Váltóban kétszeres Európa-bajnok, de van felnőtt Eb-ezüstje is 200 pillangón – meg egy sor érme a juniorévekből, világ- és Európa-bajnoki aranyak is bőven. Márton Richárd esetében a sikeres korosztályos évekből mégsem következett egyenesen a felnőttek közötti remeklés – megannyi kanyart írt le, elsősorban biciklis életfutárként, mielőtt rájött, neki mégis a medencében a helye.
Mondjuk úgy, elég korán megismerkedett a vízzel, szülei kéthónaposan babaúszásra vitték, hatévesen pedig már igazolt versenyzőnek mondhatta magát, akiről ráadásul hamar kiderült, hogy tehetségesebb az átlagnál.
Ennek megfelelően Horváth Tamás keze alatt fokozatosan fejlődött a Budafóka ifjú klasszisaként, hogy aztán jöjjön az első komolyabb, pozitív visszajelzés: két bronzérem a 2016-os, hódmezővásárhelyi junior Eb-n, 200 és 400 gyorson, plusz egy ezüst a mixed 4×100-as gyorsváltóval.
Az indianapolisi csodától a Közvágóhídig
2017-ben pedig még csodásabb élmények következtek – ha egyéniben nem is, de váltóban egymást érték a sikerek, előbb a netanyai Európa-bajnokságon, majd az indianapolisi junior világbajnokságon. Utóbbin történelmi tettet hajtottak végre a magyar srácok, hiszen az amerikaiak otthonából hozták el a 4×100 és a 4×200 gyorsváltó aranyérmét – persze, olyan társakkal, mint Milák Kristóf, Németh Nándor vagy Holló Balázs, ez azért nem volt annyira nagy meglepetés; bár különösen a 4×200-as váltó extázisa a mai napig feledhetetlen, ahogy Németh 0.01-gyel lenyúlja a hazaiak utolsó emberét a falnál.
Ami a folytatást illeti… Nos, inkább adjuk át a szót Ricsinek: „Szárnyalásnak kellett volna következnie, de nem így történt. Megtorpantam és elbizonytalanodtam, aztán egy csomó rossz döntést hoztam. Lázadásba kezdtem a szüleim ellen, helyettük egy olyan emberre hallgattam, akire nem kellett volna, hanyagoltam az úszást és beálltam ételfutárnak.”
Úgy ám, reggelente indulás Pesterzsébetről, az első rendelés felvétele a Közvágóhídnál, vagy még beljebb, a Jászai Mari térnél. Napi 100km-t tekert ekkoriban, azaz hihetünk neki, amikor így emlékszik vissza ezekre a hónapokra: „kemény időszak volt.”
Minimum éles kontrasztként hatott, hogy Milák Kristóf ekkoriban kozmikus világrekordot úszott 200 pillangón a 2019-es vb-n – igaz, az is tudható volt, hogy a világklasszis egyedül készül, és ez egyre kevésbé tűnt tartható helyzetnek. Társakat kerestek mellé – s végül az edzők Mártont és a korábbi ifjúsági olimpiai bajnokot, a karrierjét épp befejezni készülő Biczó Bencét ajánlották.
Ricsi hezitált kicsit, elsőre nem volt benne biztos, hogy ismét akar-e olyan keményen melózni, mint korábban, legalábbis a vízben. Végül meggyőzték. „Fél évet elpocsékoltam a sportpályafutásomból, de észbe kaptam és még időben fordultam vissza a rosszfelé vezető úton. Rájöttem, hogy a tehetségemet nem herdálhatom tovább. Örökre megtanultam, hogy a jövőben ugyanazokat a hibákat még egyszer nem követhetem el.”
Edzőpartnerből Eb-érmes versenyúszó
Igaz, majdnem sikerült még egyszer, elvégre néhány hónap után újfent elbizonytalanodott, de Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke személyesen győzte meg: sokkal több van benne annál, mint amennyit eddig mutatott.
2020 első hónapjaiban már valóban elkezdett régi önmagához hasonlítani, az edzéseken úgymond „felrobbant a stopper” az ő úszásainál is; ám a világjárvány mindent elvágott. Megint nem volt könnyű az újrakezdés, mégis odatette magát, és az egyre javuló formának köszönhetően – valamint egyfajta gesztusként azért, hogy az olimpián taroló Kristófnak társául szegődött – részt vehetett a tokiói játékokon, a 4×200-as váltó tagjaként (sajnos, egy rossz váltás miatt kizárták őket – bár a döntőre így sem volt esélyük).
Az igazán nagy váltás viszont ezután jött – Selmeci Attila és Milák Kristóf útjai elváltak, és Ricsi barátjával együtt Virth Balázs csapatában folytatta. Az ifjú mesteredző pedig az első adandó alkalommal tudatosította benne: nem edzőpartnernek tekinti, hanem versenyúszónak, és Ricsitől is azt várja, hogy így gondoljon magára.
Innentől kezdetét vette egy csodálatos fejezet, melynek előjátékaként már sikerült vb-döntőbe jutni 2022-ben, Budapesten a 4×200-as gyorsváltóval, másfél hónappal később pedig az indianapolisi felállásban (Németh, Márton, Holló, Milák) fantasztikus győzelmet arattak a római Európa-bajnokságon, új országos csúccsal; egyszersmind megszerezve a magyar úszósport történetének 100. Eb-aranyát. És itt még nem volt vége: 200 pillangón végig remekül versenyezve nem csupán a döntőt sikerült kiharcolnia, de másodikként ért a falhoz Milák mögött. A bajnok ennek jobban örült, mint a saját győzelmének, majd örökkön emlékezetes módon az eredményhirdetésen maga mellé hívta Ricsit, és a Himnuszt együtt hallgatták a dobogó tetején.
Immár valóban versenyúszó volt, igaz, a 2023 tavaszán beállt változás – Kristóf egy ideig távol tartotta magát az edzésektől és a versenyektől – talán némi megtorpanást hozott az egész csapat életében. Ám ettől még 2023-ban és 2024-ben is magától értetődő módon jutott be a vb-döntőkbe, s lett Fukuokában hetedik, Dohában pedig hatodik. A kettő között egy bronzérmet is begyűjtött az otopeni rövidpályás Eb-n, szintén 200 pillangón.
Ezen a távon már az ob-n kipipálta az olimpiai szintet 2023-ban, így nyugodtan készülhetett – igaz, a 2024-es belgrádi Eb-n elmaradt kissé a várakozásoktól, hiszen 1:56-os idővel kocogott be a negyedik helyre. Hanem a váltókban kárpótolta magát, besöpört egy aranyat (mixed 4×200), egy ezüstöt (4×200) és egy bronzot (mixed 4×100 vegyes) – úgyhogy jöhet az első igazi olimpiai fellépés.
