Fábián Bettina élete első világbajnokságán 9., Olasz Anna a rekordot jelentő hatodik vb-jén 12. lett 10km-en a fukuokai világbajnokságon – dicséretes teljesítmény, mégsem voltak képesek örülni neki. Sőt.
Csak a szokásos: 62 induló, megannyi klasszis, nagyjából nyolcezer méter a helyezkedésről szól, aztán az utolsó kétezer méteren, de leginkább az utolsó nyolcszáz-ezer méteren dőltek el a helyezések az élbolyban.
A két magyar lány az első két körben a mezőnnyel utazott, inkább a második felében, aztán előbb Olasz Anna tűnt fel a közvetlen élbolyban – a harmadik etapban negyedik-ötödik helyen haladt –, aztán Fábián Bettina is előre nyomakodott, olyannyira, hogy a negyedik kör elején a harmadik helyen haladt. Ezt követően azonban, mint utóbb edzőik s maguk is analizálták, több olyan apróbb hibát is elkövettek, amelyek ezen a távon, ilyen színvonalú mezőnyben nem fér bele, illetve akadtak olyan malőrök is, amelyekkel nehéz volt mit kezdeni.
Olasz Anna egy kulcsfontosságú frissítésénél például az egyik francia nemes egyszerűséggel megitta előle a neki benyújtott energiaitalt, később pedig a bírói hajó tűnt fel az ideális ív kellős közepén s horgonyzott le ott teljesen érthetetlenül, így a lányoknak jobb híján meg kellett kerülniük a motorcsónakot… Sok minden múlik ilyen apróságokon, Anna például azt mondta, addig átlátta, ki hol halad, ekkor viszont teljesen kizökkent, és későn realizálta aztán, hogy az élboly már begyorsított.
A versenyt követően Fábián Bettina hosszan hallgatta edzője, a maga egykor is vb-induló Kutasi Gergely elemzését, bár maga is tisztában volt azzal, hogy több jó döntéssel előrébb végezhetett volna; nem mintha vb-újoncként a 9. hely, azaz a Top 10-es helyezés egy pillanatig is szégyellni való lenne. Olasz Anna nem sokkal mögötte, a 12. helyen ért be – a régi kvalifikációs rendszerben ez azt jelentette volna, hogy csak Bettina úszhat Párizsban, ám az új szisztéma szerint innen csak az első három szerzett kvótát – ha jövő februárban, Dohában ugyanígy érnek be, mindketten mehetnek majd az olimpiára.
A vb első aranyérmét egyébként a német Leonie Beck vitte el, némi meglepetésre Chelsea Gubecka lett a második, míg az amerikai Katie Grimes a harmadik – megelőzve a két előző olimpiai bajnokot, a riói győztes Sharon van Rouwendaalt és a tokiói elsőt, Ana Marcela Cunhát.
Nyilatkozatok
Fábián Bettina
„Igazából a kilencedik hely olyan, mint a negyedik… Nem sok jót tudok ebben a pillanatban mondani, még mindig picit bánom, ami történt, csak az jár a fejemben, mit csinálhattam volna máshogy. Ahogy telik az idő, biztos elégedettebb leszek az eredménnyel. Sokat kell még tanulnom, több tapasztalatot szereznem, hiszen ez volt az első világbajnokságom, azaz nem lehetek annyira elégedetlen. Nyilván még keményebben kell dolgoznom, hogy ennél is jobbat tudjak kihozni magamból, de remélem, ennél tényleg lesz sokkal, de sokkal jobb is.”
Olasz Anna
„Az egész év ilyen volt, nagyon sok mosoly, és aztán sírás is, bőven… Őszintén szólva, az egész verseny tök jól összeállt, nagyon-nagyon jól összeraktam egy napja fejben, és azt kell mondanom, régen fordult elő, hogy ennyire összeállt minden úgy, ahogy terveztem, körről körre, hogy ennyire tudtam összpontosítani végig, ezért is bosszant, de nagyon, hogy végül csak tizenkettedik lettem. Persze, volt, hogy elvitték előlem az italom, mert bejöttek elénk a bírók, de ez benne van a nyíltvízben. Az volt a gond, hogy ott abban a tumultusban nem vettem észre, amikor elment az élboly, és mire észbekaptam, már késő volt, holott simán tudtam volna menni velük, nem azért maradtam le, mert nem bírtam. Az első nyolc simán benne volt, de ahhoz képest, amilyen katasztrofálisan sikerültek az idei versenyeim, ez még jónak mondható… Igazából itt a verseny után az tört elő belőlem könnyek formájában, hogy az előző hónapokban már nagyon komolyan megkérdőjeleztem, egyáltalán itt van-e a helyem még a nemzetközi mezőnyben, ma pedig jött a válasz, hogy abszolút tudom velük tartani a lépést, mégis sírhatnékom támadt, mert a végső helyezés nem feltétlenül tükrözi ezt, és ez a hiányérzet azért elég komolyan itt van bennem.”
