Csütörtök délután van, amikor meghívóink, a józsefvárosi muzsikusok mai utódai, köztük családtagok is a Muzsikus cigányok parkjában gyülekeznek, hogy bemutassák az itteni közállapotokat. A 2013-as nyitáskor még zöldellő parkban ma egy fia zöld sincs, a füves terület kopár, a szemetes tárolók eltűntek, a majd két és fél méter magas és a ötven centis dombormű környezetében pedig – amelyen a világhírű muzsikusok portréja és rövid életrajza látható – egyetlen tereptárgy “díszeleg”. Egy mobil WC. A józsefvárosi Pikó-korszak szimbóluma.
A nemzet kimagasló művészeinek emlékhelyén a közállapotok felérnek egy kegyeletsértéssel, sőt gyalázással – mutat Soós György fideszes önkormányzati képviselő a mobil vécére. Megjegyzi, a közterületek állapotára másutt is ez a jellemző Budapest VIII. kerületében, polgárőrök nincsenek, a közterület felügyelet érdemben nem tesz semmit. A képviselő lapunknak arról is beszélt, hiába emeltek emiatt szót a józsefvárosi közgyűlésben, Pikó András polgármester és a baloldali koalíció semmit nem tett a kegyeletsértő helyzet, és botrányos köztisztasági helyzet megoldása érdekében.
„Ez az emlékhely és a közpark még Kocsis Máté polgármesteri időszakában készült el milliárdos beruházásként, aminek mi cigány zenészek, akik itt születtünk, itt élünk a kerületben, nagyon örültünk – magyarázza Fehér István hegedűművész, prímás, aki a közeli Teleki téren lakik, s nap mint nap szembesül az itteni helyzettel is. – Ezt pusztítja le most a Pikó András-féle városvezetés, amely csöves tanyát csinált a szép parkból, amire ma már rá sem lehet ismerni.”
Fehér hozzáteszi, nemcsak őket zavarja, hogy meggyalázzák az emlékhelyet, a lakók is elszenvedik a parkban kialakult csöves életvitelt. A lakók életviszonyai romlanak, biztonságérzetük megszűnt. Hangsúlyozza, nem cigánykérdésről van szó, nem csupán arról, hogy a magyar kultúra világhírű művészeit, hanem zenész utódaikat, családtagjaikat emberi méltóságukban is megsértik a méltatlan körülményekkel, hanem itt élő lakók rendkívüli mértékben elviselhetetlenné vált helyzetéről is. Ami itt látszik, az színtiszta lerombolása a normális emberi életnek, az egymás mellett élés elemi normáinak – teszi hozzá a hegedűművész.
„Azok az emberek, akiknek a domborműve itt látható, nem összetéveszthetőek, életművük egyedi a világon, a magyar kultúra szerves részét alkotják, amit nagyon sok helyen elismernek – veszi át a szót Budai Sándor prímás. – Róluk tehát méltóan kellene megemlékezni, s az hogy innen öt méterre nyilvános illemhelyet állítanak ki, ahonnan folyik ki minden, ez számunkra is megalázó és felháborító. És ugyanezt látjuk Józsefvárosban a McDonalds mellett a Bacsó Béla utcában, a Teleki téren is.”
Pikóék még azt sem tisztelik, hogy ez itt egy emlékmű, amit olyan embereknek emeltek, akik a magyarságnak hírnevet, megbecsülést hoztak – folytatja a prímás. – Itt van az emlékműve annak a művésznek is, aki a Rajkó zenekart vezette több mint ötven évig, aztán Cziffra Györgynek, minden idők legnagyobb zongoraművészének, mondhatnám a Boros Lajost, a Berki-családot, s három Kossuth-díjasunk emléktáblája is megtalálható itt – jegyzi meg Bujdosó Sándor prímás.
Weisz Gábor Miklós a Józsefvárosi Lakásfenntartó Szövetkezet elnöke is megjelent a csütörtöki bejáráson. Az elnök kifejtette, hogy a tér mellett társasházak gyakorlatilag élhetetlenné váltak. Ráccsal kell elzárni a lépcsőházakat a csövesektől. A lakók nem tudnak kaputelefonnal beengedni senkit, mert az állandó zaklatások miatt azokat ki kellett kapcsolniuk. Négy lépcsőházban zárakat kellett a folyóson felszerelni, és további hatban most van ez folyamatban. A térre néző ablakokat nyáron kinyitni sem lehet, olyan bűz árad a WC-ből.
Az elnök hozzátette: a közvécét nem annyira eredeti rendeltetésére, hanem gyakran szexuális életre és kábítószer adásvételre is használják, mert ide nem lát be a kamera. Igaz, ottjártunkkor azt láttuk, hogy a köztéri kamerát letörték, s ahogy halljuk, nem is akarják pótolni. Persze az is durva, mint azt a lakásszövetkezet elnöke említi, hogy a 2020-ban a VIII. kerületben Covid-fertőzés miatt elhunytaknak állított emléktáblát – ez közvetlenül a Muzsikus cigányok emlékfala mellett található – például gyakran kutyavizeldeként használják.
Muzsikus cigányprímások józsefvárosi emléktáblásai
Ifjabb Járóka Sándor hegedűművész, prímás, zeneszerző, a Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetettje
Idősebb Járóka Sándor zenekarvezető, prímás, a Népművészet Mestere, a Rajkó Zenekar egyik vezető prímása, 1952-től a Belügyminisztérium Művészegyüttesének népi zenekarát vezette
Bobe Gáspár Ernő világjáró cigányprímás, a Gellért, az Astória, a Nemzeti és a Royal szálló állandó ünnepeltje volt idehaza
Berki László cigányprímás, zeneszerző, a Magyar Állami Népi Együttes koncertmestere, a 100 Tagú Cigányzenekar alelnöke
Lakatos Sándor Liszt Ferenc-díjas cigányprímás, a Népművészet mestere
Cziffra György, Magyar Örökség díjas és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, az egyik legjelentősebb és világszerte ismert magyar zenei előadóművész. Cziffra egyedülálló zenei tehetsége Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos zongoratechnikai és improvizációs készsége miatt
Pertis Jenő Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész
Kozák Gábor József zenekarvezető, cigányprímás
id. Kathy Horváth Lajos cigányprímás és jazzgitáros. Portréja Cziffra György domborműve fölé került
Berki Béla a 100 Tagú Cigány Zenekar prímása
Boros Lajos Kossuth-díjas prímáskirály
Buffó Rigó Sándor cigányprímás, a 100 Tagú Cigányzenekar vezetője
Írta a Magyar Hírlap