Mi, magyarok már csak tudjuk: egy közösségi oldalon rég nem látott ismerősök találnak egymásra, régi osztálytársak veszik fel a fonalat és elevenítik fel az élményeket, az aktuális baráti körrel pedig minden korábbinál egyszerűbbé válik a kapcsolattartás.
Onnan tudjuk, hogy 2002. április 14-én elindult az iWiW. Ami még valóban az emberekről és kapcsolatokról szólt. Nem pedig a pénzről. Abban az évben járunk, amikor a magyarok már közösségi oldalt használtak, Mark Zuckerberg pedig éppen csak beiratkozott a Harvardra. Pszichológiát és számítástudományt hallgatott – és ha egy kvízműsorban kellene megtippelni a közösségi oldal alapítójának tanulmányait, akkor éppen ezt a tudománykombinációt választanák legtöbben, akik végiggondolják, mi lett mára a Facebookból.
Korábban elképzelhetetlen volt, legfeljebb science fiction művekben álmodoztak róla vagy rettegtek tőle, hogy hárommilliárd ember használjon egy globális rendszert. Márpedig most itt tart a dolog, ennyi a Facebook havonta aktív felhasználóinak száma, közülük több mint kétmilliárdan minden egyes nap belépnek, és görgetnek, kattintanak, lájkolnak, üzennek, tartalmakat és reklámokat néznek.
© Statista
Ezzel párhuzamosan az is valósággá vált, amitől az aggodalmasabb sci-fik óva intettek: a Facebook egyre kevésbé az emberekről, egyre inkább csak a pénzről szól. Jól példázza ezt a Zuckerberg-birodalomhoz kötődő vállalatokat összefogó Meta héten tett bejelentése, amely szerint többé nem kommunikálják majd a Facebook-felhasználók számának alakulását, hanem csak a hirdetések szempontjából közvetlenül releváns adatokat hozzák nyilvánosságra: mennyien nézik a reklámokat, mennyibe kerülnek, mennyit hoznak. Ily módon maga a Meta is elismerte:
nincs itt semmi életjobbító misszió, ez kőkemény üzlet.
És egyébként annak nem is rossz: a héten történetének első osztalékfizetését bejelentő Meta piaci kapitalizációja már 1,2 billió dollár fölött van. A vállalat részvényeinek értéke a tavalyi eredmény bejelentését követően az elmúlt néhány napban 20 százalékkal nőtt.
© képernyőkép / hvg.hu
Ezzel még véletlenül sem az a baj, hogy valaki valamivel pénzt akar keresni. Keressen csak. A gondra az elmúlt két évtizedben, de főleg az utóbbi években megszületett számtalan kutatás világít rá, melyekben oknyomozó újságírói módszertannal és/vagy tudományos igényességgel vizsgálták, mi mindent áldoz be a Facebook azért, hogy még egy dollárral több pénzt tudjon csinálni. És hát tulajdonképpen mindent.
Mark Zuckerberg. Alapító atya © AFP / NurPhoto / Jaap Arriens
Szokatlanul átfogó és mélységében is ritka betekintést engedett a problémákba a The Wall Street Journal 2021 őszén közölt cikksorozata. A The Facebook Files című tényfeltáró sorozat anyagaiban az amerikai üzleti napilap pontról pontra bemutatta: egyes Facebook-funkciók lélekromboló, toxikus hatásaival pontosan tisztában voltak az oldal vezetői, ám az üzletmenet érdekében nemcsak nem változtattak semmin, hanem még el is titkolták a nyilvánosság elől a problémákra rávilágító kutatások eredményeit.
A bizonyítékokkal együtt tálalt vádak között szerepelt például egy 2018-as fejlesztés, amelynek köszönhetően a platform dühösebb és toxikusabb környezet lett. A családi és baráti kapcsolatok erősítésére bevezetett algoritmusmódosítás miatt a felhasználókhoz nagy mennyiségű álhír és uszító tartalom jutott el. Érdemes felidézni, mi történt, miután a Facebooknak elege lett az európai és amerikai szabályozók folyamatos „vegzálásaiból”: ahelyett, hogy tisztábbá tették volna a platformon zajló politikai-társadalmi közbeszédet, egyszerűen úgy döntöttek, hogy ne érdekelje már annyira az embereket a politika.
Ha kevesebb a közéleti és politikai megosztás, akkor nekik kevesebbet is kell bajlódni azzal, hogy normális mederben tartsák a posztokat, azok terjedését és hozzászólásait. Így, amikor éppen úgy kívánja az üzlet, egyszerűen csökkentik például a politikai-közéleti témákról is hírt adó újságok elérését. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy például mi magunk is hiába írunk és osztunk meg Facebook-oldalunkon ugyanannyi cikket, mint egy éve, ön jóval kevesebbel fog találkozni. Így kevesebb a problémázás. Zavartalanabb az üzlet.
Így aztán csökkentik annak esélyét is, hogy a Facebook civil és állami támadások célpontjává váljon, mondván üzleti érdekei mentén aktívan, vagy éppen teszetoszaságával passzívan hozzájárult egy-egy választás eredményeinek moralitást nélkülöző befolyásolásához.
Az is kiderült, hogy – az XCheck program keretében – a vállalat több millió VIP-felhasználót tart számon, akiket mentesít az átlagfelhasználókra érvényes szabályok jelentős része alól. A kiváltságosok pedig többször visszaélnek a helyzetükkel, és ezt a vállalat nem szankcionálja. (A programmal kapcsolatban tavaly tavasszal több változást is bejelentett a cég.)
A The Wall Street Journal tényfeltáró sorozata a járványkezelési módszerét is felrója a cégnek: a Facebook hanyagsága nagyban hozzájárult az amerikaiak alacsony oltásfelvételi hajlandóságához és a vakcinaellenességhez.
Arra is van válasz, hogy ha a Facebook-birodalom felhasználói dühösebben, feszültebben, egyszerűen rosszabbul érzik magukat a bőrükben az ott látott tartalmak miatt, akkor mégis miért lépnek be nap mint nap.
Ezek a felületek jelentik a fiatalok számára a természetes létközeget, melynek elhagyása már-már olyan lenne, mintha egy idősebb ember nem menne le az utcára vagy ülne le sörözni a barátaival – magyarázta a Facebook-akták kapcsán született cikkünkben a szakpszichológus.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt két évtizedben nemcsak a Facebook lett idősebb, hanem vele együtt felhasználói is. Akik tíz, netán húsz éve elkezdték használni a közösségi oldal egyre csak bővülő szolgáltatásait, azoknak tíz, netán húsz éve jelenti az említett természetes létközeget a Facebook (és társai).
És ha igazságosak vagyunk, akkor ez a közeg alapjában véve nem feltétlenül rossz. Ott vannak az oldalon a magánéleti és szakmai örömök is. Az ismerősök által elénk tárt érdekes cikkek. A csoportokban kapcsolatot tartó iskolai, munkahelyi, hobbista vagy éppen vallási közösségek. A kutyás-cicás videók. A váratlanul érkező, jóleső üzenetek. A bárki által bármikor, bárhonnan folytatható chatelések, telefonálások, videós hívások.
Szóval: boldog 20. születésnapot!
A Facebook nélkül ma nem csak kicsit jobb, de kicsit rosszabb is lenne a világ.
HVG
