Az első forgatókönyv szerint a gázai háború nem terjed tovább, nem lesz belőle regionális konfliktus. Izrael hadserege lényegesen meggyengíti a Hamászt. Benjamin Netanjahu miniszterelnöknek távoznia kell, de Izrael közvéleménye nem fogadja el, hogy a palesztinok önálló államot kapjanak. Ezért Izrael számára a szaúdi kapcsolat normalizálása befagy, Irán pedig továbbra is megmarad a térséget destabilizáló erőnek.
A háttérben meg ott izgul az Egyesült Államok, amely újabb konfliktusoktól tart. Ennek a forgatókönyvnek a világgazdasági hatása enyhe marad: az olaj ára visszatér a háború előtti szintre. Az USA esetleg megpróbálhatja akadályozni Irán olajexportját, hogy megbüntesse Teheránt a szélsőséges iszlamista szervezetek támogatása miatt, de ennek nem túlságosan nagy a valószínűsége. Irán gazdasága amúgy is stagnál a szankciók miatt, és ezért egyre jobban függ Kínától és Oroszországtól.
Magában Izraelben ez a forgatókönyv komoly gazdasági visszaesést eredményezne, de a kormányzat képes lenne ezt kezelni. Európa stagnáló gazdaságát recesszióba taszíthatná ez a forgatókönyv, mert növeli a bizonytalanságot a világgazdaságban.
Békés rendezés
A második forgatókönyv szerint a gázai háború után Benjamin Netanjahu lemondana, és az új kormány hozzálátna a palesztin probléma megoldásához. A gázai övezetben a Hamásztól átvenné az irányítást a Palesztin hatóság vagy az arab államok valamilyen koalíciója.
Az új izraeli kormány nem törekedne mindenáron arra, hogy megbuktassa az iszlamista rendszert Teheránban. Jóindulattal kezelné az iráni-szaúdi megállapodást, mint a térség normalizálását elősegítő folyamat részét. Ez lehetővé tenné Iránnak, hogy végrehajthassa a szükséges gazdasági reformokat. Ennek a forgatókönyvnek értelemszerűen kedvező hatása lenne nemcsak a térségre, hanem az egész világgazdaságra is.
Háborús forgatókönyv
Bár Ali Khamenei iráni vallási vezető emberei arról tájékoztatták a Reuters tudósítóját, hogy Teheránban Irán első embere közölte Iszmail Hanije Hamász vezérrel: „Nem támogatjuk akciótokat, nem lépünk háborúba, és nem buzdítjuk erre a Hezbollahot sem”, de ennek ellenére Nouriel Roubini úgy véli, hogy továbbra is fennáll a regionális konfliktus esélye.
Miért? Mert lehet, hogy Irán nem fogadja el azt, hogy a Hamászt teljesen kizárják mindenféle rendezésből a gázai övezetben. Emiatt mégiscsak ráuszíthatja a libanoni Hezbollahot Izraelre. Ha nyílt háború robbanna ki Izrael és a Hezbollah között, akkor Netanjahu megpróbálna megelőző csapást mérni Irán nukleáris létesítményeire – feltehetően az USA támogatásával.
Ebben az esetben az olajszállítás kérdésessé válhatna az Arab-Perzsa öbölben. Ez sokkot okozhatna a világgazdaságban éppúgy, mint a hetvenes években. A tőzsdék megrendülnének, és stagfláció alakulna ki a világgazdaságban. Megkezdődne a menekülés az aranyhoz, és mindenki igyekezne biztonságba helyezni a pénzét. Épp ezért a sokk sokkal nagyobb lenne Kínában és Európában, mint az Egyesült Államokban. Az USA ma már nettó energiaexportőr vagyis az olajtársaságok óriási profitot zsebelnének be ebből. Az amerikai kormány megadóztathatná ezt a hatalmas profitot, és ebből támogathatná a gondokkal küszködő ágazatokat, illetve a családokat. Ennek ellenére ez negatívan befolyásolná Biden elnökségét, és csökkentené az újraválasztási esélyeit is.
Megbukhat az iráni rendszer?
Ha Izrael és az Egyesült Államok átfogó támadást intézne Irán ellen, akkor a mérsékelt erők hatalomra kerülhetnének Teheránban például egy olyan vezető irányításával, mint az egykori elnök, Hasszan Rouhani. Komoly recesszió következne be így is, de Irán visszatérhetne a világpolitikába, és hosszabb távon kialakulhatnának a normalizálás feltételei az egész térségben.
Melyik forgatókönyvnek mekkora a valószínűsége?
A status quo fennmaradása a legvalószínűbb – 50 százalék. A palesztin béke esélye 15 százalék. A regionális háborúé 30 százalék, és végül a regionális háború után bekövetkező békéé 5 százalék – számolgatott Roubini.
A baj az, hogy 85 százalék az olyan kibontakozás esélye, amely valamilyen formában akadályozza a globális gazdaság működését. Jelenleg a világpiac szinte ideális, és minden a mérsékelt forgatókönyvek megvalósulására utal. Csakhogy a piacok nagyon gyakran rosszul árazzák be a geopolitikai konfliktusokat. Nem csodálkozhatnánk akkor sem, ha újra ez következne be – írja Nouriel Roubini a Project Syndicate portálon.
HVG
