Ilyen lehet a holnapunk, ha a magyar fiatalokon múlik

Az idei Megoldások a holnapért program hívószavai a fenntarthatóság, a jövő oktatása és a közösség voltak, melyekre izgalmas megközelítések egész sora érkezett. Olyan kérdésekre keresték a választ a résztvevők, hogyan lehetne megkönnyíteni a látássérültek helyzetét, több olvasásra bírni a fiatalokat, vagy fenntarthatóvá tenni a hungarocell használatát a divatiparban. A nyolc finalista csapat május 31-én a Budapest Music Centerben mutatta be ötleteit, ahol a Dr. Meskó Bertalan, orvosi jövőkutató vezette szakértő zsűri olyan szempontok alapján pontozta a prezentációkat, mint a megvalósíthatóság, a kreativitás, a kritikus gondolkodás, az előadásmód, és a csapatszellem.

A Samsung és az EdisonKids programjában a diákok közösen dolgoznak ki és prezentálnak egy-egy ötletet, amely a jelen problémáira választ adó megoldás lehet. Az idei megmérettetés második szakaszába a legjobb 50 csapat juthatott be, a közülük továbbjutó nyolc csapat pedig 2-2 mentort is kapott, akik visszajelzéseikkel és iránymutatásaikkal segítették a tervek kialakítását, a döntőre való felkészülést. Így szakemberektől szerezhettek tapasztalatot abban, hogyan kell pitchelni, előadni egy projektet, vagy akár beépíteni az építő jellegű kritikákat a tervezés során.

„A járvány idején kezdtük a sulit”

A dobogó csúcsán a budapesti Polyp csapat végzett, azaz Bacsur Dániel és Vajda Ádám, akik az oktatást érintő problémák mentén abból a markáns megközelítésből indultak ki, hogy „az online oktatás a személyes kapcsolatok hiánya miatt bukott meg”. A két fiatal egy AI-modellen alapuló digitális avatárt, egy Sophie névre keresztelt tanárt kezdett el kiképezni arra, hogy támogassa a fiatalok tanulását – mindezt személyre szabottan, a tanulók saját ritmusához igazodva. A fiúk úgy tervezik, hogy a megálmodott platformjuk kicsik és nagyok számára egyaránt elérhető lehet majd, és minden egyes tanuló olyan saját virtuális mentorral készülhet fel, amely csak az adott diákkal tartana kiemelt kapcsolatot. Dániel és Ádám eddig mintegy 700 munkaórát fektettek bele a győztes projektbe.

A döntő első helyezettje, a Polyp csapat

© Samsung

Mivel már jó ideje dolgoznak az „Avatar Projecten”, örömmel látták, hogy a kiírásban szerepel a jövő oktatása kategória, így szerencsés egybeesésként említik, hogy a verseny témaválasztásai passzoltak a saját missziójukhoz. „A gimnáziumi éveinket a digitális oktatás időszaka alatt kezdtük el – gyakorlatilag egymás monogramját néztük a Zoomon vagy a Teamsen. Sokkal kevésbé hatékony szerintünk az oktatás az online térben” – meséli Dániel a kezdetekről. „Az ötletünkkel nem leváltani szeretnénk a tanárokat, hanem alternatívát kínálni mellettük kiegészítésként, hogy azok is tudjanak haladni a tanulással a tanítási időn túl, akik éppen hiányoztak az óráról, magántanulók, vagy más okból maradtak le a tananyaggal”.

A résztvevők főleg a fiatalos arculatot és a remek szervezést emelték ki a verseny erősségeként, de a megmérettetés közben kapott visszajelzések abban is segítették őket, hogy plusz funkciók kerülhessenek szóba a fejlesztés során, például hogy a digitális tanár tudjon ábrákat rajzolni. A platform alatt dolgozó, GPT-4 modellre épülő, de specializáltan kiképzett egyedi AI-modell tanítási szakaszát augusztusra szeretnék befejezni, utána a modell már képes lesz rajzolni magyarázás közben, például egy homorú lencsét, ha a tananyagban éppen arról van szó. További újító megoldás, hogy a generált virtuális tanárt szájmozgás teszi emberibbé, így az animáció is élethűbb. A kéttagú csapat azon dolgozik jelenleg, hogy a projektet egy startup inkubációhoz vigye, de konkrét részleteket még korainak tartottak megosztani.

„Szervezés tekintetében az egyik legjobb verseny, ahol részt vettünk, pedig eddig vagy 15-20 versenyen voltunk már” – mesélik. „A kommunikáció szuperül működött, ahogy az egész program is. A versenyekre járó fiatalokat mindig nagyon hajtja a motiváció, hogy tegyenek valamit, ezek a versenyek pedig megteremtik a platformot ahhoz, hogy elérhessék a céljukat”.

Ahol két generáció problémái találkoznak

A második helyezést a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium diákjai érték el, a Farkas Ádám és Horváth Patrik által bemutatott LendAHand nevű projekttel, amely egyszerre két égetően aktuális problémára hoz megoldási javaslatot: az idős emberek segítésére és az egyetemi hallgatók lakhatási nehézségére. A projektet személyes érintettség hívta életre: Ádám néhány éve költözött vidékről nagyszüleihez a fővárosba, hogy az ország egyik legjobb gimnáziumában tanulhasson, majd az egyetemválasztás előtt rájött, sok kortársa szembesül olyan kihívásokkal, mint a magas albérleti díjak vagy a kedvezőtlen kollégiumi feltételek és túljelentkezés. A két fiatal az ötletelési fázisban, a verseny ideje alatt dolgozta ki az ötletet, és ahogy egyre inkább belemerültek a témába, úgy vált nyilvánvalóvá, hogy annak a versenyen túl is van létjogosultsága.

A második helyzett LendAHand csapat

© Samsung

A csapat közös platformra hozta a két kihívást: applikációt és közvetítő közösségi weboldalt létrehozva kapcsolnák össze a lakhatási nehézségekkel küzdő hallgatókat és a segítségre szoruló, magányos, idősebb korosztályt, akik kölcsönösen segíthetnék egymást. Az elképzelt weboldal egy ingatlanközvetítő oldalhoz hasonlítana, amelyen keresztül kereslet és kínálat megtalálná egymást: az idősek apró segítségekért cserébe az átlagos bérleti díjaknál alacsonyabb áron adnák ki szobájukat a fiatal egyetemistáknak.

Több zsűritag is kiemelte, hogy komoly relevanciája van Magyarországon egy ilyen applikációnak, a fiúk pedig már együttműködő partnerre is találtak a rászoruló emberek szociális bérlakásba jutásán munkálkodó Utcáról Lakásba! Egyesülettel.

„A legnagyobb nehézség az idősek elérése lehet, mivel keveset interneteznek, és fontos a kölcsönös bizalom kiépítése a két fél között, hiszen egy nagyon más generáció képviselőjét engedik be a privát szférájukba. A platform nyújtaná fontos védelmi falként a szerződést, mi garantálnánk a jogi hátteret, hogy ne forduljon elő trükközés egyik oldalról sem” – meséli Ádám.

Az ötletgazdák próbálnak minél több együttműködőt szerezni, segítenek például az Utcáról Lakásba! Egyesületnek, akik már eddig is gondolkodtak egy hasonló platform megvalósításán. Felmerültek eddig olyan ötletek is a projekt kidolgozása során, hogy a felek az elköteleződés előtt személyes találkozókon mérhessék fel egymást, vagy akár próbahét keretén belül kipróbálhassák, milyen lehet hosszabb távon az együttműködés. Az ötletgazdák elmondása szerint ősztől további megbeszéléseken vesznek részt, így a jövőben a jelek szerint tényleg lehet gyümölcse az elképzelésnek.

 „Az iskolában erre nem készítenek fel”

A dobogó harmadik helyén az Én Hormonom csapata végzett. A budapesti Eötvös József Gimnázium tanulói a fiatal lányokat érintő, a menstruáció és a hormonháztartás témájához kapcsolódó, ismeretterjesztő oktatási anyag kidolgozását tűzték ki célul. Cserni Zóra és Hargitai Petra alapos kutatásainak eredményei arról tanúskodnak, hogy a közoktatásban az egészségtudatosságra való nevelés nem elég mélyreható. Különösképpen, ha olyan összetett, a hormonháztartást komplexen érintő betegségről van szó, mint a PCOS (policisztás ovárium szindróma), amely a meddőség egyik leggyakoribb oka. Ez indította el az Én Hormonom csapatát azon az úton, hogy a női hormonális háztartásról átfogó edukatív anyagok születhessenek. Az orvosi egyetemre készülő, elhivatott fiatalok már most számos fontos szakmai szervezet támogatását elnyerték, hosszú távon gondolkoznak, és mint azt a zsűrinek kifejtették, 10 év múlva is ezen a területen szeretnének dolgozni.

A harmadik helyezett Én hormonom csapat

© Samsung

„A social medián keresztül jött szembe a verseny, nagyon tetszettek a tartalmak, és végre valahol be tudtuk mutatni, miként szeretnénk tenni a közösségért” – meséli Petra, aki tavaly októberben tudta meg, hogy policisztái vannak, és a folsav szedését ajánlotta számára az orvosa. Ő azonban nem szerette volna ennyiben hagyni az ügyet, és rengeteg időt fordított külföldi edukatív tartalmak felkutatására olyan női egészségügyi problémákkal kapcsolatban, mint a PCOS. „Erről nem lehet hallani az iskolában, és sok érintett csak akkor szembesül a helyzettel, amikor már családot szeretne alapítani”.

Az Én Hormonom projekt több felületet ölelne fel: bár a honlapon szakértők, így közreműködő endokrinológusok, nőgyógyászok segítségével összeállított cikkek kapnának helyet, a kiemelt fókuszt a közösségi média kapja. A könnyen fogyasztható rövid videós formátumok a gyors információátadást támogatnák a legfontosabb fogalmakkal, hosszabb távon pedig a podcastes beszélgetések megvalósítása is cél.

„A versenyen szerzett kapcsolatokon keresztül sokkal könnyebb lesz megszereznünk a követői bázist. Nagyon sok új ismeretségünk lett, és mindenki nagyon támogató volt. Szerintem kevés közeg van, ahol egészséges a versenykörnyezet, szervezés tekintetében pedig hibátlan volt a verseny” – meséli élményeit Petra. Nagyon inspirálta őt a másik két top csapat is, szerinte szuper volt, hogy mindenkinek lehetősége volt a saját korosztályával, ugyanolyan lehetőségekkel rendelkező fiatalokkal tapasztalatot megosztania, ami egészen új utakat nyitott meg számukra. Jókat beszélgettek a Polyp csapat tagjaival is a külföldi tanulmányutakról, elindult a fiatalok közti tudásmegosztás.

A kezdeményezés közösségépítő erejét példázza, hogy az elmúlt évek nyertes csapatai közül többen is visszatértek, hogy megnézzék az idei Megoldások a holnapért döntőt. A versenyző diákok nem riválisként, hanem ismerősökként üdvözölték egymást az eseményen, egymást biztatták a prezentációk előtt, majd lelkesen tapsoltak, gratuláltak egymásnak.

A Megoldások a holnapért döntőjébe vezető út során rengeteg új tapasztalatra és speciális tudásra tehettek szert a résztvevők, például arról, hogyan lehet jól interjút készíteni, mivel lehet megragadni a közönséget egy ötlet bemutatásakor.

„Zorkának az előadások mennek nehezebben, de szerintem ebben a verseny alatt is sokat fejlődött.  Számomra talán a legnehezebb az volt, hogyan tanuljak meg úgy reflektálni az építő jellegű kritikára, hogy ne vegyem nagyon magamra” – meséli Petra a főbb tanulságokat, aki úgy gondolja: már ezért megérte részt venni.

HVG