Üdvözlők és ellene érvelők kórusa kíséri az EU terveit, hogy megkönnyítse az újfajta génszerkesztési technikák (new genetic techniques – NGT) alkalmazását. A lépéssel bizonyos esetekben kivennék ezeket a genetikailag módosított élőlényekre (GMO) vonatkozó, rendkívül szigorú és aprólékos engedélyezési folyamatot előíró, utoljára 2001-ben frissített szabályok hatálya alól. Emellett mindenki számára elveszne az a lehetőség, hogy nemet mondjanak, még az engedélyezési procedúrát teljesítő GMO-kra is. Utóbbi lehetőséggel egyébként 17 állam élt eddig – köztük Magyarország, amely egyenesen az Alaptörvénybe írta bele a tiltást.
A javaslatcsomagot előterjesztő Európai Bizottság azzal indokolja a lépést, hogy így könnyebb lesz a globális felmelegedés hatásainak és a károsítóknak jobban ellenálló növényfajták kifejlesztése, emellett csökkenthető a kémiai növényvédőszerek mennyisége, javítható a biodiverzitás és az élelmezésbiztonság, továbbá csökkenthető az importfüggés. Fontos érv még, hogy Európa ne maradjon le a világtól a génmódosítási technológiák kifejlesztésében és alkalmazásukban. Ezt az utóbbi érvet sok génszerkesztésben érdekelt cég és kutató hangoztatta az utóbbi időben, volt, aki úgy fogalmazott, Európa agrármúzeummá válhat a GMO-ellenesség és a túl szigorú szabályok miatt.
A javaslat értelmében részben kivennék a szigorú GMO-szabályozás hatálya alól az új géntechnológiákkal (NGT) létrehozott növényeket. NGT-nek számít minden, 2001 után kifejlesztett génmódosító technológia, például a CRISPR-Cas9, aminek a segítségével molekuláris szinten lehet alakítani a DNS-t, és anélkül lehet egy-egy növényfaj valamilyen kedvező tulajdonságát előhozni, hogy idegen DNS-szakaszokat építenének bele. A módszer révén a növény saját, már jól feltérképezett DNS-ében képesek azonosítani, “ki- és bekapcsolni” a kívánt/nem kívánt tulajdonságokért felelős géneket.
Mint a bizottság jelezte, az új technológiák révén a hagyományos nemesítési eljárásokhoz – szelekció, keresztezés – képest célzottabban és pontosabban lehet változásokat elérni úgy, hogy közben a növény önmaga marad.
A javaslat legfontosabb része, hogy két kategóriába sorolják az új génszerkesztési technikákkal előállított növényfajokat:
- 1-es kategóriájú NGT-növények – a természetben előforduló vagy a hagyományos nemesítési eljárásokkal kitenyésztett növényekhez hasonlóak. Az alapelv, hogy ezek az egyszerűbb mesterséges változtatásokkal létrehozott növényváltozatok, akár maguktól, természetes mutációval vagy keresztezéssel is kialakíthatóak lennének, így a velük kapcsolatos kockázatok is hasonlóak – ennélfogva csak bejelentési kötelezettség vonatkozna rájuk, és mentesülnének a szigorú eljárásrend alól. A bejelentések elbírálását a tagállami hatóságokra bíznák, kizárólag tudományos alapon, rövid határidővel;
- 2-es kategóriájú NGT-növények – minden egyéb, korábbi technikákkal, vagy összetettebb módosításokkal kialakított NGT-növények – ezeknél a korábbi GMO-irányelv szerinti részletesebb eljárást kell követni az előállítóknak a forgalomba hozáshoz.
A bizottság emellett azt is javasolja, hogy:
- ösztönzőkkel segítsék a fenntarthatóbb növényfajták kialakítását;
- biztosítják az átláthatóságot az összes NGT-növény esetében (például a vetőmagok felcímkézésével),
- kiemelt figyelemmel kísérik az NGT-termékek gazdasági, környezeti és társadalmi hatásait, és erről 2026-ban tanulmány is készül.
A javaslatot az Európai Parlament és az Európai Tanács rendes jogalkotási eljárás keretein belül fogja megvizsgálni a továbbiakban azt, hogy miként valósítsák meg, tehát még lehet tere a szabályok finomításának, amiben sokan reménykednek még, hiszen a génmódosítás kérdése ezúttal is megosztó, és ez érezhető a javaslatcsomag bejelentését megelőző és követő reakciókból is.
Az európai parlament többsége üdvözölte, de a zöld frakció az ellenérzéseit hangoztatta, jelezve, hogy a lépés ellentmond az Európai Bíróság 2018-as ítéletének, amely kimondta, hogy minden génszerkesztési technikát – így az NGT-ket is – jogi szempontból GMO-ként kell kezelni.
Az biztos, hogy a vetőmagosok nagy része, például az éves szinten 190 milliárd forint értékben, exportra is termelő vetőmag-ágazatot képviselő Vetőmag Szövetség Szakmaközi Szervezet és Terméktanács üdvözli a lépést. Mint emlékeztettek, az ilyen “precíziós eljárások során kizárólag a természetben előforduló, hasznos tulajdonságokat használnak fel a kutatók, ezáltal a növénynemesítési eljárás évekkel lerövidíthető”. A szövetség egyenesen nélkülözhetetlennek tartja a lépést ahhoz, hogy a mezőgazdaság alkalmazkodni tudjon a megváltozott éghajlati körülményekhez, és megfelelő terméseredményeket érjen el.
Közleményükben Vida Gyula alelnököt idézték, aki szerint a precíziós nemesítés “olyan vetőmagokat biztosít a hazai termelők számára, mely alapja lehet a társadalom egészséges, GMO-mentes élelmiszerrel való ellátásának és a magyar mezőgazdaság versenyképességének.” Az új génszerkesztési eljárásokat tehát ők sem tekintik GMO-módszernek, ahogy a bizottság is érvel.
Hasonlóan az új génszerkesztési technológiák mellett érvelt egy korábbi interjúban Balázs Ervin, az Agrártudományi Kutatóközpont korábbi vezetője, kutatóprofesszor is, aki szerint a szigorú szabályozás megköti a kutatóintézetek és egyetemek kezét, pedig a módszerrel olcsón és nagy pontossággal lehetne új, ellenállóbb növényfajokat kialakítani, viszont szerinte a szigorú szabályozással járó magas fejlesztési költségeket csak a nagy agrármultik tudják előteremteni, az enyhítés helyzetbe hozhatná a kutatóintézeteket.
A bizottság számadatokkal is igyekszik alátámasztani a génszerkesztés melletti érveket, eszerint nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy az Európai Zöld Megállapodásnak megfelelően felére csökkenthessék a növényvédőszer-, és ötödével a műtrágya-használatot a növénytermesztésben. 2015 óta zajló kísérletekre is hivatkoztak, amik a növényvédőszer-használat 21-33 százalékos csökkenését mutatták ki az ilyen fajtáknál.
Nem lehet majd nemet mondani
A szabályok enyhítésének azonban nem mindenki örül. A Magyar Természetvédők Szövetsége például levelet írt a kormánynak, amelyben arra kérik, mondjon nemet az “új-GMO-k” deregulációjára, emlékeztetve többek között, hogy a javaslat szembe megy a magyar Alaptörvénnyel, amely rögzíti a GMO-mentes mezőgazdaság elvét, és korábban az Európai Bíróság is kimondta ezekről a technikákról, hogy GMO-nak kell őket tekinteni.
Az MTVSZ a legfőbb problémának azt tartja, hogy
- megfosztanák a kormányokat attól a joguktól, hogy betilthassák a területükön az új génkezelési technikákkal előállított élőlények termesztését;
- megfosztja az EU-beli fogyasztókat a tájékoztatáshoz való joguktól – hiszen az NGT-vel előállított élőlényeket kizárják a jelölési követelményekből;
- eltörli a biotechnológiai ipar alapvető felelősségét és kötelezettségeit – szerintük az érintett cégek nem lennének kötelesek biztosítani az új technikákkal kifejlesztett fajták kimutatását lehetővé tevő módszereket, amik kidolgozását ennél fogva azoknak kellene finanszírozni, akik el akarják kerülni a génszerkesztett fajtákat.
Hasonló ellenérveket sorolt Fehér Judit, a az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet vezető kutatója is a hvg.hu-nak: szerinte veszélybe kerül az ökoágazat, mivel átláthatatlanná teszi a génszerkesztett növények nyomon követését, emellett minimális lesz az ezekkel a módszerekkel kialakított fajták kockázatértékelése. Emellett attól is tartanak – ahogy az MTVSZ is jelezte –, hogy az ökoszektornak kell majd plusz energiát, pénzt és adminisztrációt belefektetni abba, hogy igazolhatóan biztosítsa a teljes GMO-mentességet, és ezáltal a szabad döntést a fogyasztóknak, hogy maguk dönthessék el: fogyasztanak vagy sem a géntechnológiával módosított fajtákból.
Szabadalmak az élő szervezetre
Szerinte az eddigi tendenciák várható, hogy sűrűsödnek majd azok a problémák, amiket a különböző GMO-módszereket jelenleg is alkalmazó, sokak szerint a mostani enyhítést is részben kilobbizó multinacionális agrárcégek által bejelentett szabadalmakból fakadnak. Ezeknek több száz oldalas dokumentációjában ugyanis “finoman el vannak rejtve” a kialakított fajtákra jellemző – sokszor a természetben is előforduló – tulajdonságokra vonatkozó szabadalmi igények és szellemi tulajdonjogok, miközben ezeket hagyományos módszerekkel is elő lehet állítani. A szabadalmak miatt – függetlenül attól, hogy a technológiára vagy tulajdonságokra vonatkoznak – korlátozottá válhat a genetikai anyagok nemesítésben való hasznosítása is, hiszen csak azok férhetnek majd hozzá, akik képesek megfizetni a borsos szabadalmi díjakat.
Viszont akinek hagyományos módszerekkel sikerül ilyen tulajdonságú növényfajtát létrehoznia, jó eséllyel lesz célpontja szabadalmi pernek. Szerinte azonban a szabadalmak és a szellemi tulajdonjogok ügye túlmutat az ökoszektoron, és a konvencionális szektorban is korlátozza a lehetőségeket. Egy-egy szabadalmi eljárás finanszírozása vagy a szabadalmi jog megváltása nagyon költséges, és a kisebb szereplők nem képesek versenyre kelni a nagy agrármultikkal. Az ÖMKIezért attól tart, hogy az intézkedések nyomán behozhatatlan előnybe kerülnek a multinacionális cégek.
Az új módszerekkel előállított fajták pedig mentességet kapnának a szigorúbb előírások alól . Ezek a módszerek viszont – mint például a sokszor emlegetett CRISPR-Cas9 – ugyan pár éve nagyon ígéretesnek tűntek, de nem tudnak mindenre megoldást adni, és egyes növényfajok esetében nem is működnek.
A génszerkesztés az ígéretek ellnére nem jelent teljes körű megoldást minden problémára.
Szerinte erre utal az is, hogy hiába van több olyan ország is a világban, ahol már most sem kapcsolódnak szigorú eljárások ezekre a módszerekre, “mégsem látni, hogy előremutató fejlesztések történnének, vagy robosztus fajták jelennének meg a piacon”. Ehelyett inkább apróbb tulajdonságokat módosítanak, amivel különböző “luxusfajtákat” alakítanak ki – például a magas gamma-aminovajsav (GABA) tartalmú paradicsom és a magas olajtartalmú szója –, vagy épp gyomirtó-rezisztenciára vannak kiélezve – vagyis, hogy a növény jobban bírja a gyomirtózást – nem pedig a klímaváltozás különböző hatásaira rezisztens fajták.
Tüneti kezelés
Azt a kutató is elismeri, hogy a CRISPR-Cas9 ígéretes módszer, ami rendkívüli dolgokra használható, hiszen gyorsan lehet vele előre jutni, és valóban elő lehet állítani GMO-maradvány nélküli fajtákat, csakhogy igazából tüneti kezelés, és valójában nem oldja meg az élelmiszerbiztonságunkat veszélyeztető problémákat. Például a klímaváltozás hatásaira is csak rövid távon lehet választ adni velük: a heteken át tartó, 40 Celsius-fok feletti hőhullámokat biológiai okokból csak nagyon kevés kultúrnövényünk tudja elviselni, és ezen a génszerkesztés sem segít. A génszerkesztéssel kialakított rezisztenciákat pedig idővel megtörik a kórokozók. Pont úgy, ahogy az antibiotikumoknak ellenálló szuperbaktériumok, a gyomirtókra kialakuló „szupergyomok”, vagy épp a rovarkártevők ellen széleskörűen használt Bt-toxinnak újabban ellenálló rovarok esetében is tapasztalható.
Ugyanakkor nincs elég ismeret az ily módon kialakított fajtákkal kapcsolatban, ezért fontos és indokolt az elővigyázatosság és a nyomonkövethetőség.
Kockázatot jelent szerinte, hogy a hagyományos módszerekhez képest a genomnak a nehezen hozzáférhető részét is képes módosítani, amire a sugár- vagy vegyianyag-kezelést alkalmazó nemesítési módszerek – korábban így igyekeztek spontán mutációkat előidézni, abban bízva, hogy hasznos tulajdonságok alakulnak ki – sem voltak képesek. Szerinte hiába a precíz beavatkozási lehetőség, “nem tudjuk milyen következményei lehetnek, ha nyomonkövethetőség nélkül kerülnek forgalomba”. Szerinte kockázatot jelent, hogy olyan nem várt tulajdonságok is kialakulhatnak, amiről a nyomonkövetés hiánya miatt nem fogjuk sejteni honnan kerültek elő, és azt sem tudjuk, hogy milyen hatásuk lesz az élő szervezetekre, mint például a a beporzó rovarokra.
A kettes kategória esetében is lát kockázatot. Igaz, hogy itt marad a szigorú felügyelet, ám ha a javaslat így átmegy akkor senki számára nem lesz alóla kibúvó, mint ahogy most van.
Átfogó probléma
A kutató szerint a problémákra nem egy-egy gén módosítása a megoldás, hanem a mezőgazdasági rendszereket kell fenntarthatóbbá tenni. Miközben a génszerkesztés méginkább a genetikailag homogén monokultúrás termelés felé tolja az irányt, a valós megoldás a klimatikus hatásoknak jobban ellenálló diverz fajták nagyobb mértékű alkalmazása. Ezek ugyanis sokkal inkább képesek ellenállni a klímaváltozással járó szélsőséges időjárási jelenségeknek vagy épp az új kártevőknek, mint a homogén fajták.
A fő különbség a diverz és a homogén fajták között, hogy az előbbiek ugyan kinézetre, beltartalomra hasonlóak, ám az egyes növényegyedek eltérő genetikai hátterűek, sokféle génváltozattal. Bár hozamuk általában nem kiemelkedő, de mivel bármilyen, akár kedvezőtlenül változó környezetben is képesek termést produkálni, hosszabb távon nagyobb, termésbiztonságot adnak, hiszen mindegyik egyed másként képes reagálni a kedvezőtlen hatásokra. Az ipari nemesítési eljárásokkal, intenzívebb szelekcióval, hibridnemesítéssel (vagy akár génszerkesztéssel) előállított 100 százalékosan egységes homogén növényfajtáknak ezzel szemben megegyezik a genomja (gyakorlatilag egymás klónjai), és ugyanúgy tudnak (vagy épp nem tudnak) választ adni egy kedvezőtlen biológiai vagy klimatikus hatásokra, így összességében kisebb lehet a rezilienciájuk, az ellenállóképességük.
A GMO melletti érvek között gyakran hangzik el, hogy ugyan szigorú engedélyezési eljárások mellett, de már bő negyedszázada termelnek génmódosított haszonnövényeket, és egyetlen kutatás sem támasztotta alá, hogy egészségügyi kockázatot jelentene a fogyasztásuk. Fehér Judit erre azt mondja, pontosan a szigorú eljárásoknak és a nyomonkövethetőségnek – ha valami történik, tudjuk, hogy utána lehet menni – is köszönhető mindez. Ezt azonban ellehetetlenítené az új szabályozás. Az IFOAM Organics Europe és tagszervezeteként az ÖMKI is úgy véli, hogy fenn kell tartani a meglévő szabályozási keretrendszert, ami lehetővé teszi a genetikailag módosított szervezetek kutatását és akár az értékesítését is – a megfelelő szabályok tiszteletben tartásával.
Hogy a kormány mit gondol a javaslatról arról jelenleg is gondolkodnak a soproni kormányülésen – mint arra Orbán Viktor is utalt a zömében amúgy az aktuális kormányzati kommunikációs klisék felmondásából álló péntek reggeli nyilatkozatában. Amúgy az ellenzés magától értetődő, hiszen Magyarország alkotmányba foglalta a GMO-tilalmat.
Az már más kérdés, hogy mit tekintünk GMO-nak, de úgy tűnik, hiába nevezte Nagy István agrárminiszter 2018-ban támogatásra érdemes növénynemesítésnek azt, ha egy élőlényen belül hajtunk végre biotechnológiai változtatásokat – a mostani javaslat által érintett NGT-k pont ilyenek –, minisztériuma és egyébként ő is, kitart a GMO-mentesség – vagy legalábbis a nyomonkövethetőség mellett.
A hvg.hu megkeresése után az ügyben kiadott agrárminisztériumi közleményben részben az MTVSZ és az ÖMKI által fentebb is hangoztatott néhány aggodalmat ismétlik: például a nehezebb nyomonkövetést, az egészségügyi kockázatokat vagy hogy a tagállamok nem dönthetnek maguk arról, hogy akarnak-e ilyen növényeket termeszteni. Emellett megjegyzik, hogy a génszerkesztéssel kapcsolatos zárt rendszerű, laboratóriumi kutatásokat támogatják, de a termesztés esetében már óvatosabban fogalmaznak: “nem támogatunk semmilyen kezdeményezést, ami lehetővé teszi, hogy ezek a termékek megfelelő egészségügyi és környezeti kockázatértékelés nélkül kerüljenek forgalomba az Európai Unióban”.
A minisztérium szerint emellett az uniós rendeletbe
olyan garanciákat kell beépíteni, amelyek biztosítják az NGT termékek megfelelő jelölését, nyomon követését
ami egyrészt lehetővé teszi az ökológiai gazdálkodásból való kizárásukat, másrészt a fogyasztók számára is világos lesz, melyik termék génmódosított, és így szabadon eldönthetik hogy megveszik és elfogyasztják, vagy sem.
