Néhány megállapítás és tanulság abból, ami a mögöttünk hagyott hétvégén, az F1-es Spanyol Nagydíjon történt.
A McLaren a Red Bull szintjén – minimum
A Miami Nagydíjra hozott fejlesztési csomaggal most már kijelenthetően a Red Bull szintjére emelkedett a McLaren úgy, hogy előtte inkább a Ferrari mögött, az erősorrend harmadik helyén számolhattunk vele. Azóta viszont városi pályán, lassú pályán, a speciális kanadai aszfaltcsíkon és most a tempós kanyarokkal tűzdelt barcelonai helyszínen is hozni tudta a gárda a világbajnok szintjét.
Az adatokból az látszik, hogy nincs kirívó gyengesége az autónak, a gyors kanyarokban, a középgyors részeken, a nyújtott fordulókban, a rövid kanyarokban, a lassú szektorokban, a kigyorsításokon, de még az egyenesekben sincs lemaradása a Red Bullhoz képest.
Sem gumikezelésben, sem gumimelegítésben nem látható érdemi eltérés, és mivel zsinórban ötödször sikerült nagyjából szemmagasságban lenni, így most már ki kell jelenteni: a wokingiak minimum az RB20-as szintjére képesek, azt viszont nehéz megmondani, hogy tudnak-e ennél többet, elsősorban Max Verstappen és Sergio Perez egymáshoz viszonyított produkciója miatt.
Az mindenesetre tény, hogy az európai szezon kezdete óta a McLaren szerezte a legtöbb pontot, ugyanakkor az is tény, hogy Max Verstappen három, Lando Norris pedig egy futamot nyert meg. Most van az a fázis, hogy az ilyen szinten utoljára több mint tíz éve járó wokingiaknak fel kell nőni a feladathoz és össze kell rakni a tökéletes versenyeket: eddig sem Norris, sem a csapat nem tudott olyan hibátlan és olyan pontos lenni, mint Verstappen és a Red Bull.
A Ferrari nem lassul, csak nem javul
Ebben a cikkünkben részletesebben is írtunk arról, hogy a Ferrari szinte pontosan ott áll a Red Bullhoz képest most, mint az év elején, ami összességében nem rossz teljesítmény, csak az okozza az olaszok problémáját, hogy idő közben átlépte őket a McLaren, és az elmúlt két hétvégén már a Mercedes is megérkezett. A csillagosok produkciója is megérne egy külön misét, de azzal még várjunk egy hétvégét: az adatok és a látottak alapján nem „fake news” az, hogy négyszereplőssé válik a csata az élen, de Kanadában és Barcelonában tavaly, valamint tavalyelőtt sem mentek rosszul, várjuk meg Spielberget azzal, hogy ezt végérvényesen kijelentsük.
A Ferrari helyzete viszont mégis csak romlott a korábbiakhoz képest. Ha belegondolunk, másfél-két hónappal ezelőtt még egyértelmű második erőként, a Red Bull első számú, sőt talán egyetlen igazi kihívójaként tekinthettünk rájuk, Fred Vasseur hatalomátvétele óta szinte töretlen volt a fejlődés, jöttek az új szakemberek, leigazolták Lewis Hamiltont, bejelentettek egy új főszponzort, és pole-pozícióban voltak Adrian Newey-ért is. Úgy tűnt, hogy felfelé ívelő tendenciát mutatnak, Vasseur hátradőlhet és kérhet egy kávét, amíg a többiek a sebeiket nyalogatják.
Most viszont ott tartunk, hogy már a McLaren a fő kihívó, a Ferrarinál Barcelonában újra előjött némi gumikezelési probléma, újra felbukkant a delfinezés, az új fejlesztésekkel nem tudnak nagy lépésekben haladni, míg a riválisok igen, így pedig hirtelen már nem is annyira kecsegtető a helyzetük 2025-re és a jövőre nézve. Hamilton továbbra is egy motiválatlan versenyzőnek tűnik, Newey továbbra sincs meg, ráadásul ezúttal már teljesen egyértelművé vált, hogy Charles Leclerc és Carlos Sainz között nem tud felhőtlen maradni a viszony.
A rózsaszín köd mögül megérkezett a kellemetlen valóság…
Ötödik erő az Alpine?
Sorozatban másodszor szerzett 9–10. helyet az enstone-i alakulat Gasly–Ocon sorrendben, és Gasly Monacóban is befért a legjobb tízbe, ő zsinórban harmadszor fogott pontot azok után, hogy előtte egyszer sem.
A figyelem középpontjában lévő alakulat így az utóbbi hétvégéken szépen átugrotta az alsóház tagjait, a tabellán immár a hetedik helyre lépett előre a továbbra is pont nélküli Stake-et, a Williamst és a Haast megelőzve, az aktuális forma alapján pedig azt a kérdést kell feltennünk, hogy tempóból, erőből akár az Aston Martin és a VCARB is fogható.
Az utóbbi hetekben nemcsak az élmezőny erősorrendje lendült mozgásba, de kialakulni látszik egy középmezőny is: az Aston, a VCARB és a sor legvégéről felugró Alpine egyértelműen előzi a Haas–Williams–Stake hármast, és ugyanennyire egyértelműen elmarad az egymáshoz nagyon közelítő top négy istállótól. Ki gondolta volna ezt az Alpine-ról akár csak másfél hónapja?
Sergio Perez formája tarthatatlan
Az utóbbi négy futamon Max Verstappen 83, Sergio Perez pedig 8 pontot szerzett, és a mexikói az Alpine-okkal tudott harcolni Barcelonában, ahogy egyébként ezen a négy versenyhétvégén a tabellán is a két francia pilótához lehet leginkább mérni, az élcsapatok versenyzői más ligában játszanak. Ez a minitabella ezen a linken található!
Sokszor beszéltünk már arról, hogy akkor kezd majd el igazán fájni Perez produkciója az energiaitalosoknak, amikor utolérik őket a többiek, és számítani fog az, hogy a második autó mire képes, hol van a mezőnyben, és főleg hogy hány pontot szerez. Elérkezett ez a pillanat, hétvégén tökéletesen kirajzolódott, hogy immár négy csapat nyolc versenyzője csatázik, pontosabban csatázna a dobogós helyezésekért, de Perez nemet mond erre a küzdelemre, ő inkább az alsóházzal, vagy a középmezőnnyel bokszol, hiszen most is nagy nehezen, kínkeservesen tudta megszerezni a nyolcadik helyet.
Nem jön jól neki a mostani nyári hajtás, mert egyszerűen nincs idő kitisztítani a fejét és rendezni a gondjait, bár tegyük hozzá, hogy nem is biztos, hogy ennyiről van szó: évek óta látjuk ezt az európai hullámvölgyet, lassan ki kell mondanunk, hogy Perez ezeken a pályákon ezzel a Red Bull-lal ennyit tud. Egyébként a Verstappenhez viszonyított hátránya nem nagyobb, mint tavaly, csak éppen ebbe a tartományba (szakadékba?) betalált három másik csapat, így a betlizés már nem a dobogóért, hanem a pontszerzésért való csatához elég…
A nyomás nagy, az F1-es közeg egy emberként nevet vagy szörnyülködik Perez produkcióján, illetve a kétéves szerződésén, Christian Horner egyre kínosabb magyarázkodásokra kényszerül, és talán soha nem látszott még egyértelműbben, hogy még egy Red Bull-ülésnél sem számít a teljesítmény, csak a pénz és az üzleti érdek.
Az is igaz viszont, amit Verstappen mondott még Kanadában: amíg ő nyer, addig a többiek nem tudnak velük túl sok mindent kezdeni. Ezen a hétvégén például így is a Red Bull szerezte a legtöbb pontot…
Oscar Piastrit is kezdjük el figyelni
Végezetül pedig még egy megjegyzés: ha már Perez pocsék teljesítménye felmerül, és az is, hogy a McLaren talán már a legjobb autó, akkor érdemes figyelni Oscar Piastrit. A wokingiak előszeretettel hangoztatják, hogy náluk két egyformán jó pilóta gyűjti a pontokat, de a tények azért mást mutatnak: Piastri eddig tíz hétvégéből nyolcszor is kevesebb pontot szerzett Norrisnál, és mióta jó az autó, azóta igazából csak Monacóban tudott villogni, ott a jó időmérője miatt második lett.
Imolában, Kanadában és Barcelonában viszont Norris 55, Piastri pedig 28 egységet gyűjtött, és lassan arra is érdemes odafigyelni, hogy mennyit veszít ezzel a McLaren, hiszen csak 33 pont a hátránya a Ferrarihoz képest, vagyis nagyon fontos, hogy az ausztrál mennyire stabil.
Összességében azért nincs rossz passzban, az egykörös tempója adott, de ahogy Perez teljesítménye felértékelődik akkor, amikor utolérik a Red Bullt, úgy Piastrié is jóval fontosabb most, hogy a McLaren a győzelmekért harcol.
Zárójeles megjegyzés: ugyanígy érdemes lesz lassan monitorozni Carlos Sainz pontszerzéseit is, aki ugyan háromból háromszor legyőzte Leclerc-t az év elején, azóta viszont zsinórban ötször kapott ki tőle, és Európában eddig 17 ponttal gyűjtött kevesebbet. Nála annyit érdemes hozzátenni, hogy egyrészt a csapaton belül nagyon egyértelmű a helyzet (taktikailag nyilvánvaló, hogy ki a kedvezményezett), másrészt a szerződése körüli mizéria láthatóan kizökkentette, így nála valamelyest érthető a pontatlanabb teljesítmény, illetve tőle nyilván nem vár már csodákat a Ferrari azok után, hogy elküldte…
formula.hu
