„Nem hiszem, hogy körbe fognak hordozni minket az országban és sírnak értünk az asszonyok” – nyilatkozta a hvg360-nak a következő magyar űrhajós

A szakértői bizottság Kapu Tibort választotta ki arra, hogy hosszú évtizedek után ismét a világűrbe menjen magyarként, így ő, valamint Cserényi Gyula tartalék űrhajós fogja elvégezni a kiképzés utolsó fázisát. Még tavaly nyáron a hvg360-nak lehetősége volt beszélni a négy űrhajósjelölttel, ebből az interjúból szemezgetünk most és elevenítjük fel Kapu Tibor legérdekesebb válaszait.

A következő magyar űrhajós elmondása szerint nagyon érdekesek voltak a mindennapjaik a kiképzés során, nem volt két egyforma. A program alatt megszerzett tudásuk ahhoz nem lesz elég, hogy szakértők legyenek, hiszen rengeteg tantárgyuk volt, de azt a szintet kell elérjék, hogy az összes tudományterületen találjanak megoldást a váratlan helyzetekre.

Mi azoknak a tudósoknak leszünk a fönti szemük és meghosszabbított karjuk, akik ezeket a kísérleteket kifejlesztették. Egyébként szerintem óriási bizalom kell egy kutató részéről is ahhoz, hogy a három-öt éven át fejlesztgetett „szerelemgyerekét” rábízza egy űrhajósra. Ez csak úgy működik, ha tudja, hogy az űrhajós mindent megtesz azért, hogy a lehető legmagasabb szinten elvégezze a kísérletet. Itt nem játékszerekről van szó, ehhez nagyon sok gyakorlás kell

– fogalmazott a hvg360-nak Kapu Tibor.

Beszélt a két kiválasztott űrhajós képzéséről is. Mint mondta, mindketten részt vesznek majd egy képzésen Houstonban, az Axiom Space, és Kölnben, az Európai Űrügynökség központjában is, hiszen be kell gyakorolni a szükséges vészhelyzeti protokollokat. „Anélkül nem engednek be a dokkolókapun. Ennek begyakorlására is hónapokra van szükség.”

Az alapképzés legizgalmasabb feladatának a Gripen-repülést tartotta. „Akkor még nyolcan voltunk a kiválasztási procedúrában, és nem mondták meg előre, hogy erre készüljünk. Mindenki úgy volt vele, ha csak idáig jutunk, már megérte. Ez persze nem ajándék volt, a repülés közben komoly orvosi felmérések készültek, teljesen be voltunk kábelezve” – emlékezett vissza Kapu.

A félelemről is kérdeztük a jelölteket, amire Kapu Tibor Chris Hadfield kanadai asztronautát idézte, akit rengetegszer kérdeztek a félelemről. Neki volt egy olyan sztorija, hogy űrséta közben előbb az egyik, majd mindkét szemére elveszítette a látását. „Ő mindig azt mondja, hogy az ember akkor fél, ha nem ismeri a dolgokat”.

Érdeklődtünk a jelöltek kiválasztásáról is, azt azonban ők sem tudták, hogy szempontok szerint történik. Kapu Tibor szerint a lényeg, hogy „olyan személyiséget válasszanak, aki természetesen adott vagy felkészült a feladatra”.

Kapu Tibor tavaly nyáron azt mondta: az, hogy ők négyen jó csapatot alkotnak, segíteni fog beletörődni a helyzetbe azoknak, akiket végül nem választanak ki. Hozzátette azt is, hogy ha a nap végén valaki azt tudja mondani, hogy 150 százalékot beleadott és így sem sikerült, akkor semmiképp sem tudott volna többet tenni a sikerért. „Ezt éreztem Csillebérc után is: ott nagyon minimális alvással lázközeli állapotban voltam az utolsó nap, és azzal hívtam fel édesanyámat, hogy figyu, ez ennyi volt, ha ez nem kell nekik, akkor mindegy, mert úgysem tudtam többet beleadni” – magyarázta.

A családtagjai maximálisan támogatták, bár más-más módon. Felidézte, hogy amikor az elméleti vizsgák után megvolt az ugrások több mint fele, felhívta az édesanyját délelőtt tízkor, aki csak annyit közölt vele, hogy „nem vagy normális”, és kinyomta a telefont. Délre viszont az egész város tudott róla, édesanyja csillogó szemmel mesélt arról, hogy a fia ejtőernyős lesz.

Kapu Tibor szerint nem akkora truváj magyar űrhajósnak lenni, mint Farkas Bertalan idejében volt, mert akkor jóval ritkábban jutott ki ember a világűrbe.

Igaz, hogy Magyarországon eltelt negyven év, de nem hiszem, hogy körbe fognak hordozni minket az országban, és sírnak értünk az asszonyok, mint mondjuk a Beatlesért…”

– mondta a hvg360-nak viccesen.

Szerinte a magyar űrhajósprogram üzenete, hogy „higgyék el a gyerekek, ha dolgoznak, akkor ki tudják magukból hozni a legtöbbet, ha elfogadják a kihívásokat, és megugorják a lécet, akkor igenis valóra válthatják az álmukat. Ha űrhajósok akarnak lenni, akkor azt, ha kosarasok, akkor pedig azt. Az én példaképeim között is vannak NBA-s kosarasok, mégsem az lettem, hanem űrhajósjelölt”.

HVG