– Demokrata elődjével, Nancy Pelosival szemben Kevin McCarthy az amerikai képviselőház republikánus elnöke úgy döntött, hogy nem engedi meg Volodimir Zelenszkijnek, hogy felszólaljon a Capitol Hillen. Ezt mire véljük?
– Az utóbbi időben egyre több olyan hír jelenik meg az amerikai sajtóban, amelyekhez hasonlóak az elmúlt másfél évben nem kaphattak nyilvánosságot. Ezek, és a házelnök döntése alapján egyre inkább azt tűnik valószínűnek, hogy az amerikai politika, ha nem is a teljes egésze, de egyre nagyobb része kezd kivonulni az ukrán háború, mint ügy mögül. Érdemes hozzátenni, hogy az amerikai politikai életben nagyon sok republikánus egy abszolút, mondjuk így, posztszovjet belügynek tartja Ukrajna kérdését, és egy abszolút demokrata biznisznek.
– Vagyis a republikánusok irányváltást akarnak? Ez már erről és a közelgő elnökválasztásról szól?
– Az Egyesült Államokban a politika teljesen másképp működik, mint itt, Európában. A Republikánus Párt sem egy homogén tömb. Az egyértelműen háborús héja neokonzervatívok minden egyes olyan fegyveres konfliktust támogatnak, és üdvözölnek, amelyben az Egyesült Államok pillanatnyi győzelmeket arathat – még akkor is, ha hosszabb távon benne van egy újabb Irak vagy Afganisztán lehetősége. De hagyományosan van a pártnak egy olyan szárnya is, amelyik sokszor egy az egyben beáll a demokratákkal szembe, és ők azok, akik ezt a McCarthy-féle kezdeményezést keresztül verték. Ez azonban inkább a belpolitikai üzemhez tartozik, hiszen hivatalosan még el sem kezdődött az elnökválasztási kampány.
– Zelenszkij két napos amerikai látogatása tulajdonképpen azzal indult, hogy a New York Times riportja nyomán mindenki arról beszélt: az ukránok nem mondtak igazat a Konsztantyinovkát ért rakétatámadásról. Ki és mit akarhatott üzenni a cikkel? Már amennyiben a leleplezést tényleg üzenetnek szánták…
– Igen, ezt mindenképpen egy üzenetként kell értékelni, különösen azért, mert a New York Times az amerikai demokrata-liberális vonalnak a legjelentősebb szócsövei közé tartozik. Világosan látszik, hogy Zelenszkij elnök tevékenységével szemben egyre több kifogást fogalmaz meg a demokrata vezetés is. Tegyük hozzá, hogy azért nem mindenről ő maga tehet; azoknak a problémáknak egy részéért, amelyeket a nyakába próbálnak varrni, nem ő a felelős. De mindenképpen üzenetértékű, hogy az étkezésnek az időpontjára volt időzítve ez a cikk, ugyanis korábban egy ilyen esetben, amikor egy ukrán légvédelmi rakéta becsapódott valahová, habozás nélkül és hangosan az orosz felet vádolták támadással. Innentől kezdve kijelenthető, hogy megindult a „leválás” folyamata.
– Ha már szóba kerültek az ukrán vezetés hibái: néha úgy tűnik, hogy Kijevben nincs egyetlen valamirevaló diplomata sem. Olekszij Danilov, a védelmi bizottság titkára például buta, alacsonyabb rendű emberekként beszélt a közelmúltban az ázsiaiakról, miközben Zelenszkij elnök támogatást vár Indiától és Kínától. Most pedig a lengyeleket sikerült csúnyán felbőszíteni.
– Ez egy nagyon-nagyon jó kérdés. Nehéz megérteni azt a kizárólag és minden kérdésben a saját álláspontjukat hangsúlyozó, a másik felet semmilyen szinten figyelembe nem vevő hozzáállást, amit az ukrán diplomácia nemcsak a háború alatt, hanem már korábban is tanúsított. Emlékezzünk csak a korábbi budapesti ukrán nagykövetnek a kijelentéseire, szófordulataira. Tehát igazából úgy tűnik, hogy ez egy rendszerszintű probléma. Van egy olyan vélemény, amely szerint Ukrajna vezető elitje, és bizonyos szempontból talán a lakossága is elhitte azt, hogy az országuk egy nagyhatalom, hiszen az Egyesült Államok konkrétan és korlátlanul támogatta őket az elmúlt időszakban. A Biden-kormányzat alatt szó szerint mindent megkaptak, amit kértek, előbb vagy utóbb. Ennek a következménye az a sok súlyos hiba, amelyeknek ráadásul jelentős része ki nem kényszerített hiba, hiszen sok olyan szituáció volt, amelyet a szó összes értelmében diplomatikusabban lehetett volna kezelni. Ez igaz a lengyelekkel szembeni fellépésükre is. Nem csak azt hagyták figyelmen kívül, hogy Lengyelországban nemsokára választások lesznek, hanem azt a tényt is, amit Morawiecki miniszterelnök kiemelt, hogy két, elméletileg jó viszonyban lévő ország az egymás között föllépő problémáit először bilaterális módon kell, hogy megpróbálja orvosolni. Az ukránok meg sem próbálták tárgyalások útján rendezni a szituációt – egyből a nemzetközi szervezetekhez rohantak a vélelmezett igazuk védelmében. Ez arra mutat, hogy valahol, valamilyen szinten az ukrán vetésben súlyos problémák vannak.
– Egyébként mennyire kell komolyan venni most azt a kijelentést, hogy a lengyelek leállítják a fegyverszállításokat? A legfrissebb hírek szerint a két ország agrárminisztere a pengeváltást követően tárgyalásokat kezdett.
– Én úgy gondolom, hogy Lengyelország egy nagyon durva eszközt vetett be, és nem is annyira a fegyverszállítás kérdése az érdekes, hiszen a többi európai országhoz hasonlóan odaadott már mindent, amit tudott. Több száz harckocsit és páncélozott járművet, köztük önjáró lövegeket stb. Tehát valóban nagyon mélyen a zsebébe nyúlt, amikor Ukrajnát támogatta. Bár Morawiecki miniszterelnök a választásokon tartja az egyik szemét, ettől függetlenül az ukrán gabonának a dömpingje tényleg nagyon komoly probléma, és akkor is az lenne, ha éppen nincs választás Lengyelországban. Ami tehát érdekes ebben, hogy az ukránok a konokságukkal elérték, hogy a legkitartóbb és leghűségesebb támogatójuk mutatta fel nekik a középső ujját.
Írta a Magyar Hírlap
