Egy most publikált felmérés szerint a termékenységi problémákkal érintett magyar párok többsége túl sokat vár, és nincs elég információja, kihez fordulhatna. Vitaminokat és étrendkiegészítőket persze szednek, de szakemberrel már nem feltétlenül konzultálnak.
Bár a meddőséget évek óta kiemelten kezeli az állam, a lombikklinikák államosítása és kezelések ingyenessé tétele mellett a tájékoztatásra a jelek szerint már kevesebb energia jutott. Az érintett párok nagy része ugyanis még mindig nem tudja, hol és hogyan kaphatna megfelelő segítséget problémájára. sőt többségük előbb fordul az internethez tanácsért, mint egy meddőségi specialistához – legalábbis ez derült ki abból a felmérésből, melyet az Inspira Healthcare Research független egészségügyi piackutató és az Intima.hu női egészségportál készített.
Az azóta megszűnt Emberi Erőforrások Minisztériuma adatai szerint Magyarországon 15–20 százalék között van a meddőséggel küzdő párok aránya.
Mivel a termékenység szempontjából mind a nők mind pedig a férfiak esetében jelentős tényező az életkor, kulcsfontosságú lenne, hogy minél előbb megkapják a szükséges információkat, és eljussanak a vizsgálatokra. A nonprofit felmérés egyik legfontosabb adata mégis az, hogy a termékenységi zavarokkal küzdő magyar nők 22 százaléka azt állítja: sem nála, sem pedig partnerénél nem történt semmilyen vizsgálat, mely kideríthetné a probléma okait.
Nő a felelősség?
A hiányzó vizsgálatok egyik oka, hogy a párok sokáig nem is fordulnak orvoshoz. A fordulópontnak a két év tekinthető: ekkor ugrik meg azoknak a száma, akik végül rászánják magukat a kivizsgálásokra. Ehhez képest a szakmai ajánlások 35 éves kor előtt egy éves, ennél idősebb nők esetében már fél éves rendszeres – de eredménytelen – házasélet esetén javasolják az orvosi konzultációt.
Az is sokatmondó, hogy miközben a meddőség ugyanolyan arányban fordul elő nőknél és férfiaknál, a felmérés szerint a magyarországi rendszer még mindig a nőket helyezi a vizsgálatok középpontjába. A válaszok összesítése után legalábbis az derült ki, hogy
mindkét partner általában akkor jut el orvoshoz, ha a termékenységi probléma már régebb óta fennállt.
Különösen igaz ez a fővároson kívül: míg Budapesten a két éve gyermekért küzdő párok között kisebb (24%) azok aránya, akiknél még nem történt meg mindkét fél kivizsgálása, addig a faluban, vagy községekben élő párok 36 százalékánál vizsgálták ki a pár mindkét tagját.
A kérdőív készítői arra is rákérdeztek, mennyire ismerik az érintettek a rendelkezésre álló kezeléseket. Ezekről a fővárosban és a megyeszékhelyeken élő nőknek van több információjuk, ők ugyanis eleve könnyebben hozzá tudnak férni az egészségügyi szolgáltatásokhoz. Ez még a lombikkezelésekre is igaz, hiszen a meddőségi klinikák elérhetősége esetében nagyok a területi egyenlőtlenségek, vannak olyan megyék, ahol egyáltalán nincsenek ilyenek. A kormány ezt mindenesetre már felismerte, a Humánreprodukciós Igazgatóság a következő években minden a járóbeteg-szakellátáson belül akarja megoldani a problémát.
Azt, hogy végül ki melyik kezelés mellett dönt, vagy egyáltalán mit hajlandó vállalni, nagyon sok tényezőtől függ. A felmérés alapján a ciklustámogatást, a lombikprogramot és az inszeminációt viszonylag elfogadott megoldásoknak tekintik a magyarok, bár 11 és 26 százalék között van azok aránya, akik inkább nem vagy egyáltalán nem hajlandók ezekhez a módszerekhez folyamodni. A megkérdezettek között a gyermekvállalás legkevésbé elfogadott módja az örökbefogadás, de a donációt igénylő módszerek is csak a lista második felébe fértek be. Összességében csaknem minden harmadik megkérdezett értett egyet teljes mértékben azzal az állítással, hogy kizárólag a természetes úton fogant terhesség elfogadható neki.
Orvos helyett sorstársak
A felmérés arra is kereste a választ, tudják-e a meddőséggel küzdő párok, mi befolyásolja a termékenységet. Kifejezetten elgondolkodtató, hogy míg azzal sokan tisztában vannak, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás mellőzése kiemelten fontos, addig az egészséges étkezést csak a megkérdezettek kevesebb, mint fele tartotta követendőnek. Ennél is ritkábban jut eszükbe, hogy a stressz és a kevés mozgás kifejezetten rossz hatással lehet a termékenységre. A válaszadók kevesebb mint harmada gondolta, hogy a stresszes élethelyzetek kerülése segítheti a gyermekvállalást, és 10-ből mindössze három nő állította, hogy a rendszeres mozgás is szerepet játszik benne.
Kérdés az is, hogy ezeket az információkat egyáltalán kitől szerzik be. Bár az érintettek elsősorban szülész-nőgyógyász szakorvostól várják a segítséget, gyakorlatilag ugyanennyien vannak azok is, akik a világhálón kutatnak a válaszokért. A harmadik helyre a sorstársaktól való informálódás kerül, melyet a közösségi médiában működő csoportok követnek a népszerűségi listában.
A meddőségi specialisták csak a nyolcadik helyen állnak az információforrások sorában, és olyan tájékozódási pontok előzik meg őket, mint például a barátok és ismerősök, a Facebook vagy a netes fórumok. A háziorvosokhoz végképp alig fordul valaki: ők a 12. helyen állnak.
A válaszadók 40 százaléka egyébként azt is jelezte, hogy akár az orvosa tanácsával is szembe menve maga kíván dönteni a szakember által felajánlott/szükségesnek tartott vizsgálatokról és kezelésekről.
Meglehetősen ellentmondásos, hogy a hiányos információk ellenére a megkérdezettek háromnegyede úgy gondolja, éppen a tájékozódás a legfontosabb ahhoz, hogy növeljék esélyeiket. Ennek jó példája, hogy sokan szednek speciális vitaminokat, esetleg étrend-kiegészítőket, szakemberrel viszont nem konzultálnak előtte. A párok kifejezetten keveset tudnak a meddőség pszichés okairól is, erre utal legalábbis, hogy sokkal többen szednek vitaminokat, mint ahányan pszichológus szakember által nyújtott érzelmi, lelki támogatást vennének igénybe.
Pedig a legtöbb szakember nem véletlenül figyelmeztet arra, hogy a vágyott gyermekhez vezető úton nagyon fontos, hogy ne a közösségi médiából, vagy ellenőrizetlen forrásokból szerezzük be az információkat, mert segítség helyett az néha akár ártalmas is lehet.
HVG