Több mint negyven esztendeje nem volt olyan, Izraelt érintő háború, melyben ne kapott volna szerepet a Merkava harckocsi. Libanon kétszer – s ugyancsak kétszer az intifáda, Gáza – majd most ismét Gáza – és (ne adja Isten) talán megint Libanon. Eddig öt fő változatban készült, s bár 1979-ben kezdték gyártani, a folyamatos modernizációnak hála ma is megállja a helyét a harctéren.
A Merkava (Szekér) terveit 1970 környékén vetették papírra. A cél egy nagy strapabírású, a személyzetnek kellő védelmet biztosító s a Közel-Kelet változatos terep- és időjárási viszonyai között is könnyen – és olcsón – üzemeltethető, költséghatékony fegyver megalkotása volt. A jármű frontális páncélzatát megerősítették, a motort pedig – kissé szokatlan módon – elöl helyezték el – pontosan azért, hogy ezzel újabb oltalmat biztosítsanak a kezelőknek. Nem mellékesen érdemes közbeszúrni, a legújabb változatok már olyan speciális lánctalpakat kaptak, melyek kibírják a libanoni, rendkívül agresszív és kemény kőzetet is.
A 4-es változatok egy korábbi katonai akcióban
Fotó: AFP/Jack Guez
Az egyes változatból 250, a kettesből csaknem hatszáz, a hármasból 780, míg a négyesből durván hatszáz készült. A legújabb kivitelből pedig már most több mint nyolcszázat kapott a hadsereg. A tank tömege az idők folyamán nőtt – jelenleg valahol hatvanöt tonna körül jár. A kilenc méter hosszú, nagyjából 3,7 méter széles Merkava fő fegyverzete egy, az Israel Military Industries által készített 120 milliméteres sima csövű ágyú. Utóbbi a hozzácsatolt fejlett elektronikának hála egyébként képes helyváltoztatás közben az ellenséges, ugyancsak mozgó célokra hatásos tüzet nyitni. A harckocsi negyvennyolc darab lőszert vihet magával, melyből tíz azonnali tüzelésre kész.
Az pedig szinte kötelező elemnek tekinthető, hogy a tank el van látva a légi célok leküzdésére alkalmas fegyverrel is, valamint kívül akad neki pár olyan vetőcsöve, melyből kapcaszorulás esetén ködgránátokat képes eregetni. A legújabb változatok belterében egy 1475 lóerős turbófeltöltős dízelmotor kapott helyet, amely úton 65, terepen pedig 55 kilométeres sebességgel képes mozgatni a monstrumot óránként. Egy feltöltéssel kevés híján másfél ezer liter gázolajat lehet a tartályaiba ereszteni, s ennyi naftával csaknem ötszáz kilométerre tud elmenni önerőből.
Figyelő szemüket a határ irányába szegezik
Fotó: AFP/Jalaa Marey
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a laktanyából a maga lábán gördül a frontra, végigszántva a jó minőségű izraeli autóutak aszfaltját. Azaz mint haderő felvonulásáról készült képsorokból is kivehető, a Merkavákat trélerrel transzportálják a Gázai övezet határára, ahol aztán már saját „papucsain” jön-megy, ahová a felsőbbség rendelte.
Egy ma is rendszerben lévő Merkava–4 személyzete a parancsnokból, a töltő-kezelőből, az irányzóból és a vezetőből áll. Ezen kívül magával vihet még nyolc gyalogost is, akik a hátsó bejáraton tudják gyorsan elhagyni a tankot. (Természetesen sebesülteket is fuvarozhat, ám utóbbiak száma attól függ, hogy az érintettek milyen egészségügyi állapotban leledzenek s aktuálisan mennyi helyet foglalnak.) A fotókon itt-ott feltünedező vaskos láncok pedig nem a zsidó folklór részei, hanem a fari részek védelmét segítik eléggé aktívan, kitérítve útjukból az oda irányzott lövedékeket.
A négyes változatnál használták először a moduláris páncélzatot. Ez a mindennapokban annyit tesz, hogy ha egy tank találatot kap, akkor a (rendszerint a fronthoz eléggé közel települt) javítóbázison csak a sérült modult cserélik ki, és az eszköz már mehet is vissza az első vonalba. Mivel az izraeli haderő a roppant magasan motivált tartalékosok tekintetében igen jól el van eresztve, akkor sincsen gond, ha a személyzet – legyen az bármily fájdalmas is – részben vagy egészben esetleg kiesett a harcból.
Egy Merkava–4-es egy kiállításon: jól láthatók a moduláris páncélzat elemei
Fotó: AFP/Eric Piermont
A Merkava tornya elektronikus meghajtású, festése részben elnyeli a radarjeleket, s a motortérből kiáramló hőt is igyekeztek úgy elvezetni, hogy az minél csekélyebb képet (jelet) mutasson egy ellenséges hőkamerás rakétának vagy felderítő eszköznek.
Bizonnyal sokan kíváncsiak a darabos árra is: e téren Izraelnek is – akárcsak a mondásban szereplő szenteknek – saját maga felé hajlik a keze. Ez részben érthető, hiszen ők gyártják. Kereken kimondva mindez amúgy annyit tesz, hogy az elérhető adatok szerint egy otthonra értékesített Merkava–4 csak 3,5 – míg külföldre megszámítva 4,5 millió dollárba fáj. Ezek nem mai, hanem durván hat-hét éves adatok, de a tendencia, azaz a különbségtétel nagysága ma is körülbelül ekkora lehet.
A hátsó traktus: láthatók a láncok a vasgolyókkal. A katona egy űrméret alatti lövedéket tart a vállán
Fotó: AFP/Jalaa Marey
A legújabb kivitel az idén szolgálatba állt Merkava–5 Barak (Villám). Sok előnye van már a 4-es változathoz képest is – melyek közül most csak a legmodernebbet, a 21. századot idéző úgynevezett Iron Vision sisakra szerelt kiterjesztett valóságrendszert említjük meg. Ez a tank testén körben elhelyezett nagy felbontású kamerák segítségével 360°-os, valóságos képet nyújt a jármű környezetéről a legénység tagjai számára.
Írta a Magyar Hírlap
