Magyarország történetében az első igazságszolgáltatási reform 1723-ban történt, a Királyi Ítélőtábla mellett négy első fokon eljáró ítélőtáblát állítottak fel abból a célból, hogy a korábbi vándorló bíróságok helyett az igazságszolgáltatás gyorsítása érdekében állandó helyszínű és folyamatosan működő bírósági rendszer jöjjön létre – mondta előadásában Ribai Csilla, a Fővárosi Ítélőtábla elnöke. A felsőbíróságok rendszerében a Királyi Ítélőtábla 1846-ban kivált a Kúriából, és másodfokú bíróságként járt el pesti és marosvásárhelyi székhellyel. A reformok sora az Osztrák–Magyar Monarchia idején folytatódott, 1871-ben az ítélőtáblák száma tizenegyre bővült. Ekkortól a táblabíróságok kizárólag fellebbviteli fórumként működtek vidéken is, s közöttük a legjelentősebb továbbra is a pesti Királyi Ítélőtábla maradt – folytatta az előadó.
A reform részét képezték a jogegységesítési törekvések, a Kúria mellett az ítélőtáblák is jogosítványokat kaptak elvi jelentőségű kérdések eldöntésére, az ellentétes bírósági döntések elbírálására pedig a Kúria mellett döntvényalkotmányi jogot kaptak – mutatott rá az elnök.
Ribai Csilla kitért a kiegyezést követő megtorpanásra, a trianoni békefeltételek diktálta, majd a világháborús következményekre, hiszen Trianon után a korábbi tizenegy helyett már csak öt ítélőtábla működött Magyarországon, 1950-ben pedig az ítélőtáblákat a kommunisták megszüntették, s ezzel a magyar bírósági rendszer háromszintűvé vált. Mint fogalmazott, több mint ötven év telt el, míg a rendszerváltás utáni reform keretében ismét létrejöttek az ítélőtáblák Magyarországon. Az alkotmány 1989-es módosításával megkezdődött a jogállam kiépítése, az 1997 évi igazságügyi reform radikális változást hozott a bíróságok, az ügyészségek és a központi államigazgatás tekintetében.
Ekkor döntött az Országgyűlés a négyszintű bírósági rendszer visszaállításáról, amelynek csúcsán a Legfelsőbb Bíróság, alatta az ítélőtáblák, majd a fővárosi és megyei bíróságok, a piramis aljára pedig a helyi bíróságok és a munkaügyi bíróságok álltak. Ezzel a Legfelsőbb Bíróság mentesült a másodfokú ítélkezési gyakorlat alól, s így eleget tehetett a jogalkotás egységesítésével kapcsolatos alkotmányos feladatának – utalt a reform történelmi küldetésére az elnök.
Az első körben 2003. július elsején Budapesten, Szegeden és Pécsett, majd 2004 júliusában Debrecenben és Győrben kezdhették el a működésüket az ítélőtáblák. Az elnök kifejtette: a Fővárosi Ítélőtáblán például 8093 ügyet lajstromoztak 2003 december 31-ig. Az ítélőtábláknak a semmiből történő felállítása hatalmas szervezői feladatot rótt a bírósági szervezetre. Ribai Csilla történelmi jelentőségűnek nevezte, hogy még az Európai Unióhoz történő csatlakozás előtt megindulhatott az ítélkezés a táblabíróságokon. Magas szintű ítélkezéssel végrehajtani azt a törekvést, amely megteremti a táblabíróságok visszaillesztését a felsőbíráskodásban. Ennek az új ítélkezési, jogorvoslati rendszernek a megvalósítása a kollégiumok hatalmas szakmai feladata volt – mutatott rá.
A táblabíróság elnöke, aki 2016 óta tölti be posztját, beszélt arról is, 2015-ben jelentős ügyhátralék alakult ki, elsődleges feladata ennek helyzetnek felszámolása volt, amelyhez meg kellett teremteni a személyi és tárgyi feltételeket. Mint mondta, ez más bíróságokról történt kirendelésekkel, a megüresedő tanácselnöki helyek megbízás útján történő betöltésével, illetve egyes álláshelyek pályázati kiírásával volt orvosolható. Ugyancsak hatalmas kihívást jelentett 2020-ban a covidjárvány, meg kellett szervezni a bírák és az igazságügyi alkalmazottak bíróságon kívüli munkavégzését, s annak szabályozását nagyon rövid időn belül.
Ribai Csilla hangsúlyozta: 2020 után két új kollégium, a közigazgatási és a munkaügyi is megalakult meg a Fővárosi Ítélőtáblán.
Fővárosi Ítélőtábla, médiaklub, kiállítás – 2023. november 13.
Fotó: MH/Török Péter
A Károlyi és a Matuska-per kiállítva
A történelem sodrában címmel elkészült a Budapesti Királyi Ítélőtábla bíráinak és elnökeinek arcképcsarnoka (1891–2023) – jelentette be Egriné Salamon Emma, a Fővárosi Ítélőtábla elnökhelyettese. Hozzátette: Budapest Főváros Levéltárával együttműködésben levéltári kutatásokat folytattak, ennek folytán a bíróságtörténeti emlékek megőrzését és ápolását szolgáló bíróságtörténeti kiállítás is készült, amelyen híres perek dokumentumait, ítéleteit is meg lehet tekinteni. Példaként a Károlyi-pert, a Rákosi-pert, a Matuska-per ítéleteit említette. Kevéssé ismert, hogy a trianoni békeszerződés aláírása és törvénybe iktatása után 2021-ben a magyar állam vagyoni jog érvényesítése iránti pert indított Károlyi Mihály és a családja ellen. Ennek célja az volt, hogy a bíróság hazaárulónak nyilvánítsa Károlyit. Mint mondta, a per jogtörténeti különlegesség, részben azért, mert polgári perben kellett a bűnösségről dönteni, részben pedig azért, mert a perben eljáró bíróságtól a szokásostól eltérő jogértelmezést és jogalkalmazást követelt meg. A perben gróf Károlyi Mihály első rendű alperesnek 1915-ben felértékelt vagyona az államra szállt át, az ítéletet a királyi törvényszék helybenhagyta, a királyi kúria fenntartotta, és fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett a határozat. A per utóélete 1946-ban azzal folytatódott, hogy a nemzetgyűlés a korábbi ítéletet hatályon kívül helyezte, mintha meg sem történt volna, s vagyont visszajuttatta a családnak. Ezt aztán a 2007. évi 82-es törvény helyezte hatályon kívül.
Az elnökhelyettes felidézte a biatorbágyi Viadukt felrobbantójának, Matuska Szilveszternek a perét, amelynek ítélete szintén a kiállítás anyagának tárgya. A Viadukt-felrobbantásakor 22 ember halt meg, a perről Márai Sándor, Kosztolányi Dezső és Karinthy Frigyes is tudósított. Matuskát halálra ítélték, amit a Királyi Ítélőtábla helybenhagyott. Ám a halálbüntetést nem hajtották végre, mivel Matuska ellen Ausztriában is folyt büntetőper robbantás miatt, s Ausztriában már ekkor sem volt érvényben a halálbüntetés lehetősége. Horthy Miklós kormányzó emiatt kegyelmet gyakorolt, életfogytiglan fegyházbüntetésre változtatta az ítéletet, mielőtt kiadták az osztrákoknak Matuska Szilvesztert.
Az Osztrák Birodalom és a Magyar Királyság között létrejött kiegyezés törvénykönyvei szintén a kiállítás anyagát képezik. Ferenc József és Deák Ferenc igazságügy-miniszter között 1867-ben született politikai, jogi és gazdasági kapcsolatok rendezéséről szóló megállapodás. Az erről szóló négy törvényt, 1867-ben fogadta el az Országgyűlés. Ferenc József ennek szentesítését ahhoz kötötte, hogy őt Magyarország királyává koronázzák, amelyre 1867. június 8-án került sor a Mátyás-templomban. Ezt a négy törvényt a szintén kiállított országos törvénytár tartalmazza – mondta az elnökhelyettes.
Fővárosi Ítélőtábla, médiaklub, kiállítás – 2023. november 13.
Fotó: MH/Török Péter
Fővárosi Ítélőtábla, médiaklub, kiállítás – 2023. november 13.
Fotó: MH/Török Péter
Írta a Magyar Hírlap
