Az RSD-re és mellékvizeire törvényben foglalt, alanyi jogú engedéllyel, míg a haltermelő egységekre vonatkoztatva öt évre szóló, a Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztálya által kiadott riasztási és gyérítési engedéllyel rendelkezik az RDHSZ.
Mint tájékoztatásukban írják, az alanyi jogú gyérítési és riasztási engedély szeptember 1. és január 31. között teszi lehetővé a gyérítést és riasztást az RSD-n és mellékvizein.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy jelentős létszámú nagy kárókatonával lehet még találkozni egészen március közepéig, ezért az RDHSZ kért és kapott is engedélyt a szakhatóságtól a február 1. és március 15. közötti időszakra is.
A halőri szolgálat ezen feladatra kiképzett és jogosult tagjai végzik a védekezést mind partról, mind szolgálati vízi járművekről.
A gyérítés törvény által előírt feltétele az együttműködési megállapodások megkötése a területi vadásztársaságokkal. Az RDHSZ ezzel kapcsolatban örömteli hírként közölte, hogy mára az érintett vadásztársaságok legtöbbje csatlakozott hozzájuk, megkötötte a megállapodást, így a legtöbb – kormoránok által terhelt – területen végezhetik a riasztási és gyérítési feladatokat.
A gyérítéshez kizárólag acélsörét használható, amely nem szennyezi a vízterületet, hiszen gyorsan oxidálódva feloszlik a vízben, szemben az ólommal.
A riasztás és gyérítés esetenként jelentős hanghatással (puskalövésekkel) jár, amiért előre is elnézést kért a szövetség.
A munkát kizárólag nappali fényviszonyok mellett és megfelelő biztonsági távolságok betartásával, szakszerűen végzik, és igyekeznek valamennyi elejtett kormoránt begyűjteni, és a megfelelő helyre – az ATEV Zrt.-nek– leadni.
A nagy kárókatona ellen hármas kártétele miatt szükséges védekezni:
Tetemes mennyiségű halat fogyaszt. A szakma napi 0,5 kilogramm/egyed fogyasztással számol. Naponta 3-5 kilogramm/egyed sebzéssel is számolni kell, mert a nagyobb 2-3 kilós halakra is vadászik, vágja-csípi azokat, de lenyelni csak a max. 1-1,5 kilós példányokat tudja. A megsebzett halak pedig elfertőződnek, kivéreznek és később elpusztulnak.
A harmadik kártételi mód sem elhanyagolható, mégpedig az, hogy az egész télen zaklatott békés halak – mivel nem tudnak vermelni és a víz táplálékszegény – tavaszra legyengülnek, és fogékonnyá vállnak a betegségekre, amelyek végezhetnek velük.
Írta a Magyar Hírlap
