Elsőrangú taktikával az ötödik helyen ért célba Fábián Bettina a nők 10km-es versenyén. A mezőny iszonyatosan küzdött a Szajna áramlataival, azok végeztek elöl, akik jól osztották be az erejüket. Márpedig Betti a fordulóknál a dunai gyakorlásokra alapozva fontos pozíciókat nyert, így az első tíz legfiatalabbjaként tudott a legjobbak között végezni.
Végül a terveknek megfelelően reggel fél nyolckor nekilódult a női 10km mezőnye a Szajnában – amúgy összességében igen impozáns pályán, elvégre a III. Sándor-híd a Grand Palace mellett, háttérben az Eiffel-toronnyal tökéletes látvány bármilyen tévéközvetítésben. Hogy eközben az úszóknak mivel kell megküzdeniük, az ebből a szempontból másodlagos…
Bár Betti elmondásából utóbb kiderült, a víz valóban nem volt annyira koszos, látott mindent és mindenkit – a sodrás ugyanakkor teljesen szokatlan a nyíltvízi viadalokon. Ez egyébként a részidőkön is látszott: folyás irányba 7 és fél perc alatt zúdultak végig a versenyzők, visszafelé ugyanazt a távot 13 és fél perc alatt tették meg átlagosan.
Sajnos, Betti az első körben még 14 perc alatt küzdötte át magát mindenen, és ekkor rémesen festett az egész, hiszen a 20. helyen haladt át a mérőponton, 55 másodperces hátránnyal. Ám ekkor, túlesve a “vízkeresztségen” és megismerve a pályát, elkezdett sokkal magabiztosabban úszni. Folyamirányban, az áramlatot meglovagolva simán előzgetett, majd amikor fordulni kellett, sok riválissal ellentétben tökéletes technikával és ritmusérzékkel oldotta meg, hogy a folyó ne dobja ki az ideális ívről, így egyre előkelőbb pozícióba manőverezte magát. A második kör végén már 12., féltvánál 10., a negyedik után pedig már a 7. helyen állt, miközben harminc másodpercet csapott le az élen haladókkal szemben összeszedett hátrányából.
Ahogy a mezőny nagy része kezdett kifogyni a tartalékokból, úgy lett egyre komolyabb szakadás – bár az első három helyen úszó holland Rouwendaalt, az ausztrál Johnsont és az olasz Taddeuccit már nem lehetett befogni, a negyedik kör felénél egyértelművé vált, hogy Betti a brazil címvédő Cunhával és a másik olasszal, Gabbrielleschivel szintén nagyjából fél perccel elment mindenki mástól, azaz ők a 4-6. helyért csatáznak majd.
Így is történt: noha úgy tűnt, Cunha még megpróbálja a lehetetlent az utolsó, árammal szembeni egyenesben (és akkor Betti mehetett volna vele esetleg), ám hamar kiderült, ez hamvába holt terv. Maradt a hajrá, ahol Bettinek sikerült bevágni az olasz elé, és határozott tempókkal bejönni az ötödik helyre. Húszesztendősen, az első olimpiáján ez fantasztikus teljesítmény: jutalma az edzői ölelés mellett egy néhány korty jó magyar pálinka és egy üveg kóla lett; úgymond az utógondozás első állomásaként.
Folytatás holnap, Betlehem Dáviddal és Rasovszky Kristóffal.
Fábián Bettina
“Megijedtem nagyon az első körben, miután tudtam, mire kell itt számítani, hiszen kétszer edzettem a Dunában, azaz egyértelmű volt, hogy lesznek, ahol nehezebben tudunk úszni, lesznek szakadások. Ehhez képest sokan rögtön az elején elkezdtek verekedni, azaz fogalmuk sem volt, mi vár rájuk, hogy itt nagyon komolyan kell tartalékolni, mert ez nem egy két órán belüli verseny lesz. Sokat kivett a sodrással szembeni úszás belőlem, nagyon jól reagáltam az iramváltásokra, az pedig további motivációt adott, hogy szakadt a mezőny. Az volt bennem, na, akkor érjük utol az előttünk lévő bolyt, kétszer is én voltam az, aki felhozta az üldöző csoportot az élen haladókra, amikor lefelé mentünk.
Nekik, azaz az első háromnak az volt az előnyük, hogy az elejétől kezdve elöl mentek, én viszont egy darabig azt sem tudtam, hol állok. Hogy van egy szakadás, azt én úszás közben egy kijelzőn láttam, ami a parton volt. Reménykedtem, hogy a címvédő Cunha majd felvisz minket még közelebb is az élbolyra, de ő is szenvedett nagyon, úgyhogy maradtunk a második bolyban és ott lettem kvázi második; ez azért komoly siker, hiszen én vagyok a második legfiatalabb a mezőnyben, és jól kezeltem ezt a nehéz pályát. A fordulóknál például nagyon jól úsztam, sok pozíciót tudtam fogni. Ebből is látszott, mennyit segített, hogy a Dunában edzettünk, mert engem nem vitt ki a víz, nem lepődtem meg, amikor belém kapott az áramlat, hanem nagyon koncentráltam, azonnal indultam a part felé egyenesen, amennyire lehetett, és mindig én jöttem ki a legjobban a fordulókból. Az utolsó két körben pedig láttam, hogy nagyjából hatan teljesen elmentünk a többiektől, azaz éreztem, ezt már csak elbukni lehet. A végén még tudtam hajrázni is, így jöttem be ötödiknek. Szerintem ez egy nagyon szép eredmény az első olimpiámon.”
