Számos problémát felvet a külügyminisztériumi szervereket ért orosz hackertámadás, a magyar rendszer leggyengébb pontja azonban a politikai irányvonal lehet – derül ki abból az interjúból, amelyet Buda Péter nemzetbiztonsági elemző, volt nemzetbiztonsági főtiszt adott a 444.hu-nak. A szakértő szerint az elmúlt évek magyar a külpolitikája tragikus irányba vezet, ha pedig Orbán Viktor nem hozta fel a támadás kérdését Vlagyimir Putyin orosz elnökkel folytatott találkozóján, az már önmagában függőségi viszonyt jelez.
Buda elmondása szerint az egyáltalán nem ritka, hogy külügyi tárcák rendszereit feltörik orosz titkosszolgálatokhoz köthető hackerek, ebben az esetben azonban nem csak hogy a magyar külügyminisztérium teljes hálózata kompromittálódott, de még nagyobb baj, hogy milyen volt a kormányzati reakció a támadást követően.
Nem cáfolták, hogy hiteles a külügy informatikai rendszerét ért orosz hackertámadásokról szóló levél
A Nemzetbiztonsági Bizottság szerdai ülésén is téma volt a külügy informatikai rendszerét ért orosz hackertámadás.
„Amire külön fel szeretném hívni a figyelmet, az az, hogy kibertámadás esetén az első számú feladat az elrettentés. Az elrettentés lényege ugyanis pontosan az, hogy érzékeltetnünk kell a támadó féllel: észrevettük, amit csinált, és ezzel húznunk kell egy vörös vonalat” – mondta az elemző és megjegyezte: a nyilvános fellépés akkor is hiányzik, ha a színfalak mögött tett lépéseket a magyar külügy, illetve a szolgálatok.
A támadás lehetséges következményei között a zsarolási potenciál megerősödését emelte ki Buda Péter, a személyes és pénzügyi adatokhoz való hozzáféréssel ugyanis könnyebb lehet egy-egy ember beszervezésére. Az oroszok összességében évekig az „adatspájzban” voltak és bár nem lehet pontosan rekonstruálni, mihez fértek hozzá, hírszerző szerveik nem a visszafogottságukról híresek – magyarázta az elemző azt, miért (lenne) érdemes a legrosszabb forgatókönyvvel számolni.
Elképzelhetőnek tartja, hogy minősített dokumentumokhoz tényleg nem fértek hozzá a hackerek, ettől még láthattak olyan jelentéseket, amelyek bizalmasak és egészen biztosan nem arra készültek, hogy orosz kézre kerüljenek. Ráadásul a magyar rendszeren keresztül ráláthattak például a NATO információs infrastruktúrájára is, ami valószínűleg „jobban érdekli az oroszokat, mint a magyar külügy titkai”. A támadás mértéke és az arra adott reakció pedig vélhetően felveti szövetségeseinkben azt a kérdést, hogy esetleg a mi tudtunkkal, beleegyezésünkkel vagy félrenézésünkkel támadták rajtunk keresztül őket.
Buda Péter szerint a hackertámadás időpontja miatt felmerülhet az is, hogy az Ukrajna elleni háború elindításában is szerepet játszhattak a megszerzett információk. És bár az információgyűjtés nyilvánvalóan nem merült ki a magyar szerverek megfigyelésében, „jóval egyszerűbb egy magyar külügyi informatikai rendszerbe behatolni és ott összességében éveket eltölteni, mint a Pentagonba kémet telepíteni”.
HVG
