A Parlament – hangsúlyozta Szynkowski vel Sęk – olyan időszakban állt elő az Unió mélyreható belső reformjára irányuló kezdeményezéssel, amikor a belső stabilitásra és kohézióra kellene koncentrálnia mindenkinek. De a javaslatai máskor sem lennének elfogadhatók, mivel csökkentik a tagállamok hatáskörét többek között olyan területeken, mint a kül- és biztonságpolitika, illetve aláássák az európai együttműködés közösségi jellegét. Mindezek pedig ténylegesen az Unió gyengüléséhez és a nemzetközi színtéren betöltött szerepének további csökkenéséhez vezetnek – tette hozzá.
A lengyel külügyminiszter szerint a centralizáció fokozása nem megfelelő válasz napjaink kihívásaira.
A többségi döntési mechanizmus ellentmondásait példákkal érzékeltette: „érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy Lengyelország vagy a balti államok polgárainak miért kellene elveszíteniük a beleszólásukat saját energiamixük alakításába.” Vagy éppen feltette a kérdést: „lehet-e az államok stabilitása és biztonsága szempontjából rendkívül érzékeny bevándorláspolitikai kérdésekben többségi döntést hozni az összes tagállam sokszínű véleményeinek figyelembevétele nélkül?”
Ezek után leszögezte, hogy ezeket a döntéseket „Párizsban vagy Varsóban kellene meghozni, nem pedig Brüsszelben vagy… a lobbicégek vezetőségében.”
Kiemelte továbbá, hogy az egyes államok álláspontjának figyelmen kívül hagyása elkerülhetetlenül az euroszkepticizmus növekedéséhez fog vezetni a kontinensen. „Napjainkban a vétójog garantálja valamennyi tagállam szuverenitását és megvédi őket a belső szabályaik akaratuk ellenére történő befolyásolásának kísérleteitől. Nem nehéz előrelátni e kiváltság feladásának következményeit. Az uniós reform kezdeményezőinek számolniuk kell azzal, hogy tetteik a polgárok elfordulását eredményezik a Közösségtől” – mutatott rá.
A teljes cikk itt olvasható.
Írta a Magyar Hírlap
