Huszonnégy órán belül újabb érmeket hozott Pap Bianka és Konkoly Zsófia a párizsi paralimpián. Bianka a csütörtöki bronz után pénteken győzött: hatalmas csatában védte meg címét 100 háton. Konkoly Zsófi két arany után ezüstöt szerzett 100 pillangón – azon a távon, amelyen Tokióban nyert, igaz, a besorolási rendszer ellentmondásossága miatt mintha nem egyenlő esélyekkel indultak volna neki a távnak a győztes amerikaival…
Pap Bianka saját bevallása szerint biztosabb győzelmet várt magától kedvenc távján, 100 háton, ám így legalább kiderült: nem csupán fölényesen tud nyerni, de akkor is odaér elsőnek a falhoz, ha szorongatják és csatázni kell. Alighanem így még értékesebb a párizsi diadal, mint a tokiói – Bia pedig immár hét paralimpiai érem boldog tulajdonosa, karrierje során eddig két arany, három ezüst és két bronzérmet szerzett!
„Most valamiért a tokiói formát nem sikerült elérnem. Nem tudom, miért, egyszer sem sikerült 1:08-as 100 hátat úsznom, lehet, hogy el is fáradtam egy kicsit – mondta Pap Bianka. – A tömeget most hallottam a legjobban, bár éreztem, hogy két franciával a mezőnyben nem nekem drukkolnak… Az amerikait láttam, hogy jön, hajtottam, nehogy utolérjen, a lelkem vitt már előre, szinte leszakadt a lábam, de ezt a számot meg akartam nyerni, nem akartam neki odaadni. A taktikám az volt, hogy az elején elmegyek, nem tudom, mennyire sikerült, elég közel éreztem mindenkit, még a fordulónál is, eddig nem nagyon tapasztaltam ilyet, sosem volt még ilyen szoros a száz hát. A korábbi bronzérem hatalmas löketet adott, egy kicsit megkönnyebbültem, az indulás előtt simogattam az érmet, hogy adjon energiát, és szerencsére adott!”
Konkoly Zsófi két aranyérem után azon a távon vehette célba a harmadikat, amelyen Tokióban nyert, míg Rióban bronzérmes volt (akkor még 14 esztendősen…). Nos, hiába közelítette meg századokra a legjobb idejét, az amerikai Raleigh-Crossley ellen nem volt esélye; igaz, mint Zsófi nyilatkozatából kiderült, azért itt nyitható egy zárójel…
„A reggeli időm jó volt, mégsem voltam elégedett, mert tudtam, az amerikaiban még van, és az fájt a legjobban, hogy tudtam, tartalékol, és még így is jobb nálam – értékelt Zsófi. – Néhány századdal maradtam el a legjobb időmtől, de kicsit furcsa, hogy éppen száz pillangón nem sikerült az aranyérem, abban a két számban pedig igen, amelyekben Tokióban nem tudtam nyerni. Négy év van a következő paralimpiáig, bízom benne, hogy a klasszifikációs rendszer egyértelműbb lesz, és olyanokkal tudok majd versenyezni, akik valóban az én kategóriámba tartoznak – jelenleg ez nem tűnik annyira igazságosnak, amit mentálisan is kezelni kell. Úgy jöttem ki Párizsba, hogy két dobogós hely volt a célom, később már a három arany sem volt elérhetetlen, de boldog vagyok, és biztos abban, hogy idővel egyre szebben fog csillogni ez az ezüst.”
Az biztos – ráadásul Zsófi is hetedik paralimpiai érmét szerezte Biankához hasonlóan, az ő karriermérlege 3-3-1.
Az úszóviadalok utolsóelőtti napjának magyar krónikájához tartozik még, hogy Száraz Evelin kiharcolta a döntőbe jutást 400 gyorson az S6-os kategóriában, és ott végül a nyolcadik helyen zárt.
Fotó: MPB/Lénárt Márton
