Egy éve már bejelentette a kormány által tendenciózusan alul- vagy semennyire sem támogatott Átrium, hogy fenntarthatatlan a működésük, ezért lehúzzák a rolót, de a közönség támogatása akkor még egy teljes évadot összehozott. Mára ez a fajta működés sem tartható fenn tovább: jövő nyáron végleg bezár a színház. A produkciós menedzser most azt mondja: a közönség feladata nem a színház eltartása, hanem a színházba járás.
Nem állunk harcban a kormánnyal. Ez érzelmi és praktikus döntés
– mondja a hvg.hu-nak Zsedényi Balázs, az Átrium színház produkciós menedzsere, miután bejelentették: a szeptemberben kezdődő évadot még megtartják, de jövő nyáron végleg befejezik a munkájukat az Átriumban; hogy az épületben mi lesz utána, még nem tudni.
Zsedényi arra a kérdésre válaszol így, nem érzik-e úgy, ha befejezik, azzal az őket érezhetően és most már nem is titkoltan kivéreztető kormány nyer. „Bármelyik kormány lenne hatalmon, akkor is kiállnánk az értelmes kultúra-finanszírozási rendszer mellett vagy az igazságtalanságok ellen: a kulturális tao-támogatás megszüntetése ellen sem azért szólaltunk fel, mert ez a kormány csinálta, hanem mert igazságtalan döntés volt. Nem politikai üzenetről van szó: be kellett látnunk, hogy ebben a környezetben, ezekkel a feltételekkel ezt a színvonalú színházat nem lehet fenntartani.”
Az egy évvel ezelőtti bejelentésre, miszerint tavaly júliusban konkrétan elfogyott az Átrium pénze, minden erre vonatkozó kérdés nélkül adományozni kezdtek a nézők, és néhány (ellenzéki) önkormányzati megállapodás is született, így végül százmillió forint gyűlt össze a színház számláján; a támogatók pontos elszámolást kaptak, hogy mire költötték a pénzüket. „Ezzel a támogatással, amiért hihetetlenül hálásak vagyunk, egyrészt meg tudtuk csinálni az előző évadot, másrészt át tudtuk strukturálni a működésünket: sokkal több előadást tűztünk ki magasabb jegyárakon, maximumra pörgettük a működésünket, és így tudtunk kijönni nullára. A nullát úgy kell érteni, hogy új produkciókra már nem marad pénz” – mondja Zsedényi, hozzátéve: „Ráadásul 120 százalékra járatott üzemben nem marad erő kreatív munkára.” Ilyen körülmények között mutatták be az évad legvégén például Az orvos című előadást Alföldi Róbert rendezésében.
Mint elmondja, a 120 százalékra már csak azért is szükség volt, mert egy hasonló méretű, hasonló repertoárt futtató színházban Magyarországon minimum kétszer, de akár háromszor ennyi embert foglalkoztatnak: tudomása szerint a legtöbb budapesti kőszínháznak 60-90 alkalmazottja van, míg náluk 25 ember csinál mindent. „Háromszor olyan hatékonyak még tudunk lenni, de tízszer olyan hatékonyak már nem. Ez így is emberfeletti munkát jelent, szó szerint, adatokkal kimutatható módon mindenki három ember munkáját végzi el. Ez a maroknyi, nagyon elhivatott ember mindezt szívvel-lélekkel csinálja, és ez mehet is így egy ideig, de idővel szükségszerűen elfogy az erő.
Még azelőtt szeretnénk valahogy méltón elbúcsúzni, amíg mindez nem megy a művészeti munka és kollégák egészségének kárára.
Zsedényi Balázs
© Reviczky Zsolt
Zsedényi hozzáteszi: ha minden évben összedobna a közönség 100-100 millió forintot, ez a fajta működés akkor sem lenne hosszú távon fenntartható; legalább évi 200 millió forintra lenne szükség, kiszámíthatóan és tervezhetően, és ez nem várható el a közönségtől. „Ahhoz a színházi koncepcióhoz, amit mi csinálunk, ennyire lenne szükség, és még ez is csak fele-harmada annak, amiből egy hasonló méretű kőszínház üzemel.” Zsedényi hozzáfűzi: szeptember elsejével épp ezért a mecénás-programot is megszüntetik, így már felület sem marad a támogatásra. „Ezt egyszer meg lehetett csinálni, de
nem lehet minden évben csak túlélni.
És nem is várható el a közönségtől, akiknek szintén rengeteg problémájuk van. A közönség feladata nem az, hogy mindenestül eltartson egy színházat. A közönség feladata a színházba járás.”
Zsedényi szerint az Átrium tavalyi év működésének feltételei egyébként is abszurdak voltak Magyarországon: „Meg kell érteni, hogy itt nincs színházi piac. Azt nem lehet színházi piacnak nevezni, hogy egy vagy két színháznak csakis a piacról kell megélni, a másik kétszáznak viszont nem.” Persze mivel a kormány idén már nem is próbálja tagadni, hogy nem tartja fontosnak a független színházak támogatását, rengetegen vannak hasonló helyzetben, sőt van társulat, amely már korábban bejelentette megszűnését, de például a legutóbbi támogatási körben 0 forintot kapó Pintér Béla és Társulata is gyűjtést szervezett az évada megtartása érdekében. Ráadásul hiába magas a jegyár, ennek nagyjából csak a felét látja viszont a színház: több mint a negyede adó formájában az államot „támogatja”, másik negyede a bemutatott művek jogtulajdonosainak megy, ami persze mindenütt így van. „Nem véletlenül nem működik senki tisztán piaci alapon.”
Hogy mi lesz a színház vezetőivel, Zsedényivel, Ugrai István művészeti vezetővel és Nyulassy Attila produkciós igazgatóval, akik hárman korábban színikritikusokként üzemeltették a 7óra7 nevű portált, még nem tudják. „Nincs B-tervünk, nem azért jelentettük be a megszűnést, mert most majd átülünk valahová máshová. Szeretnénk színházat csinálni, mert ehhez értünk, de nem tudjuk, milyen formában.”
Arra a kérdésre, felszabadulás vagy tragédia-e a mostani bejelentés számukra, úgy felel: érzelmi hurrikán tombol mindnyájukban. „Persze akárhonnan nézed, ez mindenképp gyászmunka. A kritikusi működésünk után 2012-ben mutattuk be az első saját produkciónkat, a Vaknyugatot, majd 2017-ben vettük át a színház vezetését: abban, ami most az Átrium, az egész életünk benne van. Benne van minden tudásunk, minden pénzünk, minden gondolatunk a világról, minden érzelmi és kreatív energiánk. Iszonyú rossz, hogy ennek egy év múlva vége, de nagyon nagy öröm, hogy ezt az egy évadot még végig tudjuk csinálni a közönséggel.”
HVG
