Make Europe Great Again – a magyar EU-elnökség szlogenje egyszerre fejezi ki az EU gyengeségére utaló kritikát és azt, hogy mi a magunk módján – akár mindenkivel szemben – próbáljuk új irányba lökdösni az uniót, azzal a magyar találékonysággal, amire mindjárt a logóval, a világszerte ismert Rubik-kockával utal az elnökség.
Persze nem csak a szlogenek merülnek hamar feledésbe, néhány elvetemült szakemberen túl arra sem sokan emlékeznek, kik voltak az EU elnökei az elmúlt másfél évtizedben, akármennyire is mozgalmas időszakon van túl az Unió. Ennek egyszerű az oka: a 2009-ben hatályba lépett lisszaboni szerződés úgy alakította át a működést, hogy ma már az állam- és kormányfők testületét egy önálló elnök (az elmúlt öt évben Charles Michel) vezeti, nem a soros elnök állam első embere. A külügyminiszterek tanácsát is az Európai Bizottság által delegált kül- és biztonságpolitikai főképviselő irányítja, és a gazdaságpolitika meghatározó – informális – miniszteri testületének, az euróövezeti országokat összefogó Eurogroupnak szintén saját elnöke van. Magyarul: Orbán Viktor miniszterelnököt és Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert is egyszerű tagként engedik oda a legfontosabb asztalokhoz.
Ennek ellenére a magyar elnökség puszta ténye is sokakban keltett ellenérzést. De valójában miért is tartottak a magyaroktól annyira? Az uniós elnökség – bár alapvetően másik két országgal (az előző és a következő fél év soros elnökével) trióban jelöli ki a fő irányokat – maga határozhatja meg a programját, szabhatja meg a kiemelt témákat, ahogyan azt is, mivel nem kíván foglalkozni. Olyan alapvető területeket, mint például a migráció, a geopolitikai helyzet, az Unió gazdasági stratégiája vagy a bővítés, nem lehet figyelmen kívül hagyni, de az elnökségen múlik, hogy a nem akut kérdések milyen módon, milyen hangsúlyokkal kerülnek terítékre. Erre a legjobb példa talán Ukrajna uniós csatlakozása, amelyet Magyarország minden létező módon próbálja hátráltatni, nem véletlen, hogy a belga elnökség igyekezett átlökni a határvonalon az ukránokat azzal, hogy még június vége előtt erősítsék meg: Kijev elegendő előrehaladást produkált a tárgyalási folyamat megkezdéséhez.
A migrációs rendszer megújítását is lezárták (minősített többséggel, a magyarok nélkül), mielőtt Budapest átvette a kormányrudat, és megállapodás született a fiskális fegyelem Covid után újragondolt kereteiről is – így Magyarországot mindjárt elő is veszik a túl magas államháztartási hiánya és az államadóssága miatt.
Megoldatlan kérdés marad bőven, és olyanok is akadnak, melyekben komolyan befolyásolhatja az uniós politikát a magyar elnökség.
Hogy mik ezek és mi várható a következő fél évben, hamarosan a HVG e heti számában és a HVG360-on is olvashatnak.
HVG