Interjút készíttette: Noble Art Nexus – művészeti menedzsment és műgyűjtés tanácsadás
Kérdező: András, az Ön művészete, amelyet világszerte ünnepelnek, a hagyomány és az innováció harmonikus keveréke. Miközben a kortárs absztrakt művészet élvonalában áll, híres festők hangját visszhangozva, mi táplálja szüntelen szenvedélyét és lendületét?
Manajló András: A művészet számomra olyan, mint a lélegzés – az életem szerves része. Minden ecsetvonás, minden választott árnyalat a legbensőbb érzelmeim és élményeim tükre. Folyamatosan inspirál a körülöttem lévő világ, a nyüzsgő város ritmikus ütemétől a természet csendes suttogásáig. Célom, hogy megörökítsem ezeket a múló pillanatokat és érzelmeket, és olyan vászonra fordítsam őket, amely megszólítja a szemlélő lelkét.
Kérdező: Változatos művészeti sorozatai, amelyek az absztrakt művészet mélységére emlékeztetnek, világszerte elismerést váltottak ki. Kifejtene mélyebben az ezek mögött rejlő múzsát?
Manajló András: Minden sorozat egy fejezet az életem történetében. A “Genesis” egy introspekció időszakából született, amikor a kreativitás és a létezés lényegét kutattam. Másrészt a “Côte d’Azur” – egy szerelmeslevél a Francia Riviérának, annak vibráló energiája és a számtalan érzelem, amit kiváltott belőlem. A “Lélek Rezgései” és az “Éjféli Jazz” sorozatok személyesebbek, tükrözik a belső érzelmi tájaimat, illetve a mély szeretetemet a zene iránt: az egyik mélyebb érzelemi birodalmakba merül, míg a másik a jazz zene ritmikus és lelkes világának tiszteletadása, összefonva egy csipetnyi ruszin örökségemmel.
Kérdező: Kárpátaljai Ungvárból, rendkívül gazdag művészeti örökséggel a híres festők családjából származva, hogyan köszönnek vissza alkotásaiban az elődjei történetei?
Manajló András: Minden családi összejövetelünk, mint egy művészeti szimpózium volt. Nagyapám, Fedor történetei a Kárpátok tájairól és a ruszin népmesékről, vagy apám, Ivan, az élet lényegét megragadó meséi voltak az altatódallamaim. Örökségük nem csak a mesteri technikájukban, hanem filozófiájukban is rejlik. Megtanítottak arra, hogy a művészet a társadalom tükre, a kor tükröződése és a jövő jelzőfénye. Örökségük megtanított az eredetiség fontosságára és a művészet általi történetmondás erejére. Történeteik, küzdelmeik és diadalaik minden alkotásom alááramlásában ott vannak.
Kérdező: Kiállításai a világ művészeti fővárosaiba vittek. Hogyan gazdagították ezek a globális tapasztalatok művészi palettáját, különösen az absztrakt művészet területén?
Manajló András: Minden városnak, minden kultúrának megvan a maga szívverése. Párizs romantikus sikátoraitól a New York modern felhőkarcolókig minden hely egyedi hangot adott művészeti szimfóniámhoz. Az utazásoknak köszönhetően különböző kultúrával, tájjal és művészi kifejezésmóddal ismerkedtem meg. Helyek, mint a Grand Canyon, absztraktabb kompozíciókat inspiráltak, míg a műgyűjtőkkel és művésztársaimmal való interakciók kiszélesítették látókörömet a kortárs művészetről. Ezek az utazások nemcsak vizuális szókincsemet bővítették, hanem különféle művészeti filozófiákkal, technikákkal és narratívákkal is megismerkedtem. Megtanítottak látni a művészet egyetemességét, a közös emberi érzelmeket, amelyek mindannyiunkat összekötnek.
Kérdező: Művészete kiválóan képes kiemelni az általa díszített teret. Hogyan képzeli el az absztrakt művészete és a terek közötti szimbiotikus kapcsolatot, különös tekintettel a híres festők gazdag történelmére és a kortárs művészetre gyakorolt hatására?
Manajló András: A művészet és a tér együtt táncol. Míg a tér vászonként szolgál a művészet számára, a művészet életet, érzelmeket és narratívát lehel a térbe. Mindig úgy képzelem el alkotásaimat, hogy nem csak dekorációs elemek a lakberendezésben, hanem beszélgetésindítók, olyan fókuszpontok, amelyek átalakíthatják a szoba energiáját és hangulatát. Legyen szó egy tengeri táj nyugtató kékjéről, vagy egy érzelmi absztrakt darab tüzes pirosairól, minden festmény kölcsönhatásba lép a környezetével, harmonikus egyensúlyt teremtve.
Kérdező: Arra a nyilvánvaló következtetésre jutunk, hogy munkája elismerése nem korlátozódik egy szűk közönségre. Olyan tekintélyes művészeti szakértők, mint Nikita D. Lobanov-Rostovsky, aki a “Christie’s” és a “Sotheby’s” neves aukciós házak tanácsadója, méltatták alkotásai vitalitását és spontaneitását. Az ilyen elismerések hangsúlyozzák a művészete egyetemes vonzerejét és időtlen természetét. Ennek fényében, milyen üzenetet vagy élményt szeretne átadni a válogatós gyűjtőknek, galériáknak és művészet kedvelőknek, akik találkoznak az alkotásaival?
Manajló András: A művészetem egy utazás, életem, érzelmeim és tapasztalataim narratívája. Mindenkit arra ösztönzök, hogy ne csak nézze meg festményeimet, hanem merüljön el bennük. Érezze át a bennük rejlő érzelmeket, lássa a mondanivalójukat, és kapcsolódjon az egyes alkotások esszenciájához. Remélem, hogy minden egyes festményem hídként szolgálhat, összekötve világomat az övékkel, és beszélgetéseket, érzelmeket és inspirációt vált ki.
Írta a Magyar Hírlap