Gazdaság: Randalírozó turisták, vagy épülő országimázs? Forrnak az indulatok a bulihajók miatt Újlipótvárosban

Gazdaság: Randalírozó turisták, vagy épülő országimázs? Forrnak az indulatok a bulihajók miatt Újlipótvárosban

Egy nyugodt, hétköznapi nyári estén, eső utáni csendben élvezi egy madár a lemenő nap sugarait a rakparton. Idilli idő ígérkezik a hajókázásra, mi is ebben a hangulatban érkezünk a Carl Lutz rakpart egyik mólójához, ahol már kígyózik a sor egy hajó előtt, amely 24 euróért korlátlan proseccofogyasztást és 75 perces, angol nyelvű városnézést ígér. Mellettünk

főleg a 20-as éveik elején járó, többségében külföldi fiatalok állnak sorba, de elvétve magyar hangokat is hallunk.

Az Újlipótvárosért Egyesület egyik tagjával azért szállunk hajóra, hogy teszteljük azt, ami a környékbelieket foglalkoztatja. A pesti rakpart újlipótvárosi része az elmúlt időszakban egyre megosztóbb hely lett: a helyi lakosok szerint egyre kevésbé élhető, zajos, rossz a levegő, és egyre több a randalírozó, miközben a külföldiek pezsgő életet tapasztalnak itt, és szívesen jönnek ide, ugyanis innen indulnak – más hajók mellett – az utóbbi időben egyre népszerűbb korlátlan italfogyasztást kínáló városnéző hajóutak is.

A bulihajókra az a májusi tragikus eset hívta fel a figyelmet, amikor egy budapesti, korlátlan pezsgőfogyasztást kínáló sétahajóról a Dunába ugrott egy 28 éves amerikai férfi, aki a vízben szörnyethalt. A Carl Lutz rakpart környékén élők azonban már korábban is nehezményezték a kishajók és a turistabuszok egész rakpartot elfoglaló jelenlétét, a problémára a pár éve egyre nagyobb népszerűségnek örvendő, 20-30 eurós áron korlátlan italfogyasztást kínáló hajóutak megjelenése („booze cruise”) csak ráirányította a reflektorfényt.

A hajón mindenesetre kellemes meglepetés fogad: kellemes, növényekkel teli fedélzetre érkezünk. A személyzet tagjai már felszálláskor a kezünkbe nyomnak egy pohár gyöngyözőbort, és mutatják az utat a fedélzeten. Mi a felső, kültéri dekken egy bárasztalnál állunk meg, körülöttünk francia, holland, angol, cseh hangokat hallunk. A kisebb társaságok ülnek le a fenti 2-4 fős asztalokhoz, míg a nagyobb, holland, német és ír csapatok a lenti zárt részen ülnek le.

„Love is in the air” – indul be a hangos zene, ami az egész utat végig kíséri, mintha kizárólag szerelmes számokat dobna a gép. Indulásra mintha már el is fogyott volna az első pohár ital. A fedélzeten hat-hét, kedves és segítőkész pincérrel találkozunk, ők – a vendég kérésére vagy kérés nélkül – egy magyar gyöngyözőbort kínálnak, ha valaki édes vagy másfajta italra vágyna, rá kell fizetnie. Az alapár egyébként 8-9 euróval drágább a szimpla sétahajózáshoz képest.

„Inkább önfegyelem kérdése ez” – mondja útitársam arról, ki milyen tempóban iszik. Többségében egyébként fiatalok vannak körülöttünk, akik gyorsan felhörpintik a pezsgőt, amikor érkezik a pincér. Fél óra elteltével van, aki már a negyedik pezsgőjét kapja, mi inkább átülünk a limonádéspulthoz, ahol szintén korlátlan a fogyasztás. Ez láthatóan nem olyan népszerű, ahogy az angol nyelvű tájékoztató szövegekre sem mutatkozik nagy érdeklődés, inkább fotózkodnak az utasok a turistalátványosságoknál.

A Halászbástyáról megy a törilecke, de közben mindenki a Parlamentet fotózza vadul – jegyzi meg útitársam, közben pedig lassan leérünk a Petőfi hídhoz, utunk déli csücskébe, és fordulunk is vissza.

Negyven perc után megszólal a Stand by me, mi meg úgy döntünk, megnézzük a lenti, zárt szintet. Itt egy Erasmus-buli hangulata fogad, csapatokba verődve ülnek fiatalok. Egy 20-as évei elején járó hollandokból álló csapat azt mondja, azért jöttek, mert megéri nekik úgy nézni a várost, hogy közben leisszák a hajóút árát. Ők ekkor már a 8. pohár pezsgőnél tartanak. Mások azt mesélik, hogy Interrail-jeggyel járják Európát, és a gyors bulizással egybekötött városnézés azért is jön jól, mert másnap utaznak tovább Bécsbe.

Visszafele menet látjuk, hogy mentőmellények és egy kis csónak vannak a hajó oldalánál rögzítve, összességében nem érezzük azt, hogy ne lennénk biztonságban a fedélzeten, annak ellenére, hogy bármikor a vízbe ugorhatnánk, nem volt túl magas egyik korlát sem. Útitársam hozott magával egy levegőminőség-mérőt is, ami a teljes út során megfelelő értékeket mutat, ami betudható a nyári zápor utáni csendes időnek is.

22:15-re érkezünk vissza a kikötőbe, a parton már taxisok tömege fogad. A fiatalok csoportokba verődve távoznak, egy ír lánycsapat azt kérdezi tőlünk, hogy az Instantot, vagy a Szimplát ajánljuk az este további részére.

Egyre feszültebbek a lakók az ittas randalírozók miatt

Amennyire lelkesek és élvezik az effajta utakat a turisták, annál jobban aggasztják a hajók a helyieket, ezért már az önkormányzat is lépett: egy augusztus 1-jén életbe lépő rendelet szerint a budapesti Carl Lutz rakparton 15 kikötőt engedélyez a kerület, kikötőnként pedig csupán két hajó köthet ki a rakpart ezen részén, ami jóval kevesebb a korábbinál, amikor a 25 kikötőre több mint 50 hajó jutott. Az önkormányzat azt várja a döntéstől, hogy jóval kevesebb lesz a károsanyag-kibocsátó vízi jármű.

© Fazekas István

„A Carl Lutz rakparton az elmúlt években megjelenő hajók nem csak környzeti szempontból rombolják az életminőséget, de manapság már kifejezetten rossz a helyzet, egyre kevésbé élhetővé teszik a környéket” – mondja a hvg.hu-nak Márta, egy 13. kerületi, helyi lakos, az Újlipótvárosért Egyesület tagja. Szerinte „mindennapos az ittas fiatalok randalírozása a környéken, a vandalizmus. A Szent István park mentén található fák tartó oszlopait kihúzzák, a hajókból kiszálló ittas fiatalok bemásznak a Szent István parkba is. Ha fiatalabb lennék, még félnék is arra sétálni este” – teszi hozzá.

A 13. kerületiek már évek óta küzdenek a 150-250 fő befogadóképességgel rendelkező hajók ellen: panaszaikra válaszul a Levegő Munkacsoport már három évvel ezelőtt petíciót indított a dunai hajók légszennyezése és a zajszennyezés ellen, ugyanis mérések alapján a pesti rakpart levegőminősége egyre rosszabb lett. A petíció szerint „Budapesten a dunai személyszállításra használt hajók jelentős része rendkívül egészségkárosító, mérgező kipufogógázzal és zajjal terheli a környezetet.” A panaszosok a fővárosban a zaj- és levegőszennyezésért a magántulajdonban lévő, többnyire rendkívül elavult motorral közlekedő, jellemzően városnézést kínáló hajókat okolták.

Megkerestük Varga Zsoltot, a Magyar Hajózási Országos Szövetség (MAHOSZ) főtitkárát és a Személyhajósok Szövetségének elnökét, aki szerint ez nem így van. Mint mondja, „az itteni hajók szigorú engedélyeztetéseken esnek át, ha ezeket nem kapnák meg, nem is közlekedhetnének.” Sőt, szerinte „erős túlzás bulinegyednek nevezni két kikötőt is, amelyek esténként háromszor indítanak innen hajót, és elviszik a vendégeket helyszínről.” Azt is tagadja, hogy folyamatosan járatnák a hajók motorjait, ugyanis ez gazdaságtalan, szakmaiatlan és felesleges.

Varga Zsolt
© Fazekas István

A Mahosz főtitkára szerint a rakparton közlekedő járművek a felelősek a környezetszennyezésért. „Lent és fent is 2×1 sáv van a rakparton, plusz a Margit hídon is 2×2 sáv. Az alsó rakparton a Parlamentnél két jelzőlámpát alakítottak ki az elmúlt években, azóta áll a forgalom a Szent István parkig.”

Hasonlóan látja az egyik hajótársaság jogásza is. A nevét nem vállaló társaság képviselője szerint „a hajós társaságok jellemzően külföldi utasok dunai hajóztatásával foglalkozó cégek, amelyek az utasok rövid ideig tartó be- és kiszállítása közötti időszakban nem a kikötőben állomásoznak és a motorjukat járatják, hanem a Dunán tartózkodnak, folyamatos menetben vannak, vagyis a zaj és hangoskodás jellemzően a hajókon, a vízen, a Dunán történik, nem a lakók közvetlen közelében”.

A jogász arra hívja fel a figyelmet, hogy cége sétahajós programjaival elnyerte a Viator legjobb értékelést kapó turisztikai attrakcióinak járó Experience Awards díjat. Azt is kiemeli, hogy a cég a budapesti látványosságok sorában a Parlamentet és a Budai Várban tartott sétákat követően az egyik legnagyobb számban igénybe vett szolgáltatást nyújtja a hazánkba látogató turistáknak.

© Fazekas István

Hozzáteszi: igyekeznek a lakosokkal együttműködve megoldást találni a problémára: „valamennyi társaságunkhoz érkező lakossági panaszt megvizsgáltunk és reagálunk is arra a lehető legjobb partneri viszony kialakítása érdekében.” A beérkező panaszokra azonnali változásokat eszközöltek: „útjainkat lecsökkentettük, a késő esti utat törtöltük ajánlatunkból és a rakparti illemhelyek megnyitása érdekében is eljártunk.” A szolgáltatásra pedig a 13. kerületi önkormányzat adott engedélyt – hívja fel a figyelmet.

Az önkormányzat próbálja orvosolni a problémát, de korlátozottak az eszközei

Az elmúlt években több sikertelen kezdeményezés indult a kérdés rendezésére, például a Levegő Munkacsoport 2019-ben találkozót szervezett Rácz Andrással, az Agrárminisztérium államtitkárával, aki azonban a megígért szakmai grémiumot nem szervezte meg. Az önkormányzat is felismerte a problémát, és 2020 márciusában elindult egy munkacsoport, amely a rakpart helyzetét rendezné, több egyeztetés is történt, de a helyiek szerint nincs érdemi változás.

A 13. kerületi önkormányzat is megerősíti, hogy „érkeznek be panaszok a dunai hajók által a Carl Lutz rakpartnál okozott levegő- és zajterhelés, hulladékszennyezés, valamint a hajókról leszálló turisták éjszakai hangos, olykor garázda viselkedése miatt”. Mint Ladányi Zsolt, a kerület sajtóreferense kiemeli: idén május 1. és június 15. között időszakban 268 alkalommal intézkedtek a közterületfelügyelők, 133 esetben alkalmaztak valamilyen szankciót, bírságot vagy feljelentést.

„Az önkormányzat a helyi lakosok megalapozott észrevételeinek orvoslására a hatóságok, vagyis a rendőrség, vízügyi igazgatóság, kormányhivatal tájékoztatása mellett felvette a kapcsolatot a Személyhajósok Szövetségével is, az egyeztetések pedig több részeredményt is hoztak, például azt, hogy a motorok használatát korlátozzák veszteglés közben, és az utasfelvételt is újragondolták, azonban az alapproblémát kerületi hatáskörben nem lehet megoldani.” Ladányi Zsolt szerint itt mutatkoznak meg az önkormányzat korlátai: „a lakossági panaszok orvoslására nem rendelkezünk hatósági hatáskörrel, ezért – a tetten ért közterületi szemetelés és közterületen történő szeszesital-fogyasztás kivételével – közvetlen intézkedésre, levegőminőség-mérésre, korlátozásra, szankcionálásra nem volt és jelenleg sincs lehetőségünk.”

© Fazekas István

A Carl Lutz rakparton és környékén egyébként 20 darab közterületi térfigyelő kamera működik, a területet rendszeresen ellenőrzik a Közterület-felügyelet munkatársai. Emellett 2023-ban a Közterület-felügyelet a Fővárosi Önkormányzati Rendészeti Igazgatósággal (FÖRI), a BKK-val, a NAV-val és a fogyasztóvédelmi hatósággal két alkalommal is közös éjszakai akció keretében ellenőrizték a taxiszolgáltatókat, és ilyen közös akció a közeljövőben is várható. „A kerület célja, hogy a Margit híd és az Árpád híd között csökkenjen az úszóművek és hajók száma, a kerületi Duna-partot minél jobban visszaadják a lakosságnak, jobban elérhető legyen a part és visszaszoruljanak a lakosságot zavaró közterületi viselkedések” – mondja Ladányi, aki megint csak arra hívja fel a figyelmet: a kerület csak az egyik szereplője a történetnek, a Fővárosi Önkormányzatnak, a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságnak, Budapest Főváros Kormányhivatalának (Országos Közúti és Hajózási Hatósági Főosztály Kikötői Osztály) és a hajókat üzemeltető társaságoknak van beleszólásuk abba, hány hajó állomásozhat a rakparton.

Az önkormányzat tehát úgy próbálta orvosolni a problémát, hogy a kerület építési szabályzatáról szóló rendelet (a továbbiakban: KÉSZ) úszóművekre vonatkozó előírásait felülvizsgálták és szigorították. E szerint az Árpád híd és a Margit híd között az úszóművek száma legfeljebb 15 lehet. Az augusztus 1-jén életbe lépett módosítás szerint az úszóművekhez legfeljebb 2 hajó kikötését biztosító műszaki feltételrendszer alakítható ki, a csónakok kivételével.

A Fővárosi Önkormányzat emellett megindította a kerületet érintő Duna-parti Építési Szabályzatok (DÉSZ) felülvizsgálatát, amely foglalkozik a Duna-part használatának szigorításával, a lejárt parthasználati engedélyeket is csak egy-egy évre hosszabbítják meg – mondja Altbäcker Zsuzsanna, a Főpolgármesteri Hivatal sajtófőnöke.

A Duna-parti Építési Szabályzat (DÉSZ) felülvizsgálata rendezheti a konfliktust

Addig is, egyedileg bekerültek a motorhasználatra vonatkozó előírások a közterület-használati megállapodásokba, ahol a kikötő elhagyása előtti 15 perces időszakot kivéve megtiltották a kikötőkben való motorhasználatot. Azt is előírták, hogy a hajók szükséges energiaigénye kizárólag a kiépített elektromos hálózaton keresztül legyen biztosítható.

© Fazekas István

Varga Zsolt azonban máshol lát megoldást a problémára: A Mahosz főtitkára nehezményezi azt, hogy egy évre adják ki a partfalhasználati engedélyt, így nem tudnak hosszabb távra tervezni a társaságok. Ugyanis, ha hosszabb időtávra adnák ki az engedélyeket, ez esetben már megérné takarítógépeket is bérelniük a társaságoknak, így jobban rendben tudnák tartani a rakpartot.

A kerületi szigorítással kapcsolatban arra is felhívja a figyelmet, hogy „a kikötőkben álló hajók számát nem az önkormányzati rendelet határozza meg, hanem a budapesti közlekedési rend, ez pedig három és nem kettő hajó kikötését engedélyezi egy úszóműhöz.” A kormányrendeletet pedig nem írhatja felül a kerületi rendelet.

Országimázst építő szolgáltatás a korlátlan alkoholt kínáló városnéző hajózás

Az önkormányzati egyeztetéseken 2020 óta folyamatosan keresik a hajótársaságok azokat a lehetőségeket, ahol tudnák orvosolni a problémát, és véghez vihetnének fejlesztéseket – mondja Varga Zsolt. A Covid miatt elrendelt leállások idején például felmérték a teljes magyarországi hajópark motorállapotát, beárazták az akkori adatok alapján a motorkorszerűsítést, és keresték a pályázati lehetőségeket, hogy az ágazat meg tudjon újulni. Arról is egyeztettek, hogy milyen megoldásokkal lehetne a kikötőket napelemmel felszerelni, és a megtermelt áramot tárolni.

Amellett, hogy a hajótársaságok együttműködőek Varga Zsolt szerint, a hajókkal nem is lehetnének nagy problémák, hiszen az összes rendelkezik a szükséges hatósági engedélyekkel.

Az itt lévő kikötők egyébként a BKK és a Mahart tulajdonában állnak, tőlük bérlik a hajók a kikötőket – mondta el Varga Zsolt. Így még bonyolultabb az a kérdés, hogy kinek a felelőssége lenne a probléma orvoslása.

HVG