Komoly meglepetést okozott a legutóbbi, 2006-os Libanon és Izrael között kirobban háborúban a Hezbollah egyik különleges egysége. Roni Amir izraeli alezredes elmondása szerint amikor a saját alakulatuk egyszer összetalálkozott ezzel a kollektívával egy tűzharc során, a zsidó állam katonái tagjai először azt hitték, hogy baráti tűz áldozatai lettek. Csak percek múlva derült ki, hogy tévedés van a dologban, s éppen az ősellenség próbálja bedarálni őket.
A fotón egy olyan alagút részlete szemlélhető, melyet a Hezbollah munkásai ástak Izraeli területre. A rendszerben nem csak világítás, hanem kommunikációs hálózat is akadt
Fotó: AFP/Jack Guez
A Hezbollah speciális harcosait három hónapos intenzív tréningnek vetik alá. Soraik közé csak olyanok kerülhetnek, akiket a terroristák és az irániak titkosszolgálatai egyaránt átvilágítottak és minden szempontból feddhetetlennek ítéltek. Létezik olyan szárnyuk (910-es alakulat) amely kimondottan külföldön dolgozik, s ott hajtja végre feladatait – illetve az 1800-as egység, amely a palesztin területeken tevékenykedő terroristáknak nyújt elméleti és gyakorlati oktatást. Ezen túl akad egy olyan részlegük is (3800) amely az iraki síita fegyvereseket istápolja.
Az pedig szinte „természetes”, hogy olykor az izraeli egyenruhát is magukra öltik a jiddisül is kiválóan beszélő harcosok.
A Hezbollah alapvetően egy normális katonai szervezetre hajaz – azaz léteznek parancsnokok, vezénylési struktúrák, felelősségi körök, raktárak és ellátópontok. Ugyanakkor e szervezet irányítói a saját bőrükön tanulták meg, hogy a rendkívül fejlett izraeli haderővel szemben akkor járnak a legjobban, ha a központi helyett úgynevezett „cellás” rendszereket hoznak létre. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az egyes, fegyverrel, lőszerrel, ivóvízzel, benzinnel, gázolajjal és robbanóanyaggal valamint egyenruhával, kötszerrel és élelmi cikkekkel bőkezűen ellátott védelmi körzetek akkor is roppant sokáig működő- és ellenállóképesek maradnak, ha a parancsnokság időlegesen vagy végképp kiesik, megnehezül, esetleg totálisan összeomlik a központi ellátás, a feljebbvalókkal való kommunikáció.
Egy-egy sejt amúgy nem nagy, az esetek jelentős részében mindössze hét-tizenkét emberből áll. Ugyanakkor egy efféle kollektíva is elképesztően elszánt és hatékony tud lenni, mint azt a 2006-os konfliktus során az izraeli erők maguk megtapasztalhatták.
Rakétaüteg egy katonai bemutatón Libanonban
Fotó: Joseph Eid / AFP
Sőt, a szakértők szerint a 2006 óta tartó viszonylagos békének és az azóta véghezvitt felhalmozásnak köszönhetően már odáig fejlődhetett a taktika, hogy egy-egy cellában akár már két, olykor három lerakat található. Ezek pontos helyszíneit csak kevesen ismerik, s (állítólag) a szervezők ügyelnek arra is, hogy ne legyen túlzott átfedés a titkok tudói között – de mégsem csak egy-két helyi parancsnok ismerje az információkat. Lévén, ha azok kiesnek, akkor ugrik az adat is a semmibe. Szintén az eljárásrend szerves része, hogy egy konfliktus esetén az érintettek nem tartózkodhatnak egy helyen.
Ez alól egyetlen kivétel van: a nagy hatótávolságú rakéták köre, melyeknek bevetését kizárólagosan a főparancsnokság rendelheti el. Természetesen ez is többszörözött struktúra pont amiatt, hogy egy esetleges izraeli támadás ne tudja megszüntetni a válasz lehetőségét.
Egy Hezbollah harcos figyeli az izraeli határvidéket. Apró szépséghibája a propagandafotónak, hogy a kézben tartott szovjet eredetű eszközt alapvetően éjjel szokták alkalmazni, illetve a nagyítása sem túl acélos
Fotó: AFP/Taher Abdou Hamdan
A Hezbollah – bár a tagoknak szép számban akadnak modern RH és kézi URH rádiói – szinte alig használja azokat. Libanonban is létezik – nem éppen csekély észak-koreai segítséggel gründolt – alagútrendszer, bár igaz, az csöppet fejletlenebb, mint amit a Hamász hozott „tető alá” Gázában. (A terepadottságok okán ezek inkább jellemzően mélyebbek mint szerteágazóak – ám megállja a helyét az is, hogy a fejlődés e téren megállíthatatlannak tűnik.) Ezekben korunkban immár optikai kábelek futnak, de igénybe veszik a hagyományos vezetékes és mobilszolgáltatók nyújtotta előnyöket egyaránt.
Páncéltörő rakétát kezel egy harcos
Fotó: AFP/Hezbollah Press Office /
Meg nem erősített hírek szerint a Hezbollah specialistái létrehoztak egy elképesztően szerteágazó, az internettől független optikai hálózatot, amelynek föld alá telepített csomópontjai akkumulátorokról/napelemekről üzemelnek, azaz nincsenek a Libanonban gyakorta akadozó, egy fegyveres konfliktus során pedig borítékolhatóan megsemmisülő áramszolgáltatáshoz kötve. Ezen túl előszeretettel operálnak az úgynevezett „jelentőfutókkal” is, akik a kódolt, s kizárólag papírra írt anyagokat hozzák-viszik gyalog, kerékpáron, motoron vagy autón mindenfelé.
Egyes hírszerzők szerint pedig az arab világban amúgy kedvelt sport- és postagalambászat kínálta pozitívumokat sem nézik le. Mindent összevetve elmondható, hogy a kommunikációs láncuk redundáns, s rugalmasan kezeli az elvágására tett kísérleteket.
Írta a Magyar Hírlap