Több lehetséges magyarázat is született már arra, hogy mi történhetett azzal a három csillaggal, amiket még 1952 nyarán regisztráltak a tudósok Kaliforniában, és amik alig egy óra leforgása alatt teljesen eltűntek.
Megmagyarázhatatlan dolgot tapasztaltak a kaliforniai Palomar Obszervatóriumban dolgozó csillagászok 1952. július 19-én. A szakemberek az éjszakai égbolt fényképes felmérését végezték, mely során több felvételt is kellett készíteniük az égbolt ugyanazon részéről, hogy könnyebb legyen kiszúrni az aszteroidákat.
Július 19-én 20 óra 52 perckor az egyik fényképen három, egymás körül csoportosuló csillag fényét rögzítették. Nehéz volt nem észrevenni őket: fényességük elérte a 15 magnitúdót, vagyis tisztán kivehetők voltak. Amikor viszont 21 óra 45 perckor megismételték a felvételt, a három csillag már nem volt a helyén – alig egy óra leforgása alatt teljesen eltűntek.
Mivel a csillagok nem tűnnek csak úgy el – életük végén felrobbannak, ami miatt egy darabig világosabbak lesznek az addigi állapotukhoz képest –, a tudósok igencsak vakarták a fejüket. A képek egyértelműen azt mutatták, hogy ott volt az égbolton a három csillag, arra viszont nem találtak magyarázatot, hogy hogyan tűntek el ilyen gyorsan. Egy lehetséges megfejtés lett volna, hogy hirtelen elhalványultak, de ez is inkább csak ilyen tessék-lássék magyarázatnak tűnik.
Egy másik elképzelés – olvasható az arXiv preprint szerveren nemrég megjelent tanulmányban – az, hogy valójában nem három csillagról volt szó, hanem egyről, ami hirtelen fényesedett ki. Eközben egy csillag méretű fekete lyuk kerülhetett a kamera és az égitest közé, így a fotón a gravitációs lencsehatásnak köszönhetően úgy tűnt, három csillagot látnak a tudósok.
Ezzel az a gond, hogy az ilyesmi egyrészt rendkívül ritka, másfelől pedig az 1950-es években készült felvételeken több ilyen is előfordult. Viszont annyira közel voltak egymáshoz a csillagok, hogy eltűnésüket nem okozhatta gravitációs lencsehatás.
Egy másik lehetőség, hogy valójában nem is csillagokat láttak. Mivel minden rendkívül gyorsan történt, elképzelhető, hogy az égitestek két fényévnél közelebb voltak egymáshoz, és valamilyen külső behatás miatt fényessé váltak. Azóta azért nem lehet őket megtalálni, mert már távol sodródtak ettől a ponttól.
Még egy elmélet van, miszerint valójában nem is égitestekről van szó. Új-Mexikóban az 1950-es években több atomrobbantást is végeztek, a radioaktív por pedig beszennyezhette a tárgylemezt.
Hogy pontosan mi történt, a mai napig nem tudni. Biztosat talán csak a James Webb űrteleszkóp vizsgálatával lehet majd mondani. Talán.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
HVG