Migráció: Vihar előtti csend honol a déli határon

Migráció: Vihar előtti csend honol a déli határon

Csípős a hideg, és csendes az erdő csütörtök reggel. Az avarban, a lábunk előtt flakonok, két hálózsák és egy sporttáska hevernek szanaszét. A zsákban félig megevett pita. Egy pár zokni. Némi szemét. A nyomokból ítélve úgy egy hete heverhetnek itt, s akik hátrahagyták, sietve távoztak, mint a vadnyúl, amely eddig a távolból figyelt bennünket.

Röszkén azt beszélik, a határsértők két-három „járást” használnak: a tiszai töltés mellett egyet, és a tanyák közt – Keletről, Nyugatról kerülve a települést.

– Miután összelövöldöztek Horgosnál, a szerbek kivezényelték a rendőröket meg a katonákat (a csendőröket – a szerk.) a határra. Most csendesebb minden. De meddig tart ez? Tíz napig… – legyint egy nő, s tolja tovább kerékpárját.

A túloldalon, a Vajdaság valóban kihalt mostanra. Még szemét is alig akad, úgy tűnik, azt is felszedték, pedig a múlt pénteki incidensig egész kis kolóniák lakták például a Kamarás erdőt vagy az Ibolyást.

Az illegális bevándorlók többnyire kerülik az embereket, de sosem lehet tudni, melyik lakatlan tanyán húzták meg magukat

Az illegális bevándorlók többnyire kerülik az embereket, de időről időre beköltöznek a lakatlan tanyákra

Fotó: MH/Purger Tamás

– Azért vannak most is. A külterületen tegnap éjszaka, és azt megelőzően is láttak néhányat az éjjel. Az öregek félnek tőlük, bár lakott házba nem mennek be. Ahol világot látnak, attól elhúzódnak, de a lakatlanokba néha befészkelik magukat – figyelmeztetnek az egyik közértben.

– Így élünk, már nyolcadik éve – feleli valaki, majd gyorsan hozzáteszi: azért sok minden változott.

Van kerítés.

– Nekik meg drótvágójuk. Nem az a lényeg. Ha van olyan, hogy a krémje ezeknek, akkor azok jöttek 2015-ben. Tömegével jöttek, szemeteltek. Viszont valahogy rendezettebbek voltak. Ápoltabbak. Sokan családostul. Ezek már nem olyanok. Csúnyák. Agresszívek.

A határmenti települések utcáit róva csak a rendőri jelenlét a feltűnő. Falutól, kisvárostól nem ehhez szokott az ember. Errefelé viszont még szlovák járőrt is látni. Aztán a benzinkútra befordul mellénk egy – Sverigetaxi. A svéd taxitársaság autója. Volánja mögül egy szakállas arab kászálódik ki.

Mit kereshet ez itt? És amaz? Az a litván rendszámú Audi?

Utóbbit egy fuxos, joggingos férfi vezeti. Olyan, mint egy időutazó – posztszovjet nepper a ’90-es évekből, piros Marlboroval, és három suhanccal az oldalán. Egyik sincs több 18-20 évesnél. Sok hasonlót marasztaltak mostanában embercsempészés miatt Magyarországon.

S kisvártatva befut még két német szedán. Jól öltözött, török sorozatokból ismerős arcvonású utasai biccentenek a taxisnak, majd kávézni indulnak.

– A szentesi piac is megérne maguknak egy misét, ám ezek nem oda mennek – mondja rötyögve egy hetvenes férfi, miközben a bankautomatával küzd. Az embercsempészek régebben gyűjtőpontokon, amolyan nemzetközi migránsvárókban szedték fel a kuncsaftjaikat.

Hogy most hol? Nehéz megmondani. Azt, hogy merre járnak, sokkal könnyebb.

– Ha az út szélén autót láttok téglára rakva, az a fuvarosoké. Ott fentebb, egy kilométerre van egy Volvo, az új. Két napja még nem volt itt. A hétvégére téglán lesz. Ez itt régebben került ide, mert teljesen szétszedték a lomisok. A város előtt meg van egy furgon, az nyár végi lehet az állapota alapján – sorolja a szakértő határozottságával egy hivatali dolgozó a Röszkét Mórahalommal összekötő út szélén.

A helybéliek egy-egy elhagyatott autó állapotából meg tudják mondani, mikor felejtették az út szélén

A helybéliek egy-egy elhagyatott autó állapotából meg tudják mondani, mikor felejtették az út szélén

Fotó: MH/Purger Tamás

A gépkocsik a helybéliek szerint akkor maradnak hátra, ha a határsértőknek sikerül időben elszaladniuk a rendőrök elől. Rajtaütés híján az autó nem bűnjel. Nem viszik el. Így a gyűjtögetők és az enyészet osztoznak rajtuk, akárcsak az elhajigált létrákon, szerszámokon, a tábori holmin és a ruhaneműn.

– Ismerek olyan családot, aki külön ezért vett egy mosógépet. Időről időre végigjárják a határt és az erdőt, összeszedik, amit ezek elhajigáltak, kimossák, aztán mennek piacozni – világosítanak fel a templom előtt.

Aztán hogy legenda-e vagy sem – ki tudja? Mindenesetre van, aki biztos forrásra hivatkozva állítja: hagytak már itt el csecsemőt is a migránsok.

Ami azt illeti, hogy időnként a határ túloldaláról kövekkel, téglákkal dobálják a magyar oldalon álló határvadászokat – sőt, rájuk is lőnek…

– Ilyet nem lehet kitalálni. Ez igaz. Sajnos – szögezik le többen.

– Pontosan tudják, hogy a mieink tehetetlenek. Nem használhat fegyvert, mert megy a hadbíróság elé, hogy háborút akar kirobbantani… A határon nem lőhet át. Marad a gáz spré. Legfeljebb. De senki nem akarja megöletni magát. Így nagyon nehéz. Nem lehet megvédeni az országot – panaszolja egy érintett.

Az erdőkben sok mindent eldobálnak a migránsok, amit a gyűjtögetők később összeszednek, és eladják

Az erdőkben sok mindent eldobálnak a migránsok, amit a gyűjtögetők később összeszednek, és eladják

Fotó: MH/Purger Tamás

A határ mentén élők úgy érzik, sokkal több egyenruhásra lenne szükség, mert az utóbbi időben gyorsabban vágták a lyukakat a kerítésen, mint ahogy azt a rendelkezésre álló erővel be lehet foltozni. Emellett a fegyveresekkel is kezdeni kell valamit, de ez már a szerbek feladata lenne. Ahogy az is, hogy a visszatoloncoltaknak elvegyék a kedvét az újrázástól.

– Nem egyszer előfordult már, hogy bejöttek, és megkérdezték, merre van a police? Igen, feladták magukat, mert – gondolom – elfogyott a pénzük vagy fáztak, és ilyenkor az emberijogi szabályok miatt, el kell őket látni. Kapnak ételt, tudnak telefonálni, megmelegszenek, aztán a rendőrök visszakísérik őket a határra, és később újra átjönnek, mert a szerbek nem fogják megakadályozni őket ebben – mesélik nekünk a lottózó mellett.

– A kormány már mindent megpróbált. Ezt egyedül nem tudja megoldani. Hogy ki tud ezen változtatni? Akik tudnának, nem akarnak. Mindegy, már megszoktuk. Csak szeretnénk egyszer a jót is megszokni.

Írta a Magyar Hírlap