Az eddigi ifjúságkutatásokban ez még soha nem merült fel, de a legfrissebb kutatásban már az egyik legfontosabb problémaként említik a 16-29 éves fiatalok.
A 16–29 éves magyar fiatalokra fókuszál a Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének (az MTA által támogatott) friss kutatása, amelynek első közzétett adatai a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos blokk legfontosabb eredményeit tartalmazták (erről itt írtunk), a második részben a fiatalok kivándorlási szándékait mutatták be (erről itt olvashat bővebben), ezúttal a fiatalok önmagukról szóló generációs képét, illetve az általuk vélt legfontosabb problémákat mutatták be.
Mint a kutatók emlékeztetnek, az elmúlt évtizedekben folytonossá váltak az olyan tudományosan kevéssé megalapozott, de roppant népszerű elemzések, amelyek komplett tanulói vagy munkavállalói rétegeket generációként írnak le úgy, hogy „az „rugalmas, de nem elég hűséges” vagy éppen „terhelhető, jó munkavállalók” stb. Ezeknek a betűgenerációs megközelítéseknek bár van stabil tudományos háttere is, de a jól eladhatósága, könnyen fogyaszthatósága okán erősen túláltalánosító állításokra sarkallják a szakértőket – szögezik le a TKPI tudósai.
A friss kutatásból az látszik, hogy a 16–29 évesek kétharmada elfogad egy generációs felosztást, azonban az életkor emelkedésével növekszik a szkeptikus vélemények aránya.
A generációs elkülönítés a magyar fiatalok körében ugyanakkor nem identitásként, hanem a kulturális és tudástőke egyfajta lenyomataként jelenik meg. Nincs egy kitüntetett generációs címke, amelyet a 16–29 évesek önmagukra érvényesnek tartanak. Relatív többségük (35%) a tudománynépszerűsítő irodalom favoritját, a Z-generációt fogadja el érvényes címkeként, az Y-generáció választottsága 15 százalék.
Jellemzően nem pozitív a fiatalok önképe
A kutatásuk egyik legizgalmasabb kérdése a fiatalok önképével kapcsolatos vizsgálat volt, azaz, hogy mit és hogyan gondolnak arról a generációról, amihez tartozónak vélik magukat. Arra kérték a fiatalokat, hogy három szóval jellemezzék saját generációjukat. A három szó közül az elsőt, azaz a legjellemzőbbet, ún. szófelhő segítségével mutatták be, ahol minél nagyobb egy szó mérete, annál többen választják azt.
A kapott eredmények szerint – egészen meglepő módon – miképp nincs egy érvényes generációs felosztás, úgy nincs egységes leírás a saját generációjukat illetően. Mindamellett a magyar fiatalok önképe nem kifejezetten pozitív, a pozitív kontextusú szavak aránya a negatívak mintegy a felét teszik ki. Legtöbben a „fiatal” szó mellett (43 említés) a lusta szót használták saját magukra (32 említés), de a több, mint 917 használt szó között ezek azért erős kisebbséget képviselnek csupán.
A kifejezetten negatív jelzők, szavak egyébként az összes szó mintegy 10–12 százalékát teszik ki (a butától, az életképtelenen keresztül a lustáig). Érdekes tanulság, hogy 24–25 éves kortól kezdődően megjelennek „Az ezek a mai fiatalok!” típusú negatív sztereotípiák és elhatárolódások a fiatalabbaktól.
A saját generációval kapcsolatos kifejezések másik jellegzetessége, hogy azok valamilyen módon a technológiához, az internethez, a technikai eszközökhöz, vagy éppen a közösségi médiához, és az attól való függőséghez kötődnek. Ezek a kifejezések az összes szó mintegy 7–8 százalékát teszik ki.
„Ha nagyon lecsupaszítjuk az első szavakból levonható következtetéseket, akkor egy olyan fiatal nemzedék képe bontakozik ki, amely erősen szegmentált, a technológiától függ, önképe nem kifejezetten pozitív, és jól láthatóan nem lázadó típusú” – írják.
A generációkat elsősorban kulturális tényezők választják el
A 16–29 évesek közötti különbségek elsősorban kulturális és technológiai jellegűek. Relatív többségük a beszédstílust, a szlenghasználatot emelte ki, amely egyértelműen szubkulturális különbözőségekre utal.
Hasonló, kulturális és részben technológiai eltérést jelez a második, az elsőhöz képest már kevéssé jellemző szempont, a közösségimédia-jelentét, és a harmadik legfontosabb aspektus, az öltözködés.
A családdal kapcsolatos állítások (nevelési elvek, családmodell) a középmezőnyben találhatók, míg a közéleti kérdések, így a politikai nézetek, vallásosság vagy éppen magyarságtudat kevéssé választja el a különböző generációkat.
A fiatalok legsúlyosabb problémái a hétköznapi élethez kapcsolódnak
Az adatok azt mutatják, hogy a magyar 16–29 évesek – az ennek ellentmondó sztereotípiák ellenére – nagyon is tisztában vannak a legsúlyosabb társadalmi problémákkal.
Jellemzően egyszerű, hétköznapi, de nagyon súlyos társadalmi kérdésekre való reflexiókat látunk, mint jó munkahely megtalálása, otthon megteremtése (lakhatás) és mindehhez a megfelelő pénzügyi, anyagi háttér megteremtése. Mindennek középpontjában épp az utolsó szempont, az anyagi, materiális kérdések állnak (bérek, megélhetés, pénz, anyagi problémák).
Ezek az adatok lényegesen nem térnek el a nagymintás ifjúságszociológiai kutatások eredményeitől. Egy ponton azonban kétségtelenül eltérés mutatható ki a Magyar Fiatalok 2020 őszi eredményeitől.
Ez pedig az oktatási helyzet problematizálása. A 2000 óta négyévente megvalósuló nagymintás ifjúsági vizsgálatokban sohasem fordult még elő, hogy a fiatalok az oktatás helyzetét emeleték volna ki a legsúlyosabb problémák egyikeként. Az eredményeink azt jelzik, hogy a 16–29 évesek nagyon gyorsan és nagyon erőteljesen reagálnak a közéleti vitákra, különösen azért, mert a korosztály egy részét közvetlenül is érintik a közoktatásban zajló folyamatok. Mindamellett egyfajta általános bizonytalanság, céltalanság és reményvesztettség, azaz a jövővel kapcsolatos félelmek szintén kiolvashatók az elsődleges eredményekből.
