Az utóbbi évtizedekben a pozitív pszichológiai kutatások felhívták a figyelmet a megbocsátás fizikai és mentális lelki egészségre gyakorolt pozitív hatásaira. Ezek szerint a megbocsátási hajlandóság hozzájárulhat az általános jólléthez, csökkentheti a depresszió szintjét, és segítheti a megküzdést a nehézségekkel.
A megbocsátásról gyakran téves kép él az emberek fejében, általában ezt egyetlen eseményként értelmezik, ami egy bizonyos időpillanatban történik meg. Valójában a megbocsátás inkább olyan folyamat, amely során fokozatosan csökkennek a nehezteléshez kapcsolódó negatív érzelmek (mint a harag, a gyűlölet), a negatív motivációk elhalványulnak (például az ellenségeskedésre, bosszúra törekvés), és ezzel együtt a negatív gondolatokból (folyamatos rágódás a történteken) is kevesebb lesz.
Aki megbocsát, az tudatosan és önként dönt arról, hogy nem akar bosszút állni, ehelyett arra törekszik, hogy idővel az őt sértő személyhez kedvességgel és együttérzéssel közeledjen, és változtasson a múlthoz fűződő viszonyán. A megbocsátás a megbocsátó számára is számtalan pszichológiai előnnyel jár: javul a fizikai és mentális egészség, fokozódik a személyes erő érzete.
Kulturális különbségek
Rendelje meg online!
A kultúra sokféle módon befolyásolja a megbocsátást (például a kulturális értékeken, a szocializáció sajátosságain, a társadalmilag elfogadott normákon keresztül), de vannak a megbocsátásnak olyan elemei is, amelyek függetlenek a kultúrától. Ilyen közös elem, hogy a megsértés, a megcsalás, az elutasítás, a figyelmen kívül hagyás vagy a törődés hiánya a leggyakrabban szenvedést okozó tett. Az elszenvedő személy pedig ezek hatására mindenhol hasonló érzelmeket él át, többek között szégyent, bűntudatot, kisebbrendűséget.
Az érzelmek intenzitásában azonban már felfedezhető kulturális különbség. Az említett érzelmeket a keleti (úgynevezett kollektivista) kultúrákban az emberek intenzívebben szokták átélni, mint a nyugati (úgynevezett individualista) kultúrkörben. Ha a szándékosságot nézzük, e tényező minden kultúrában meghatározó: nehezebb megbocsátani, ha a sértés szándékos volt, illetve minél súlyosabbak és maradandóbbak a sértés következményei, annál kisebb a megenyhülés valószínűsége.
Természetesen az is fontos tényező mindenütt, hogy az elkövető bocsánatot kér-e. Ha ez megtörténik, az komoly mértékben növeli annak az esélyét, hogy a megbántott elnézi az atrocitást. Figyelemre méltó adat, hogy a fiatalabbak kevésbé megbocsátók, mint az idősebbek, azaz ahogy korosodunk, egyre motiváltabbá válunk az irgalomra.
Gonoszság vagy helyzet
Meglepő lehet, de a vizsgálatok kulturális különbségeket fedeztek fel annak kapcsán, hogy mikor nem haragszunk már, és mi a megbocsátás fő célja.
A nyugati kultúrákban a megbocsátás belső folyamataira, a megélésére – a keleti kultúrákban a megkegyelmezés kifejezésére helyeződik nagyobb hangsúly. Az individualista társadalmakban a saját egyéni identitás, értékeink védelme – a kollektivistákban a szociális harmónia, az egész közösség egyensúlyának visszaállítása a meghatározó cél, itt az egyéni célok és érdekek háttérbe szorulnak.
Egy Hongkongban 2011-ben végzett kísérlet, amelyben amerikai és kínai alanyoknak kellett megmagyarázni egy képzelt gyilkosság okát, rámutatott arra, hogy az amerikaiak több személyes, míg a kínaiak több kontextuális (a helyzetre jellemző) szempontot emeltek ki. A kutatók azt tapasztalták, hogy egy amerikai nagy valószínűséggel indul ki abból, hogy az elkövető személye magyarázza az eseményeket („ő gonosz ember”), a kínaiak viszont inkább úgy gondolkodtak, hogy az elkövető olyan helyzetbe került, ami magyarázatot kínál a tettére.
A megbocsátás művészete
Fontos ismét leszögezni, hogy a harag elengedése tudatos döntéssel indul, amikor kilépünk az önsajnálatból, és elkezdjük az elkövető szemszögéből is átérezni az eseményeket (vajon mit mondana, miért tette, amit tett).
Mivel a megbocsátás önzetlen ajándék, segíti a folyamatot, ha felidézünk olyan múltbéli helyzeteket, amikor mi követtünk el valamit sértést, és megbocsátottak nekünk. Ha hálát érzünk ezért az egykori ajándékért, a jelenben nekünk is könnyebb lesz hasonlóan nagylelkűnek lenni.
A folyamatot erősíti és továbblendíti, ha kifejeződik a megbocsátás (akár személyes közléssel vagy levélben, esetleg vers vagy dal írásával). Pláne ünnepekkor lehetünk erre motiváltak. A megbocsátás azonban ezzel sem zárul le, a jövőben újra és újra visszatérhetnek a negatív emlékek, és nekünk újra és újra ki kell majd tartanunk a döntésünk mellett.
A megbocsátás ugyanis nem jelent törlést, meg nem történtté tevést, nem jelenti azt, hogy elfelejtjük az eseményeket. A döntésünk melletti kiállás az idő múlásával egyre kisebb erőfeszítésünkbe fog azonban kerülni.
Nagy Henriett pszichológus, egyetemi docens írása a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban jelent meg, amelyben kapcsolatainkkal foglalkozunk.
Keresse a HVG Extra Pszichológia magazin legfrissebb számát az újságárusoknál vagy rendelje meg!
HVG
