Csípős a hideg, és csendes az erdő csütörtök reggel. Az avarban, a lábunk előtt flakonok, két hálózsák és egy sporttáska hevernek szanaszét. A zsákban félig megevett pita. Egy pár zokni. Némi szemét. A nyomokból ítélve úgy egy hete heverhetnek itt, s akik hátrahagyták, sietve távoztak, mint a vadnyúl, amely eddig a távolból figyelt bennünket.
Röszkén azt beszélik, a határsértők két-három „járást” használnak: a tiszai töltés mellett egyet, és a tanyák közt – Keletről, Nyugatról kerülve a települést.
– Miután összelövöldöztek Horgosnál, a szerbek kivezényelték a rendőröket meg a katonákat (a csendőröket – a szerk.) a határra. Most csendesebb minden. De meddig tart ez? Tíz napig… – legyint egy nő, s tolja tovább kerékpárját.
A túloldalon, a Vajdaság valóban kihalt mostanra. Még szemét is alig akad, úgy tűnik, azt is felszedték, pedig a múlt pénteki incidensig egész kis kolóniák lakták például a Kamarás erdőt vagy az Ibolyást.
Az illegális bevándorlók többnyire kerülik az embereket, de időről időre beköltöznek a lakatlan tanyákra
Fotó: MH/Purger Tamás
– Azért vannak most is. A külterületen tegnap éjszaka, és azt megelőzően is láttak néhányat az éjjel. Az öregek félnek tőlük, bár lakott házba nem mennek be. Ahol világot látnak, attól elhúzódnak, de a lakatlanokba néha befészkelik magukat – figyelmeztetnek az egyik közértben.
– Így élünk, már nyolcadik éve – feleli valaki, majd gyorsan hozzáteszi: azért sok minden változott.
Van kerítés.
– Nekik meg drótvágójuk. Nem az a lényeg. Ha van olyan, hogy a krémje ezeknek, akkor azok jöttek 2015-ben. Tömegével jöttek, szemeteltek. Viszont valahogy rendezettebbek voltak. Ápoltabbak. Sokan családostul. Ezek már nem olyanok. Csúnyák. Agresszívek.
A határmenti települések utcáit róva csak a rendőri jelenlét a feltűnő. Falutól, kisvárostól nem ehhez szokott az ember. Errefelé viszont még szlovák járőrt is látni. Aztán a benzinkútra befordul mellénk egy – Sverigetaxi. A svéd taxitársaság autója. Volánja mögül egy szakállas arab kászálódik ki.
Mit kereshet ez itt? És amaz? Az a litván rendszámú Audi?
Utóbbit egy fuxos, joggingos férfi vezeti. Olyan, mint egy időutazó – posztszovjet nepper a ’90-es évekből, piros Marlboroval, és három suhanccal az oldalán. Egyik sincs több 18-20 évesnél. Sok hasonlót marasztaltak mostanában embercsempészés miatt Magyarországon.
S kisvártatva befut még két német szedán. Jól öltözött, török sorozatokból ismerős arcvonású utasai biccentenek a taxisnak, majd kávézni indulnak.
– A szentesi piac is megérne maguknak egy misét, ám ezek nem oda mennek – mondja rötyögve egy hetvenes férfi, miközben a bankautomatával küzd. Az embercsempészek régebben gyűjtőpontokon, amolyan nemzetközi migránsvárókban szedték fel a kuncsaftjaikat.
Hogy most hol? Nehéz megmondani. Azt, hogy merre járnak, sokkal könnyebb.
– Ha az út szélén autót láttok téglára rakva, az a fuvarosoké. Ott fentebb, egy kilométerre van egy Volvo, az új. Két napja még nem volt itt. A hétvégére téglán lesz. Ez itt régebben került ide, mert teljesen szétszedték a lomisok. A város előtt meg van egy furgon, az nyár végi lehet az állapota alapján – sorolja a szakértő határozottságával egy hivatali dolgozó a Röszkét Mórahalommal összekötő út szélén.
A helybéliek egy-egy elhagyatott autó állapotából meg tudják mondani, mikor felejtették az út szélén
Fotó: MH/Purger Tamás
A gépkocsik a helybéliek szerint akkor maradnak hátra, ha a határsértőknek sikerül időben elszaladniuk a rendőrök elől. Rajtaütés híján az autó nem bűnjel. Nem viszik el. Így a gyűjtögetők és az enyészet osztoznak rajtuk, akárcsak az elhajigált létrákon, szerszámokon, a tábori holmin és a ruhaneműn.
– Ismerek olyan családot, aki külön ezért vett egy mosógépet. Időről időre végigjárják a határt és az erdőt, összeszedik, amit ezek elhajigáltak, kimossák, aztán mennek piacozni – világosítanak fel a templom előtt.
Aztán hogy legenda-e vagy sem – ki tudja? Mindenesetre van, aki biztos forrásra hivatkozva állítja: hagytak már itt el csecsemőt is a migránsok.
Ami azt illeti, hogy időnként a határ túloldaláról kövekkel, téglákkal dobálják a magyar oldalon álló határvadászokat – sőt, rájuk is lőnek…
– Ilyet nem lehet kitalálni. Ez igaz. Sajnos – szögezik le többen.
– Pontosan tudják, hogy a mieink tehetetlenek. Nem használhat fegyvert, mert megy a hadbíróság elé, hogy háborút akar kirobbantani… A határon nem lőhet át. Marad a gáz spré. Legfeljebb. De senki nem akarja megöletni magát. Így nagyon nehéz. Nem lehet megvédeni az országot – panaszolja egy érintett.
Az erdőkben sok mindent eldobálnak a migránsok, amit a gyűjtögetők később összeszednek, és eladják
Fotó: MH/Purger Tamás
A határ mentén élők úgy érzik, sokkal több egyenruhásra lenne szükség, mert az utóbbi időben gyorsabban vágták a lyukakat a kerítésen, mint ahogy azt a rendelkezésre álló erővel be lehet foltozni. Emellett a fegyveresekkel is kezdeni kell valamit, de ez már a szerbek feladata lenne. Ahogy az is, hogy a visszatoloncoltaknak elvegyék a kedvét az újrázástól.
– Nem egyszer előfordult már, hogy bejöttek, és megkérdezték, merre van a police? Igen, feladták magukat, mert – gondolom – elfogyott a pénzük vagy fáztak, és ilyenkor az emberijogi szabályok miatt, el kell őket látni. Kapnak ételt, tudnak telefonálni, megmelegszenek, aztán a rendőrök visszakísérik őket a határra, és később újra átjönnek, mert a szerbek nem fogják megakadályozni őket ebben – mesélik nekünk a lottózó mellett.
– A kormány már mindent megpróbált. Ezt egyedül nem tudja megoldani. Hogy ki tud ezen változtatni? Akik tudnának, nem akarnak. Mindegy, már megszoktuk. Csak szeretnénk egyszer a jót is megszokni.
Írta a Magyar Hírlap
