A legutóbbi, Izrael és Libanon között lezajlott 2006-os háborút követően a Hezbollah komolyan, ha tetszik, tudományos igénnyel felülvizsgálta taktikáját és fegyverzetének alkalmazhatóságát. Ide sorolt annak kiderítése is, hogy a terrorszervezet által a vidéki, mezőgazdasági területeken létrehozott úgynevezett „biztonsági zónák”, bunkerek, álcázott lőállások és az azokat felügyelő harcosok miként teljesítettek.
Mint kiviláglott, a szabad fordításban „faluőröknek” nevezett kollektíva, továbbá a hozzájuk csapódó tartalékosok és veteránok igen magas hatékonysággal tartották és őrölték fel a zsidó állam haderejét. A jelenség magyarázata abban rejlett, hogy az érintettek közelről ismerték saját településük és az azt körbevevő földek aktuális terepviszonyait, megértették küldetésük fontosságát, és abszolút bíztak a győzelemben. Utóbbitól még az sem tántorította el őket, hogy gyakorta súlyos veszteségeket szenvedtek a precíz fegyverekkel operáló izraeli hadseregtől.
Nota bene, rengetegszer vetettek be hasonló módszereket a világtörténelem során mások is.
Zajlik a kiképzés
Fotó: AFP/Anwar Amro
Egy izraeli parancsnok ezt (állítólag) úgy összegezte: fizikai/anyagi képtelenség minden fanatikus emberre ultramodern rakétát, GPS vezérelte lőszert pufogtatni, esetleg különleges katonák tucatjait kiküldeni – ugyanakkor egy „kellően elszánt és mozgékony harcos” akár több száz, amúgy állig felfegyverzett embert is képes hosszú percekre-órákra feltartóztatni. S ehhez mi bátran hozzátehetjük, hogy a frontvonalban – legyen az bárhol is a Földön – mindig pont az egyik legégetőbb gond a folyamatos időhiány.
A 2006-os konfliktust követően egyébként az iráni Iszlám Forradalmi Gárda is készített egy áttekintést a Hezbollah számára, s utóbbi (ugyancsak állítólag) számos ajánlását elfogadta. Teherán az elmúlt években kitartóan növelte a libanoni terroristáknak szánt hadianyagok (rakéta, lőszer, speciális felszerelés) mennyiségét, a finanszírozást, továbbá a képzési eredmények és a hírszerzési adatok megosztását. Ezen túl pedig nyomatékosan felhívta a szervezet figyelmét arra, hogy ne provokálja Izraelt, hanem sokkal inkább az erőgyűjtésre, a nagy leszámolásra koncentráljon. Bár a Hezbollah érthető okokból ott ködösít ahol tud, de mégis valamit jelezhet, hogy 2006 óta (a jelenlegi puskaporos időszakot leszámítva) gyakorlatilag egyetlen rakétatűz sem érkezett Észak-Izraelre – vagy ami mégis, azt a nemzetközi megfigyelők sem feltétlenül írják a Hezbollah számlájára.
Löveg, rakéta – elszántság. Ez így együtt veszélyes gyúelegy…
Fotó: AFP/Anwar Amro
A Hezbollahnak több tucat kiképzőtábora akad Libanonban és Iránban. Az előbbi országban középszintig folyik az oktatás, míg a leendő vezetőket általában Teheránba, ritkábban Damaszkuszba vagy valamelyik török nagyvárosba utaztatják. Az elérhető információk szerint a parancsnoki állomány szinte száz százaléka megszerezte a magasabb katonai minősítést.
Fontos megjegyezni, a Hezbollah kiképzőtáboraiban zajló munka sok tekintetben az ősellenség, azaz Izrael mintáit követi. A bázisok Libanon távoli részein fekszenek. Megközelítésük hétköznapi módon nem megoldható, ugyanis ellenőrzőpontok tucatjain át lehet csak azokat elérni. A létesítményeken lőterek, akadálypályák és „városi helyszínek” sorakoznak. Az izraeli felderítési adatok szerint a nyugati Bekaa-völgyben található legnagyobb komplexum egy makett libanoni falut és főutcát modellez le. A titoktartásra pedig úgy igyekeznek ügyelni, hogy a leendő katonákat elsötétített furgonokkal szállítják a helyszínekre. Ügyelnek arra is, hogy az adott csapatból lehetőleg mentül kevesebben ismerjék egymást.
A Hezbollah tagjainak – beleértve a hittudósokat és szónokokat is – negyvenöt napos félkatonai tanfolyamon kell végigmenniük. E munkának Libanon ad otthont – míg a „főállású” harcosok általában Iránban szakosodnak a speciális területekre. Ilyen lehet az alkalmi robbanóeszközök összeállítása, a kommunikáció, a mesterlövész, a felderítő vagy az elhárító munka.
Az oktatás elengedhetetlen része a menetgyakorlat, a fegyverismeret, a megfigyelés, valamint a navigációs készségek elsajátítása. A hosszú és megterhelő gyalogtúrák metódusát amúgy ugyancsak az ellenségtől vették át. Külön képzik az aknavetősöket és a rakéták kezelőit. Utóbbi terén rájöttek, hogy magát a fegyvert könnyebb pótolni, mint a témában járatos embert, ezért korunkban egyre nagyobb szerepet kap a munkában a távvezérlés.
Jellemzően ilyen és ehhez hasonló terepen kellene előrenyomulnia Izraelnek
Fotó: AFP
S mindezektől elkülönítetten állnak azok, akik a számítástechnikában és a digitális hírszerzésben dolgoznak, továbbá képesek drónokat irányítani, az ellenségtől zsákmányolt/arab államokban gyártott rádiókat, titkosítókat kezelni.
Összességében a Hezbollah mesterlövész, rakétás, drónos és könnyűgyalogság terén felvonultatott képességeit a hírszerző szolgálatok ma már magasra értékelik, s ugyancsak jó osztályzatot adnak a különleges terepen produkált eredményeikre. A terrorsejtek tagjai között egyre nő a főiskolát, egyetemet kijárt emberek száma, akik idegen nyelven beszélnek. Külön csoport foglalkozik az izraeli adások lehallgatásával, a kódok feltörésével. Utóbbi képesség hátterében az orosz és a kínai segítség is felsejlik.
A források a Hezbollah tagjait békeidőben „óvatosnak, türelmesnek, a hírszerzésre hangoltnak” írják le, akik a személyzeti munkát és a hosszú távú tervezést tartják szem előtt. Ugyanakkor a háború esetén elszántnak és kíméletlennek jellemzik őket, így kevéssé lehet csodálkozni azon, ha sem Izrael, sem az Egyesült Államok nem szívesen szélesítené ki északi irányban a jelenleg zajló konfliktust.
Írta a Magyar Hírlap
