Persze nem arról van szó, hogy a baktériumok képesek arra, hogy emlékezzenek vagy nosztagiázzanak, de képesek egyfajta memóriát kialakítani.
„A baktériumoknak nincs agyuk, de képesek információt gyűjteni a környezetükből, és ha gyakran találkoztak ezzel a környezettel, akkor képesek tárolni ezt az információt, és később gyorsan hozzáférni ahhoz” – mondta Souvik Bhattacharyya, a tanulmány vezető szerzője egy nyilatkozatban.
A vizsgálathoz Bhattacharyya és munkatársai az Escherichia coli modellorganizmust tanulmányozták, és megállapították, hogy a vasszintet felhasználva „emlékeznek” bizonyos viselkedésekre, amelyeket aztán ugyanazon ingerek hatására aktiválhatnak.
A baktériumok különböző vasszintekkel rendelkeznek, ami nagyon fontos a sejtanyagcseréjük szempontjából. Azok, amelyekben alacsonyabb volt az elem szintje, a kutatók megállapították, hogy ügyesebb rajok voltak – ez azt jelenti, hogy jobban össze tudtak jönni egy felületen, és egy tömegként mozogtak. Azok, amelyeknek több vas volt a sejtjeikben, hajlamosak voltak helyben maradni.
Úgy tűnik, hogy az alacsony sejtszintű vasnak kitett baktériumok a kezdeti rajzás után még jobban tudtak rajzani, mint korábban – mintha emlékeztek volna rá, hogyan kell.
A kutatók azt is megállapították, hogy ezek a „vasalapú emlékek” négy generáción keresztül fennmaradtak. A vasszint mesterséges manipulálása azonban lehetővé tette, hogy sokkal tovább is fennmaradjanak.
A tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences című folyóiratban jelent meg.
Írta a Magyar Hírlap
