Az Élet és Tudomány 1957. január 9-i számában Mihályi Ferenc, a Természettudományi Múzeum tudományos kutatója cikkében részletesen beszámolt a az forradalom napjai alatt keletkezett, már akkor is milliárd forintokban mérhető kárról.
Mint írta: 1956. október 24-én a Magyar Nemzeti Múzeum épületében a körülötte dúló harcok következtében tűz ütött ki. A csaknem egy hétig pusztító tűzben az Ásvány- és Őslénytárak és az Afrika-kiállítás nagyobb része örökre megsemmisült.
Felidézte, hogy a második világháborút, Budapest ostromát a gyűjtemény ládákba csomagolva, a múzeum pincéjében sértetlenül vészelte át, pedig az épület a mainál sokkal súlyosabb sérüléseket szenvedett. 1956 októberében azonban a hirtelenül kirobbant forradalom a múzeumot teljesen készületlenül érte, és lehetetlen volt az anyag védelméről gondoskodni.
Az ásvány-, kőzet- és meteoritgyűjtemény kétharmada lett a lángok martaléka. Mintegy 140 ezer darabból álló anyag semmisült meg. Elégtek a 90 ezer tételből álló szakkönyvtár anyagai, térképek, fényképek, jegyzetek, elkészült és előkészületben levő tudományos dolgozatok. Elhamvadtak a kutatók dolgozószobái a bennük levő optikai műszerekkel, mikroszkópokkal, goniométerekkel… – sorolta a veszteségeket a tudományos kutató.
Ennyi maradt a külföldi szakemberek által is csodált afrikai dioráma-kiállításból
Fotó: Arcanum
A másik elpusztult tár, az őslénytár legszebb darabjait, így a Föld története kiállítás óriás ősszarvas csontvázát még Semsey Andor ajándékozta a múzeumnak. A struccnál kétszerte nagyobb ősmadárnak (Aepyomis) eredeti tojása szintén elégett, csak nyolc darabot őriztek belőle a világ múzeumaiban – taglalja a cikk.
Talán kevesen tudták, de Kossuth Lajosnak is volt a múzeumban gyűjteménye: turini száműzetése alatt több ezer ősmaradványt gyűjtött össze az utókor számára, de ezek is megsemmisültek – milyen különös, hogy egy több mint száz évvel későbbi, szintén a magyar szabadságért vívott forradalom harcai során.
A legkisebb élőlények maradványaiból Hantzen Miksa egysejtű csiszolatgyűjteményt készített a bécsi világkiállításra, de ez is a tűz martaléka lett. Elégett a teljes szakkönyvtár, a száz éven átvezetett leltárkönyvek, 4500 geológiai térkép, ebből 2500 magyar kéziratos geológiai felvételi térkép. Elégtek a kutatók jegyzetei, folyamatban levő munkái, mikroszkópjai – részletezte a kutató.
A harmadik kárt szenvedett tárnak, az Állattárnak a Nemzeti Múzeum épületében csak kiállításai vannak – írta Mihályi Ferenc. – Ezek közül a legnépszerűbb és legszebb az afrikai élővilágot bemutató kiállítás volt. Sajnos éppen a két 20 négyzetméteres terem pusztult el teljesen. Az egyikben, az elefántos teremben, Kittenberger Kálmán vadászzsákmányaiból a világ legnagyobb és legszebb diorámáját alkotta meg a múzeum preparátor- és művészgárdája.
Nemcsak a magyar látogatók álltak meg előtte csodálattal, hanem a világot járt külföldi szakemberek is elragadtatva nyilatkoztak róla, megjegyezve, hogy ehhez foghatót még sehol sem láttak.
November 5-én a Természettudományi Múzeum Baross utcai épülete körül is harcok dúltak – folytatja a cikk az események krónikáját, melyből arra is választ kapunk, miért terjedhetett el olyan gyorsan a tűz a Baross utcai raktárban.
„Itt vannak az Állattárnak és az Embertani tárnak tudományos gyűjteményei és dolgozószobái. A hüllők és kétéltűek gyűjteményében robbantak a lövedékek.
Az itt levő sok ezer alkoholos üvegben őrzött gyűjtemény meggyulladt, és a kiömlő, több mint 20 ezer liter alkohol pillanatok alatt lángtengerré változtatta az egész épületszárnyat. A tűz átterjedt a szomszédos halgyűjteményre, ahol mintegy 3500 gyűjteményüvegben szintén tömény alkohol volt.
Felbecsülhetetlen, részben pótolhatatlan gyűjtemények és szakkönyvtárak semmisültek meg itt is. Több mint száz esztendőn át sok-sok magyar tudós és műkedvelő egész életének munkája volt az a több mint 800 ezer állat, amit a lángok megemésztettek” – összegezte a károkat a cikkíró
Így nézett ki 1956 végén a Természettudományi Múzeum kiégett Baros utcai épülete – mintegy 20 ezer liter alkohol gyulladt meg a felrobbanó lövedékektől
Fotó: Arcanum
Nemcsak Magyarország csaknem minden állatfaja volt képviselve az elpusztult Állattárban, hanem idegen országok, tengerentúli földrészek állatvilága is.
Mint Mihályi Ferenc megállapította, a magyar tudósok és utazók a Föld állatvilágának kikutatásában tevékenyen kivették részüket, így Xántus János 1869–1871-ben a Távol-Keleten Ceylontól Japánig és délre Jáváig alig két év alatt 85 ezer állatot gyűjtött a múzeumnak. Anyagának nagy része elégett. Részben ez lett a sorsa Bíró Lajos 1896 és 1902 közt Új-Guineában gyűjtött 59 ezer állatának is. Sok értékes anyagot gyűjtött Széchenyi Béla, Zichy Jenő, Csíki Ernő Ázsiában, Kittenberger Kálmán Afrikában, és ők csak a legismertebb magyar gyűjtők.
A madárgyűjteményekben 36 ezer kikészített bőr, 2300 csontváz és 22 ezer madártojás semmisült meg.
Kittenberger Kálmánt nemcsak a Nemzeti Múzeumban kiállított és csodált afrikai anyagának megsemmisülése érintette érzékenyen, hanem az is, hogy páratlan madár- és rovargyűjteménye is elégett.
A madárgyűjtemény veszte azért is fájdalmas volt, mivel 1945-ben Budapest ostromakor megsemmisült mindkét madártani kutatóintézet és a teljes rendelkezésre álló madártani anyag.
Mint Somos Zoltán Kittenberger-kutatótól megtudtuk, Kittenberger 1956 október végén és novemberben Sólyomhoz írt leveleiben többnyire a forradalommal és a nagyobb részt megsemmisült afrikai munkásságával foglalkozik. Mivel nagymarosi otthonában “elzártan” éli meg ezt az időszakot, többnyire gondolatait, vélekedéseit, érzéseit veti papírra.
“Ma már némileg jobban vagyok, de annál inkább beteg vagyok lelkileg. Sajnos megint olyan időket élünk és éltünk, hogy ráillik a költő szava:…” emlékére lángolunk, és sírva fakadunk.” Borzasztó! Ilyenkor kell az embernek aggastyánnak lenni! Szegény gyerekek! És az eredmény?! Eddig egy moszkovita leváltása! Nálatok nem volt nagy zavar?! Itt nagy volt a csend, később nagy lelkesedés. Hallom – mert engem a betegségem a szobába kötött – hogy a legvadabb kommunisták is nemzetiszínű kokárdában parárdíroztak. Még az a fickó is, kinek vádaskodása alapján elvették a fegyveremet. De most már nem kell neki félni egy jól applikált „upper cut-tól.” (Az volt a nagyon bevált ütésem.) Unalmamban elkezdtem legépelni az utolsó novellám egy leírt részét, de később röstelkedve abbahagytam. Mert ilyenkor Igazán nagyon nevetséges ilyen valamivel foglalkozni. Azt hiszem, hogy Te is így gondolkozol!” – írja 1956 október 27-én kelt levelében Láng Rudolfnak.
Afrika-gyűjteménye pusztulásáról október 28-én értesül, és szintén Láng Rudolfnak címzett levelében október 29-én ezt olvasható:
„Igaz! Tegnap hallottam a rémhírt, hogy a Nemzeti Múzeum Állat- és Ásványtára megsemmisült. Szóval az Afrika-termek is. Talán az volt a baj, hogy valamikor ezek a termek az én nevemet viselték.”
November 3-án kelt levelében pedig felfedi, miféle babona miatt gondolja, hogy a termek névváltoztatása és a gyűjtemény pusztulása között kapcsolat lehetséges:
„Mint már írtam az Afrika-kiállítás megsemmisült. Úgy látszik, hogy régi tengeri rablók babonája, hogy jajj annak a hajónak, melynek a nevét megváltoztatják nem csak hajóra áll. Legalább láttad volna!” – teszi hozzá fájdalmasan.
Kittenberger Kálmán a forradalom napjaiban Nagymaroson kapta a hírt, hogy tárgyi életműve legnagyobb része megsemmisült a tűzben
Fotó: Facebook/Kittenberger Kálmán csodálatos világa
De hátravannak még a további súlyos veszteségek, melyekről így ír, a Nimród című folyóiratban Sólyom álnéven publikáló Láng Rudolfnak november 25-én, amikor egy ideje már tudja, hogy pesti lakását kilőtték, és a Természettudományi Múzeum Baross utcai épületében is tűz pusztított:
„Időközben Pestre ment valaki és hozta a hírt, hogy nemcsak a Nemzeti Múzeum szenvedett tűzkárt, hanem a Természettudományi Múzeum is, ahol a tudományos gyűjtemények voltak. Az egész második és harmadik emelet kiégett. Oda az egész madár, hüllő, hal és rovar gyűjtemény, no meg az emlős osztály csontgyűjteménye. A madár gyűjteményem állt vagy százezer darab madárbőrből, tojásból, fészekből. És többek között az én kb. 3000 darabból álló gyűjteményem, no meg a sok tízezernyi rovar. Szóval az egész életem munkája megsemmisült!”
Kittenberger Kálmán egészében mégis valamiféle rezignációval fogadta küzdelmes élete újabb veszteségeit, amikor ezt írta:
„Mi az a sok tízezer élet pusztulásához, a sok-sok milliárdnyi kárhoz?!”
Írta a Magyar Hírlap