Az egyik legnépszerűbb független színházi rendező, Pintér Béla Jászai Mari-díjas drámaíró volt Veiszer Alinda online interjúsorozatának legutóbbi vendége. A beszélgetésről a Telex készített összefoglalót.
Az interjú apropóját az adta, hogy szeptemberben az újpesti UP Rendezvénytérben bemutatták Pintér Béla harmincadik színdarabját Réka és az Oltatlanok címmel, illetve hogy a Pintér Béla és Társulata 25 éves lett. Pintér beszélt arról, hogyan dolgozik, szó volt a közéletről, és arról is, hogy az hogyan hat az író műveire és témáira. A beszélgetést előfizetés ellenében ezen a felületen lehet megnézni.
Miként születik egy Pintér-darab? Mivel az író gyakorlatilag évente kijön egy új drámával, nem meglepő, hogy fegyelmezett rutint követ – olvasható a Telex oldalán. Egy bemutató után gondolkodik fél évet, ezalatt, mint mondja, „fejben mozizok a majdani előadásról, és nagyjából összerakom, mi lesz az eleje és vége és mik lehetnek a dramaturgiailag kellően érdekes pontok, fordulatok.” Ezután jön maga az írás. A Réka és az Oltatlanoknak Pintér idén április 1-jén állt neki, és június közepén már kész szövegkönyvet vitt az olvasópróbákra. Ilyen tempó mellett nemigen fér bele más munka az életébe, bár meg-megkeresik például filmszerepekkel.
Veiszer szerint egyre több dühöt érezni az író színdarabjaiban, de ezzel Pintér nem ért egyet. „Amit dühnek értelmeznek, az az előadásaim közéleti, aktuálpolitikai reflexióinak hőfoka” – mondja, és ezután a közéletre terelődik a szó. Például arra, hogy Orbán Viktor hogyan kerülhet Pintér műveibe. Pintér szerint azonban Orbán megkerülhetetlen a mai magyar közéletben, és amennyiben a kortárs művész reflektálni akar a valóságra, valamilyen formában meg kell jeleníteni Orbánt, mert csak úgy lehet őszintén láttatni a problémát. A mostani politikai helyzettel kapcsolatban pedig nem túl optimista:
„Borzasztóan nyomaszt, és nem látok rá esélyt, hogy ez az én életemben megváltozzon. Ez pedig óhatatlanul megjelenik egyre-másra a munkáimban, mert elszomorít, nyomaszt és félek tőle, és ezzel a félelemmel valamit kezdenem kell. Ezért jelenítem meg az előadásaimban, és ha ezen együtt sírhatunk vagy nevethetünk, az közösségi gyógyító funkciót tölt be.”
Az interjú legjobb pillanata azután következik, amikor a riporter azt kezdi feszegetni, hogy Pintér túllép-e olykor olyan határt, amit nem kellene. Konkrétan a Vérvörös Törtfehér Méregzöld című darabbal kapcsolatban hozza fel a kérdést, ami Oidipusz történetét helyezi a jövő Magyarországára, ahol a cigányok „túlszülték” a nem cigányokat. Veiszer megkérdi, hogy lehet-e egy vérfertőző történetről a cigányságra asszociálni, ez nem vetheti-e fel a rasszizmus vádját, és ezen a ponton fel akar olvasni egy részletet egy megjelent kritikából. Amit Pintér Béla nagyon határozottan nem enged meg neki, mondván, pontosan tudja, mit akar felolvasni.
„Elfogadom, hogy ez vitaképes, de a színház nem politikailag korrekt” – mondja ezután. „Azt akarom, hogy ezek a dolgok fájjanak. A magam részéről nem hiszek a politikailag korrekt színházban, ezeket a fájdalmakat meg kell élni.” Hozzáteszi, hogy cigány nézők is jeleztek vissza neki, és volt, akinek fájt a darab, de olyan is, aki megölelte a rendezőt. „Mindig is pengeélen táncoltak ilyen tekintetben a munkáim. Hiszem, hogy az emberek többségének ez nem okoz problémát” – zárja le a témát Pintér.
Az interjú kitér a független színházak nehéz helyzetére is. Pintér júliusban közzétett egy videót, amiből kiderült, hogy a társulata egy fillért sem kapott a taót felváltó előadóművészeti szervezetek támogatásából, és a közönség adományait kérte, hogy összejöjjön a 35 millió forint, ami hiányzik a társulat éves működéséhez. Pintér ezzel kapcsolatban elmondja, hogy szégyennek érzi, hogy kérnie kell, de az megrendítő, hogy mennyien támogatják a társulatát.
„A jelenlegi kultúrkoncepció nem értékközpontú, hanem tekintélyelvű. Ez gyalázatos”
– kritizálja a támogatási rendszert, de jobb helyzetben érzi magát, mint több más független színház.
Mivel nagyon nagy a közönségük és nagy helyen játszhatnak, Pintérék költségvetésének nagy részét a jegybevétel adja, és már évek óta úgy kalkulálnak, hogy nem kapnak állami támogatást.
De több, támogatásra érdemes független színház, ami még fiatalabb, és nem tudott kiforrni, nem így működik, és a támogatás hiánya sokuk véget jelentheti – miközben a NER-nek kedves színházi produkcióknak több milliárd forint állami pénz jut. Milyen megélni, hogy hiába a teljesítmény, ez bizonyos döntéshozók szemében nem számít? – kérdez erre vissza Veiszer. A rendező válasza: „A tizenvalahány év alatt ezt be kell kalkulálni. Mint a Kádár-rendszer: ott is, akik a tiltottban vagy a tűrtben voltak, számot vetettek azzal, hogy valahogy el kell lavírozni.”
* * *
Lakástámogatás meglévő és vállalt gyermekek után
A lakástámogatási rendszer egyik legfontosabb eleme a Családi Otthonteremtési Kedvezmény (CSOK). Az igénylők lakáscéljuk megvalósításához 600 ezer és 10 millió forint közötti összeget kaphatnak meglévő és vállalt gyermekük után. A Bankmonitor CSOK kalkulátorával a támogatási jogosultság könnyen ellenőrizhető, de azt is meg lehet tudni, hogy igényelhető-e a támogatáshoz kapcsolódó kedvezményes CSOK-hitel.
HVG
