Hamarosan megszólalnak a fanfárok, készül már a kormányzati műhelyekben a sikerpropaganda: nem sokat kell már várni, és nálunk is egy számjegyű lesz az infláció (igaz, jóval az után, hogy az EU 26 másik tagállamában összejött ez, és persze egy 7-9 százalékos áremelkedés is fájdalmas lesz még, de ilyen mellékszálakon a Karmelitában nem nagyon akadnak fenn). Az elmúlt évek az extrém áremelkedésekről szóltak: utoljára 2021 márciusában fordult elő, hogy befért az infláció az MNB 2-4 százalékos céltartományába. És ugyan még a közelében sem vagyunk ennek a sávnak, lassan eljön az idő, amikor körbenézhetünk, hogyan jutottunk el oda, hogy már a szeptemberi 12,2 százalékos infláció is jó hírnek számítson.
A KSH havi adatait egymás mellé téve azt számoltuk ki, az egyes termékcsoportokban hogyan mozogtak az árak az elmúlt három évben, amióta az igazán durva drágulás beindult. 2020 szeptembere óta átlagosan 42,3 százalékkal nőttek az árak Magyarországon. Az inflációs adat azt szokta mutatni, hogy a 12 hónappal korábbihoz képest miként változtak az árak, mi most ezen csavartunk egyet, és azt néztük meg, hogy hónapról hónapra milyen változás volt 2020 szeptemberéhez képest, hogy a havi mozgásokat jobban be tudjuk mutatni. Az eredmény ez:
Ezen rögtön látszik az, hogy a kormány állítása arról, hogy a háború okozza az inflációt, önmagában nem igaz, hiszen már 2022 januárjában is a szolgáltatásokon és a ruhákon kívül minden fő kategóriában 8 százalék fölött nőttek az árak. Láthatjuk aztán azt is, hogy 2022 mennyire brutálisan felgyorsított minden áremelkedést, jól kivehető az is, hogy a rezsi és a benzin hatósági árát mikor engedték el, és ami talán most a legfontosabb:
hogy idén tavasztól már beálltak az árak egy elviselhetőbb növekedésre vagy néhol csökkenésre, de azért szó sincs arról, hogy visszatérnénk a 2020-2021 környéki szintekre, vagy akár a 2022 elejire.
| Az átlagbér nagyjából ugyanígy nőtt |
|
A nettó átlagkereset eközben a 2020. szeptemberi 258 ezer ezer forintról idén júliusig – a legfrissebb adatunk még ez – 371 ezerre nőtt, vagyis 43,7 százalékkal. Azaz akinek ugyanannyival nőtt a bére, mint az átlag, az jön most ki nagyjából ugyanúgy, minimálisan jobban a fizetéséből, mint 2020 végén. A medián nettó adatokat (vagyis hogy mennyit keres a „középső” magyar) 2020-ban még nem tették közzé, azóta azt látjuk, hogy nagyjából 60 ezer forinttal szokott ez az átlag alatt lenni. |
Ha az a kérdés, hogy melyik volt az a termék, amely 2020 decemberéhez képest a leginkább drágult, akkor a válasz elsőre azért egy kicsit meglepő:
a tankönyv.
Persze az ezeknél mért 124 százalékos drágulást túl sokan nem érzik meg, hiszen amióta az általános és középiskolai könyveket ingyenessé tették, ez csak a maradék árainak változását mutatja (persze egy kis pénzű egyetemistának ez nem jó hír így sem, de fénymásolni mindig lehet). Sokkal érdekesebb az, hogy miként néz ki a Top20 ez után:
Szóval igen, a kenyér ára meghaladta a 2020. szeptemberi szint dupláját, a tíz leginkább dráguló áru közé pedig 80 százalékos áremelkedéssel bekerülni már nem is lehetett. A húsz legnagyobb drágulást mutató áru közül 15 élelmiszer, kettő a rezsi része, kettő pedig a közlekedéshez kell. Ami azért különösen rossz még az amúgy is nagy inflációhoz képest is, mert fűteni muszáj, az autópályadíj és a benzin drágulása elől sem sokan váltottak át tömegközlekedésre, azt pedig nyilván senkitől nem kérhetjük, hogy egy szinten túl spóroljon az evésen.
De mi a helyzet a lista végén? A 2020 vége óta a legkisebb drágulást mutató áruk és szolgáltatások húszas listája a következő:
Ott a liszt! Az egyetlen olyan termék, aminek az ára akkor sem emelkedett az egekbe, amikor az árstopot levették az árucsoport legnagyobb forgalmú tételéről, a finomlisztről. Viszont egyértelmű, hogy ebből a listából az, ami nem hatósági áras (mint a távhő, a vízdíj, csatornadíj és a szemétszállítás), az nagyrészt olyan tétel, amely azért nem annyira halaszthatatlan, mint mondjuk kenyeret venni. Az érdekes még ebből a listából a használt autó – ha hozzátesszük, hogy eközben viszont az új autó 36 százalékkal drágább, mint 2020 végén volt, elég látványos különbség mutatkozik abban, hogy akinek kocsit kell vennie, mennyire tud spórolni rajta. Látszik az is, hogy az elektronikai termékek és a ruházkodás is a lista végére került – és igen, az is sokatmondó, hogy három év alatti 14 százalékos áremelkedéssel be lehetett kerülni a húsz legkevésbé dráguló termékcsoport közé.
Miért nem hatott az árstop?
A csirke far-hát még mindig nem számít bele az inflációs kosárba, a többi olyan termékcsoport pedig, amely részben árstopos lett, így változott:
Odáig világos, hogy 2021 végén, 2022 elején meglódultak az árak, amikor a kormány úgy döntött, hogy ez nem mehet így tovább. Az is látszik, hogy valamelyest sikerült megfogni a drágulást – csakhogy még így sem teljesen. Ezt mutatja a grafikonon az, ahogy a baromfihús vagy épp a tej ára kilőtt 2022-ben: hiába lett árstopos például a csirkemell vagy a 2,8 százalékos UHT-tej, eközben az összes többi baromfihús és más fajta tejek árai egészen extrém szinten nőttek. Arról az apróságról nem is beszélve, hogy amint azt a Tesco vezérigazgatója elmagyarázta, ha árstopos a csirkemell, akkor megnő a kereslet, több csirkét kell levágni, de az állat többi részét is el kell adni, és olyan áron kínálja a termelő, aminél nincs vesztesége.
Így mozgott a benzinár
Az üzemanyagok árstopja viszont egy ideig tényleg működött – már persze ha eltekintünk az olyan apróságoktól, mint a benzinturizmus, az ellátási zavarok, és hogy a végére már gigantikus sorban állás volt, miután egyszerre ütött be a készlethiány és a pánikvásárlás. Nyilván ahol nincs annyi helyettesítő termék, mint egy élelmiszerboltban, ott nem lehet más áruk árát emelni, hogy pótolják a veszteséget. Ennek viszont kínos mellékhatása volt, hogy amint elengedte a kormány az árstopot (különben nagyjából elfogyott volna a benzin az országból), kilőttek az árak.
Mi történik az energiával?
Az egyértelmű, hogy a rezsicsökkentés tavalyi elengedése óriásit dobott az árakon – sokan viszont akkor szisszentek fel, teljesen jogosan, amikor az idén szeptemberi inflációs adatban azt hozta ki a KSH, hogy a háztartási energia 14,6 százalékkal olcsóbb, mint egy éve volt. Nyilván adja magát a kérdés, hogy lehet ez, ha közben nem változtak a hatósági árak tavaly óta érdemben.
Ennek a magyarázata az, hogy a statisztikai hivatal külön veszi a rezsicsökkentett fogyasztási korlát alatti, valamint az afölötti fogyasztást, és folyamatosan újrasúlyozza az alapján, hogy épp mennyire sikerült az embereknek a korlát alatt maradni. Idén eddig sokkal jobban, mint tavaly. Ami miatt sok kritikát kap a KSH, az az, hogy minden más terméknél viszont nincs ilyen látványos differenciálás a fogyasztás alapján, csak évente súlyozzák át a tételeket.
Az energiaárak kapcsán azt is érdemes kiemelni, hogy amint búcsút mondtunk a rezsicsökkentésnek, elszálltak az addig sem rezsicsökkentett energiaforrások árai is. Annyian ijedtek meg a gázártól, hogy elkezdtek tűzifát vagy brikettet vásárolni, úgyhogy végül ezeknek az ára jobban nőtt, mint a gázé.
2023 gonosza: a szolgáltató szektor árai
Az élelmiszerek ára már nagyon tovább nem tud nőni, a tartós termékeké stabilizálódott, az „egyéb termékek” kategóriát pedig az üzemanyagárak rángatják. Szép csendben azonban közben egyre nagyobb bajt okoz a szolgáltató szektor. Ott 2021 végétől kezdve egészen 2023 júliusáig tartott egy folyamatos drágulás, amely egyik hónapról a másikra sosem volt elviselhetetlen, összességében viszont már igen komoly áremelkedést jelentett. Az ár-bér spirál keményen betört ide: az egyre növekvő árak miatt a dolgozók magasabb béreket kérnek, amit viszont ki kell gazdálkodni valamiből, ezért még tovább kell emelni az árakat. De azok a cégek is kénytelenek árat emelni, amelyek tavaly magas világpiaci árak mellett írták alá (sokszor éves) szerződéseiket az energiáról.
Idén augusztusban és szeptemberben aztán ez a drágulás is lelassult, a következő hónapok izgalmas kérdése lesz az, hogy tényleg megtörik-e a trend, vagy csak két szerencsésebb hónapot láttunk egymás után. És persze az is érdekes lesz, hogy a kormánykommunikáció ezzel mit kezd – az élelmiszerek drágulásáért kijelölhetik ellenségnek az áruházláncokat, az EU-ra is bármikor mutogathatnak, ha viszont a hajvágás, a színházjegy vagy épp a szerencsejáték drágul nagyon, akkor talán egy fokkal nehezebb lesz elmagyarázni, hogy ezért miért Brüsszel, Ukrajna és a profithajhászó multik a hibásak.
(Borítókép: Képünk illusztráció! Fotó: MTI / Lakatos Péter)
HVG
