A Formula-1-es Monacói Nagydíj soha nem arról volt híres, hogy hemzsegett az előzésektől, az utóbbi években azonban az autók méretének növekedésével szinte lehetetlenné vált a sikeres manőverek bemutatása. Emlékezhetünk rá, hogy 2018-ban Daniel Ricciardo még úgy is maga mögött tudta tartani az üldözőket, hogy az erőforrásában meghibásodott az MGU-K, és a nyolcból csak hat fokozatot tudott használni.
Az előző két kiírást megfűszerezte az időjárás, idén viszont esőre sem volt kilátás, így egyetlen potenciális izgalmi faktorban bízhattak a nézők (és a csapatok): a bokszkiállásokban.
Ennek viszont azonnal keresztbe tett, hogy az első körben Kevin Magnussen és Sergio Perez óriási balesete miatt jött egy piros zászlós megszakítás, hiszen a szabályok értelmében ez alatt mindenki letudhatta „ingyen” a kötelező kerékcseréjét. Ráadásul a Pirelli abroncsai olyan jól bírják a strapát, hogy hiába vitték a három leglágyabb keveréket Monacóba, még a közepes opció is könnyedén végigbírta a több mint 70 körös távot.
Miután gyakorlatilag a taktikai harcnak is lőttek a piros zászlóval, egyetlen esély maradt arra egy kamikaze manőveren kívül, hogy valaki támadást indítson a riválisok ellen: ha mégis bevállal egy bokszkiállást és a frissebb gumikon próbálja meg levadászni az előtte haladókat.
Persze ez sem lett volna könnyű, hiszen egyfelől vissza kellett volna az illetőnek zárkózni – bár ebben egy potenciális biztonsági autós fázis segíthetett volna –, másfelől pedig előzni még jelentősebb tempókülönbséggel sem egyszerű Monacóban, de legalább nem is lehetetlen.
Viszont Monacóban az ilyen taktika csak akkor lehet életképes, ha a kereket cserélő pilóta szabad pályára térhet vissza és nem kell további riválisokat előzgetnie. És ez vezetett ahhoz, hogy vasárnap nem elég, hogy teljesen akciómentessé vált a futam, még a tempót is nevetségesen visszafogták néhányan.
Az első, aki megpróbálkozhatott volna a stratégiai húzással, Lando Norris volt, köszönhetően annak, hogy mögötte George Russell igen visszafogott tempót autózott annak érdekében, hogy az újraindításnál felrakott közepes abroncsokon teljesíteni tudja a távot. Emiatt a két brit között folyamatosan nőtt a távolság, ha pedig az elérte volna a 19-20 másodpercet, Norris számára „ingyen”, pozícióvesztés nélküli kerékcsere lehetőségét kínálta volna fel.
Csakhogy a Ferrari észlelte a veszélyt, ezért arra kérte az élen álló Charles Leclerc-t, hogy fogja vissza a saját tempóját, ezzel lassítva a mögötte érkező Oscar Piastrit, Carlos Sainzt és Norrist, hogy utóbbi és Russell között ne alakulhasson ki a bokszkiálláshoz szükséges távolság. Mint azt a későbbi győztes monacói elmondta, nem szívesen vezetett direkt lassan:
„Volt egy célul kitűzött távolságunk Russellhez képest, amelyet nem akartunk túlságosan megnövelni. Olyan lassan mentem a futam középső szakaszában, hogy ha elkezdtem volna nyomni, akkor nem igazán tudtam volna, hol kell fékezni, és ilyenkor jöhetnek hibák. Úgyhogy csak fel akartam venni egy ritmust és kicsit jobban nyomni, de persze a csapatom mondta, hogy ’lassíts, lassíts, lassíts’.”
A Ferrari stratégiája működött, Norris és Russell között csupán egyszer, az 55. kör környékén nőtt 19 másodperc környékére a távolság, a McLaren azonban ekkor nem kockáztatta meg, hogy egy esetlegesen lassabb kerékcserével még a Mercedesszel szemben is pozíciót veszítsenek.
Leclerc lassú tempója ellenére amúgy Piastri nem igazán tudott támadással próbálkozni a második helyen autózva: „Volt egy próbálkozom a 10-15. kör környékén a 8-as kanyarnál. Nagyon lassan mentünk. Azt hiszem, egy ponton lassabbak voltunk, mint a Formula-2” – mondta el az ausztrál a verseny utáni sajtótájékoztatón a Formula.hu jelenlétében.
„Ilyen lassú tempónál pedig limitáltak az opciók, és tudtam, ha egyszer megmutatom, hol próbálnék meg előzni, onnantól bölcs lesz. Úgyhogy egy körben közel kerültem a 7-esben, próbáltam betenni az orrom a 8-asban, de gyorsan reagált rá, utána pedig nagyon kevés lehetőségem maradt.”
Nem csak az élen láthattuk azt, hogy valaki szándékosan visszafogja a tempót, hogy egy riválisa ne próbálkozhasson extra kerékcserével. Yuki Tsunoda a nyolcadik pozícióban ugyancsak azért ment lassan, a sarkában Alexander Albonnal, hogy Pierre Gaslyval szemben kivédjen egy potenciális próbálkozást.
A Visa Cash App RB japánja Leclerc-hez hasonlóan nem lelkesedett ezért, de tudta, hogy be kell tartania a csapata kérését: „Frusztráló volt ez versenyzőként, különösen úgy, hogy tudod, hogy jóval jobb a tempód. De ragaszkodnunk kell ahhoz, amit a csapat mond. Nem kellemes ez, de megbeszéltük a futam előtt, és igazából elégedett vagyok azzal, amit csináltunk.”
Tsunodáék taktikájának szenvedő alanya a williamses Alexander Albon volt, aki szinte a teljes távot a japán sarkában autózta végig, mígnem a hajrában végre rákapcsolt a rivális. „Idegesítő, mert sokkal jobb volt a tempója… Nincs bajom a menedzseléssel, de ennyire azért nem szükségtelen. Kiszállhattam volna és beülhettem volna akár a Vespámba is, annyira lassúak voltunk. Fájdalmas volt, és a koncentrációt is nehéz ilyenkor fenntartani, mert a határok közelében sem megyünk” – mondta el Albon.
Tsunodának köszönhetően egyébként azt is megtudhattuk, hogy valószínűleg az extra kiállások sem igazán segítettek volna a versenyzőknek az előbbre jutásban. Ugyanis épp a Visa RB taktikája tette lehetővé, hogy Lewis Hamilton pozícióvesztés nélkül álljon ki kereket cserélni.
Az elévágás egy elmaradó rádióüzenet miatt nem sikerült a következő közben érkező Max Verstappennel szemben, a Red Bull-os pedig hiába zárkózott vissza a frissebb gumikon a közepes abroncsait továbbra is óvó Russellre, így sem tudta megelőzni a Mercedest.
Azaz hiába volt extra cseréje, még a címvédő sem tudott ebből hasznot húzni, így erősen kérdőjeles, hogy ez Norrisnak sikerült volna-e az élmezőnyben a Ferrarikkal és Piastrival szemben – viszont a csapatok extra óvatossága minden idők „legvonatozósabb vonatozását” eredményezte…
formula.hu
