Három hónappal ezelőtt Oroszországban lázadás tört ki, és a Wagner-csoport bevonult a Don-menti Rosztovba, ahonnan egy katonai menetoszlop Moszkva felé indult. Mit utóbb kiderült, a szervezet vezetője, Jevgenyij Prigozsin június 24-e folyamán hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott Aljakszandr Lukasenkával, aki a párterapeuta szerepét töltötte be közte és Vlagyimir Putyin között. A tárgyalások eredményre vezettek: a Wagner visszavonult Belaruszba, viszont a nyáron Prigozsin és a magánhadsereg „keresztapja”, Dmitrij Utkin életét vesztette egy repülőgép-szerencsétlenségben. Mi történt ezután?
Egynyári úttörőtábor
Prigozsinnak állítólag volt egy végrendelete, amiben részletekbe menően rendelkezett „birodalma” (a Wagner mellett számtalan vállalkozása, bányái, filmstúdiója stb. volt) sorsáról. Úgy hírlik, a civil érdekeltségeit fiára, a katonai üzletágat pedig egy katonatanácsra hagyta – az első az egyenlők között elve alapján Anton Jelizarov (hívójele: Lotus) vezetésével.
A belarusz táborról több műholdfelvétel készült. Ezek alapján a nyugati titkosszolgálatok 6,5-7 ezer fősre becsülték az országban állomásozó wagneriták számát, ami nagyjából egybe csengett az orosz forrásokból származó adatokkal. Augusztus elején azonban olyan pletykák kezdtek terjedni, hogy az alakulat tagjai tömegesen hagyják el Belaruszt. A zsoldosok hozzátartozóinak chatszobáiból származó információkra hivatkozva olyan hírek jelentek meg, hogy a katonákat hazaküldték nyaralni, majd egy részüket tovább irányították Afrikába.
Augusztus 24-én szatellitképekre hivatkozva többen azt állították, megkezdődött a Wagner kivonulása: az Oszipovicsi járásban található Ciel falu mellett a sátortáboruk harmadát egyik hétről a másikra lebontották. Augusztus 25-én pedig Lukasenka ráerősített a gyanúra. “A mag itt maradt, néhányan közülük elmentek nyaralni, néhányan úgy döntöttek, hogy más megélhetés után néznek” – mondta a BelSat szerint, mely azt közölte, hogy szeptemberben is folytatódott a wagneriták kiáramlása az országból.
Wagner-zsoldosok
Fotó: Anadolu Agency via AFP/Stringer
Feltűnő eltűnés
Szeptember 21-én Aljakszandr Azarov, a BYPOL – a belarusz belbiztonsági szervezet – vezetője egy interjúban kijelentette, hogy körülbelül 200-300 zsoldos maradt náluk, de a hatóság konkrétan csak mintegy 100-at számolt össze. Ők folytatják a helyi fegyveres erők kiképzését, amellyel a nyáron Lukasenka megbízta a magánhadsereget.
Ezek a számok a BelSat szerint megkérdőjelezhetőek. A táborokat valóban el- vagy visszabontották, de senki sem látott Belaruszban mozgó Wagner-konvojokat, a reptéren csapatostul becsekkoló harcosokat, és nem is hallott ilyesmiről. Márpedig nehéz elképzelni azt, hogy hatezer ember a felszerelésével együtt észrevétlenül távozzon Oroszországba vagy Afrikába. A harcosok talán külön-külön kis csoportokban hagyják el Belaruszt, sokan pedig „átöltözhettek”, és elvegyülhettek a helyi hadsereg tagjai között.
Szeptember 24-én Andrij Demcsenko, Ukrajna Állami Határszolgálatának szóvivője hírszerzési adatokra hivatkozva azt mondta, hogy továbbra is legalább 1000 wagnerita tartózkodik a szomszédjukban. Ebben van ráció. Legalábbis Lukasenka egy alaklommal kijelentette, hogy a Wagner zsoldosait szeretné az országban tartani, hogy „aktívabban, rájuk építve modernizálja a szerződéses hadsereget” – és valószínűleg nem csak azt.
A Wagner egyik harcosa Belaruszban
Fotó: MH/YouTube
Beloruszok Afrikában
A BYPOL vezetője állítja, hogy néhány tucatnál többen nem maradnak az országban a néhai Prigozsin emberei közül, mert ilyen létszámot – és ő ezalatt nyilván a már említett 200-300 főt érti – nem tudnak eltartani. A Wagner forrásai azonban nem apadtak el. Másfelől Belaursznak nem csak „néphadserege” van.
Az Ukrán Nemzeti Ellenállás Központja szerint, amely a Különleges Műveleti Erők égisze alatt működik, a Belaruszban tartózkodó wagneritáknak állítólag felajánlották, hogy csatlakozzanak Lukasenka GardService nevű biztonsági cégéhez, amely korábban már együttműködött az orosz magánhadsereggel. A GradService-ről keveset tudunk, azt viszont igen, hogy szerződéses munkákat vállal külföldön, tehát nem „költségvetési szervként” működik. Vagyis Azarov szűkös anyagi forrásokra vonatkozó megjegyzése a Wagner-csoport vagy a harcosainak minszki alkalmazása kapcsán teljességgel irreleváns.
Más forrásokból ugyan nem erősítették meg az ukrán híresztelést, de mégsem tűnik vad fantáziának, hogy azokat, akik szerződést kötnek a GardService-vel, Afrikába küldik, hogy ott védjék a fontos létesítményeket, és képezzék ki a helyi biztonsági erőket. Ezzel erősítenék a belarusz pozíciókat és jelenlétet a nyersanyagokban gazdag térségben. Ráadásul sok Wagner-harcos számára ismerős a terep.
Afrikai katonák és a Wagner-csoport rajongói egy kiképzőtáborban
Fotó: MH/Telegram
Akik maradnak
A már többször idézett interjúban Aljakszandr Azarov azt mondta, talán harmincan lehetnek, akik a rendfenntartó erők képzésébe bekapcsolódtak a wagneriták közül. Vagyis bagatelizálni akarta a programot. Pedig, amikor elkezdődött, nagy feneket kerekítettek neki: a helyi és a világsajtót is bejárták azok a képek és videók, amelyeket az oktatásokon készítettek. De az is igaz, hogy augusztus óta sokáig semmilyen információ nem jelent meg erről a nyilvánosságban.
Leszámítva azt, hogy szeptember elején Mikalaj Karpenkou belügyminiszter-helyettes megígérte: a belügyi csapatok minden egysége közös kiképzésen fog részt venni a wagneritákkal. Ehhez viszont kevésnek tűnik a két-három tucat. A BelSat ehhez azt is hozzátette, hogy a felszín alatt, a Lukasenka különleges szolgálataihoz kapcsolódó Telegram-csatornákon rendszeresen rövid felvételeket tesznek közzé a kiképzésekről, amelynek tehát az intenzitása nem, csak a láthatóságuk csökkent.
Az elmúlt napokban viszont a Wagner-csoportot elkezdték celebritásként kezelni az országban: elsősegélynyújtást tanítottak újságíróknak, meglátogatták a „Lynx”, egy hazafias neveléssel és a honvédelmi ismeretek oktatásával foglalkozó szervezet ifjúsági tagozatát. De ők tanították lőni a szépségkirálynői címre pályázó modelleket is. Ez utóbbiról a nyugati sajtó meglehetős gúnnyal számolt be.
Szépségkirálynők a lőtéren
Fotó: MH/YouTube
Konklúzió
Ennek lehet egy olyan olvasta, miszerint a Belaruszban maradt wagneriták „operett alakulattá” silányultak. Ugyanakkor az is meghúzódhat mögötte, hogy egy átgondolt stratégia részeként valóban a láthatóságukat akarták csökkenteni.
Miért? A Wagner jelenléte miatt az évek óta hidegháborús hangulatot árasztó belarusz-lengyel viszony a nyár végére felforrósodott, több határincidensről érkezett jelentés. Lengyelországban hamarosan választásokat tartanak, így Varsó a szokottnál idegesebben reagál mindenre. Köztudott továbbá, hogy a lengyelek és a balti államok aktívan támogatják a belarusz ellenzéki csoportokat. A magánhadsereg e tekintetben is olaj a tűzre.
Minszk és Lukasenka személyes érdekei érvényesülését valószínűleg az sem segíti, ha éjjel-nappal nyugati kémműholdak és titkosszolgálatok figyelik minden levél rezdülését az országban. Prigozsin magánhadserege viszont olyan potenciált jelent, amit hiba lenne teljesen elengedni. Különösen akkor, ha a GradService-nek afrikai ambíciói vannak. Így a legjobb és legkézenfekvőbb megoldás a látványos visszavonulás volt.
Írta a Magyar Hírlap
