A beszélgetés során felidézte, hogy – amint erről 2018-ban a HVG-nek adott interjúban is beszélt – 2012-ben kis híján felhagyott a hivatásával, mert az a harmadosztályú olasz csapat, amelynek akkor a vezetőedzője volt, nem fizetett neki. Azt mondta, nagyon frusztrálta és megviselte, hogy családfőként nem tudott olyan életszínvonalat biztosítani a családjának, amilyet korábban, amikor még futballozott, vagy miután már edzőnek állt. Pedig sosem élt nagy lábon, lakott kastélyban, vagy vezetett Ferrarit. „Amikor a Sampdoriában játszottam, a játékostársaim sokat zrikáltak, mert nekik Porschéjuk, Ferrarijuk, Mercedesük volt, én meg egy Lancia Themával jártam.”
A játékosai talán még fel sem ébredtek a vasárnapi, Montenegró elleni győzelem utáni ünneplésből, amikor Marco Rossi már újságírók kérdéseire válaszolt jó barátja, Giuseppe „Pippo” Giambertone Andrássy úti éttermének galériáján annak alkalmából, hogy újabb életrajzi kötet jelent meg róla.
A montenegróiak elleni sikerből oroszlánrészt vállaló Szoboszlai Dominikot külön méltatta Rossi. Szerinte ő az a játékos, aki a teljesítményével képes „elbillenteni az egyensúlyt” egy meccsen, és akit még akkor is érdemes végig a pályán hagyni, ha önmagához képest gyengébben játszik, mert még ilyenkor is képes eldönteni a találkozót. Azt is hozzátette, hogy a játékosban senki máséhoz nem hasonlítható fejlődési vágy dolgozik, ami kizárólag az ő érdeme.
Marco Rossi vezetésével 1985 óta először jutott ki egyenes ágon világversenyre a magyar futballválogatott. Az olasz szakvezetőről a selejtezősorozat utolsó meccsének másnapján könyv jelent meg, amelynek apropóján az élete számos fordulatát felelevenítette a „mister”.
Arról is beszélt Rossi, hogy amióta Magyarországra érkezett, s főleg amióta a válogatottat vezeti, teljesen más edző vált belőle. Egyrészt – hiszen már egy országot képvisel – úgy változtatott a viselkedésén, hogy a pályaszéli reakcióiba ne lehessen belekötni. Az öltözködésén is csiszolt: bár nem szeret nyakkendőt viselni, a válogatott kispadjára nem ül le úgy, hogy ne lenne rajta.
A szakvezető edzői pályafutása legnagyszerűbb meccsének az angol válogatott elleni idegenbeli 4-0-s sikert tartja, a legemlékezetesebbnek pedig a múlt csütörtöki, Bulgária elleni találkozót, amelyen csapata a 97. percben egyenlített. „A stressz, amit az utolsó húsz percben éreztem, olyan volt, hogy gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom. Az egyenlítő gól után viszont olyan felszabadító érzés kerített hatalmába, amilyet korábban sosem tapasztaltam.”
Már úgy nézett ki, hogy a testvére könyvelőcégénél köt ki, az ottani munkához azonban el kellett végeznie egy tanfolyamot. Mielőtt ezt elkezdte volna, a feleségével meglátogatták Pippót, akin keresztül megismerte George F. Hemingwayt, a Budapest Honvéd akkori tulajdonosát, és nem sokkal később már ő irányította a csapatot, amelyet az Európa-liga selejtezőköréig.
Ez a weboldal sütiket használ, hogy a lehető legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A cookie-k információit tárolja a böngészőjében, és olyan funkciókat lát el, mint a felismerés, amikor visszatér a weboldalunkra, és segítjük a csapatunkat abban, hogy megértsék, hogy a weboldal mely részei érdekesek és hasznosak.
Feltétlenül szükséges sütik
A feltétlenül szükséges sütiket mindig engedélyezni kell, hogy elmenthessük a beállításokat a sütik további kezeléséhez.
Amennyiben ez a süti nem kerül engedélyezésre, akkor nem tudjuk elmenteni a kiválasztott beállításokat, ami azt eredményezi, hogy minden egyes látogatás alkalmával ismételten el kell végezni a sütik engedélyezésének műveletét.