogát (versenyeztetési opcióval) megvásárolta erre az évre részére a Magyar Lovassport Szövetség Olimpiai Programja (NLSF) a tulajdonos Yom-Tov családtól. Illetve a véghajrában átvállalta a versenyzési költségeket is.
Ildikó nehéz „új” élete méltó koronát kap ezzel az eredménnyel. A kihívásokkal teli év végére értünk. Genemuidenben Ildikó Bojengellel újabb „MER”-t lovagolt és jelen állás szerint bejutó helyen van a párizsi olimpiára! Ennek kiszámítása valamivel bonyolultabb, mint a lovastusáé, mert ott a csoport egyéni olimpiai ranglistát kellett csak nézni, párosunk viszont az olimpiai raglistáról kerül be legjobb hat versenyeredménye alapján, hasonlóan, ahogy már Pachl Benedek esetében már megírtuk.
Ildikót kértük meg meséljen erről a mindent eldöntő versenyről:
Óriási nyomással érkeztem a helyszínre. Hiszen ez volt az utolsó lehetőség, illetve az egész év küzdelme, lemondása, a családomtól gyermekemtől való távollétek ami eléggé megviselt…stb.. itt összpontosult, szóval nem volt egyszerű, de ezt tudtam, vállaltam.
Picivel előbb érkeztem ki Hollandiába Yom-Tov Jázmin istállójába, mert még edzett engem a verseny előtt és velem volt végig, amiért nagyon hálás vagyok, mert mint edző és mint barát teljes mellszélességgel támogatott. A cél az volt, hogy mindenképp tudjak javítani az eddig elért eredményeimen, ki tudjak ütni egy rosszabb százalékot. Tudtam, hogy nem lesz könnyű, mert a mezőny nagyon erős volt, olimpiai, világ és Európa-bajnok lovasokkal.
Az eredményekbe a 3* Grand Prix számít bele, hogy sikerült?
Első nap a Grand Pix-ben 69.74%-al a negyedik helyezést értük el, ezzel a százalékkal sikerült javítanom az egyik eredményemet a hatból ez volt a cél.
A programmal elégedett voltam, a világ és Európa-bajnok ezüstérmes holland Frank Hosmar kapott 73%-ot (amivel meg is nyerte a számot) és boldogsággal töltött el, hogy komoly lovasokat megelőzve az eredménylista elején végeztünk, ami bizonyítja, hogy igenis itt a helyünk nekünk magyaroknak!
Óvatosabban lovagoltam, mint Motesicében, mert „magasról lehet nagyot esni”. Ugyan ott mentünk már 73-at, de nem akartam kockáztatni, mert a fő cél a javítás volt, ami végül is sikerült (17 pontot). Úgy gondolom nem voltak nagy hibáink, az ügető rész volt egy picit kevésbé csillogó, a vágta- és lépés munka nagyon jól sikerült, az utolsó „középből állj” nem a alakult a tervek szerint. Drága Bojengel ismét odatette magát, mindent beleadott.
Másnap is versenyeztetek, az a program, hogy sikerült?
Másnap igyekeztem többet kockáztatni.
A melegítőben Bojengel nagyon nagyon jó volt, a belovaglásunk előtt keletkezett némi zavar, mert az előttem végzett lovasnál óriási ovációt csaptak, ami még nem baj, csak kicsit sokáig tartott, ami megzavarta a koncentrációnkat, a lovam megfeszült, de igyekeztem visszahozni az eredeti állapotot. Magában a programban 70.263%-ot lovagoltam, ami ismét javítás volt, de 72 volt a cél. Az egyik lépés-piruettet elég jól elszúrtam, ott elég sok pontot vesztettem. A többi feladatban viszont úgy gondolom, jól teljesítettünk, Bojengel-re pedig nincsenek szavak, igazán odatette magát értem. Nem voltam megelégedve magammal, mert szerettem volna ennél magasabb százalékot lovagolni, hogy bebiztosítsam a helyem, össze is omlottam egy rövid időre, mert hirtelen úgy nézett ki, vége, amiért egész évben dolgoztunk, az nem teljesül, elszállt a remény.
Rá nem sokkal kiderült, hogy túl negatívan látod.
A férjem billentett vissza a való világba, amikor elküldte azt a képet, hogy nézzem meg és emlékezzek vissza. A fotón a kálváriám után az első „lóra ülésem”, ami egy műló nyergében volt a Dechatlonban, a mankóimmal, alig tudtam felkapaszkodni rá…és akkor azt mondtam: fogok én még nyeregben ülni. Innen indultam. Abba is hagytam gyorsan az önsajnálatot, mert ha másért nem, ezért mindenképp megérte. Majd leültünk számolni.
Most pedig itt állok az olimpia kapujában. Szóval hálás vagyok minden egyes percért.
Szeretném megragadni az alkalmat, hogy köszönetet mondjak a teljesség igénye nélkül azoknak az embereknek, akik segítettek és segítenek az utamon.
Ebből is látszódik, hogy amit lát az ember (egy ló – egy lovas) az ugyan egyéni sport, de a valóságban egy igazi csapatmunka nagyon sok emberrel.
Magyar Lovassport Szövetség Olimpiai Program (NLSF)
Arie Yom-Tov
Yom-Tov Jázmin
Magyar Paralimpiai Bizottság
a FÉRJEM, Molnár Géza, a családom, a barátaim
Bazsó Gergely
Szotyori Nagy Kristóf
Nagy Lajos
Kis Rebeka
Kiss Imre
a lovasaim, tanítványaim
Szűcs Kriszta
Burger Orsolya
Bartos Attila
Grósz Gyula
Dallos Zsófia
Irina Lis
Komjáthy-Losonczy Anikó
Zoli a Böröcz Csizmától,
A két istálló csapata, akik mozgatták Jangot, mikor én nem tudtam ott lenni
Edmár Péter, Köves Gréti, Cseke Lili, Milou Dees.
Rafaela Caris, Szabó Krisztina
Kapcsolódó cikk:
World Championships
Lovassport Szövetség
