LMA
2023. szeptember 26. kedd. 11:14
Maga az élet cáfolta meg a hadsereg fejlesztése ellen fellépő huhogókat – egy mondatban talán így lehetne legtömörebben összefoglalni a Magyar Honvédség által lassan hat éve beszerzett A319–100 utasszállító gépeinek történetét. A majdnem harmincnyolc méter hosszú, csaknem tizenkét méter magas, telitankolva 75,4 tonnát nyomó szerkezet nem csak a 3852 kilométerrel nagyobb hatótávolságával előzte-előzi meg a 2010-es években még rendszerben álló, szovjet eredetű, 2248 kilométer áthidalására képes honvédségi An–26-os „Ancsákat”, hanem az üzemeltetés költségeinek tekintetében is.
Kétségtelenül igaz, az 1969 és 1986 között sorozatgyártott, nemzetközi téren is strapabírónak és megbízhatónak tartott „Ancsák” a maguk korában nagyon korszerű eszközöknek számítottak, ám a 2000-es évekre eljárt fölöttük az idő. Az pedig már csak amolyan ráadásnak tekinthető, hogy 1990-től egyre nehezebb volt megoldani az alkatrész utánpótlásukat. Hiszen a gyár bár mindig visszaigazolta a megrendelést, de egyben azt is jelezte, a kérdéses „akármi” legfeljebb hónapok, rosszabb esetben hosszú évek múlva érkezhet be. A helyzet végül odáig fajult, hogy az elmúlt évtizedekben a kecskeméti légikikötőben egyre több gép lett félreállítva, mert a szerelők jobb híján kannibalizálták a megmaradt példányokat. Az utolsó repülésre végül 2020 júniusában került sor, amikor az egyetlen, minden téren működőképes és érvényes engedélyekkel bíró, 406-os lajstromszámú An–26-os negyvenhat évi szolgálat után az akkori miniszter, Benkő Tibor jelenlétében nyugdíjba ment.
A váltótípus kijelölése, akárcsak a beszerzésük – mint fentebb utaltunk rá – természetesen már korábban megtörtént. A fő szempont értelemszerűen nem csak az alkatrész-utánpótlás volt, hanem a költségcsökkentés és a nagyobb hatótáv elérése is.
A 604-es oldalszámú gép egy bemutatón
Fotó: Papajcsik Péter / MH
Fontos közbevetni, a honvédség által szervezett háttérbeszélgetéseken 2010 után egyre markánsabban vetődött föl, a világ nem lesz békésebb, hanem konfliktusok sora várható. Ezek kivédésére pedig nem csak erős haderő, hanem – sok más mellett – a légiszállítási képesség fejlesztésére is szükség lesz. Igaz, e tervek a gazdasági helyzet függvényében eleinte nem tűntek megvalósíthatónak, ám 2016-17 után már kezdtek megmutatkozni az első pozitív eredmények, így több forrás jutott a haderőre is.
Ennek a folyamatnak volt a része, hogy 2017 végén kiderült, a légierő két, korábban az Air Berlin flottájában D–ABGM és D–ABGS (majd máltai 9H–AGM és AGN) lajstromszámú Airbus A319–100 utasszállítót vásárol, amelyek idehaza a 604 és 605-ös jelet kapták. A nem sokkal korábban beindított Zrínyi 2026 Honvédelmi és Haderőfejlesztési Program részeként történt vásárlás mérhetően meggyorsította – és ami legalább ennyire fontos: olcsóbbá tette – a missziós feladatok érdekében külszolgálatra utazó katonák fuvarozását. Ugyanakkor e repülőgépek a magyar állampolgárok esetében is rendelkezésre álltak-állnak, amelyet jól bizonyítanak azok a mentőakciók, amelyeket a bajba jutott honfitársaink érdekében indítottak az elmúlt hat esztendőben.
A gép belseje
Fotó: Papajcsik Péter / MH
Maga az A319–100 egy két hajtóműves, úgynevezett egyfolyosós, keskeny törzsű, közepes hatótávolságú utasszállító repülőgép, melyet az Airbus az 1980-as évek végére fejlesztett ki. Érdemes közbevetni, ez volt az első olyan eszköz, ahol digitális elektronikus kormányrendszert alkalmaztak. Az elérhető adatok szerint az A320-as család tagjaiból (melynek a 319 is tagja) eddig durván 4500 darabot állítottak forgalomba, így ezüstérmesnek tekinthető a „legnagyobb darabszámban épített utasszállító repülőgépek” nevű világszintű versenyszámban.
A 319-es változat amúgy 3,73 méterrel rövidebb, mint a 320. Bennünket, magyarokat külön érintő érdekesség, hogy ez a változat Udvarházy Ferenc István, az International Lease Finance Corporation (ILFC) korábbi elnök-vezérigazgatója kérésére született meg. Nem mellékesen: az ILFC a világ egyik legnagyobb, repülőgép-bérbeadással foglalkozó vállalata. (A másik a GE Capital Aviation Services.)
Írta a Magyar Hírlap
