A film rendezője a magyar származású Barbara Kulcsár, aki Németországban a Tetthely című sorozat két részét is rendezte. A JUNO 11-nek volt az első filmje, amelyet szinkronizált. A sajtóbemutatón a két főszereplő magyar hangja: Kubik Anna és Rosta Sándor beavatta a sajtóképviselőit a magyar változat készítésnek rejtelmeibe.
Mind mondták, ma már nem úgy készül a szinkron, hogy a magyar színészek előre megkapják a film videóját, majd közösen alámondják a hangot, hanem egyszerre csak egy színész dolgozik a stúdióban, nincs idő rákészülésre, hanem nagyon kell figyelni a rendezőre, és azt tenni, amit kér.
Peter és Heincz majomszigete
Fotó: Kata Orsolya Molnár/JUNO 11
Az Aranyéveink szinkronja nagyon szép és nagyon korszerű lett. Kubik Anna hangját nem is lehet felismerni, talán csak kiabálós részeknél, annyira belesimul a szerepébe. A film hangi világa tele van apró zajokkal, sóhajokkal, nyögésekkel, nagyon különböző csöndekkel és lendületes vidám zenékkel. Minderre nagy szükség is van, hogy az idős kor jellegzetességeit, lelki és testi drámáit színről színre láthassuk.
A történet két főhőse egy 65 éven túli házaspár: Alice (Esther Gems) és Peter( Stefan Kurt) . Gyerekeik már felnőttek, Peter lehúzott 38 évet a Juventa cégnél, nyugdíjba ment, így hát mi más várna rájuk, mint gondtalan öregség.
Vannak is rá kész mintáik: Alice földközi tengeri utazással akarja ünnepelni a szabadságot, és abban reménykedik, hogy az úton majd újra közelebb kerülnek egymáshoz a férjével. De Peter egy hirtelen szívrohamot követően az egészséges életmód megszállottjává válik, és nincs nagy kedve elutazni.
Alice Marseilles-ben leszáll a hajóról,és elkezdődik különös kalandjai sora, amelyek megérlelik benne, hogyan szeretne élni
Fotó: Kata Orsolya Molnár/JUNO 11
Még az út előtt hirtelen rosszul lesz Magali ( Elvira Plüss), Alice barátnője, és meghal. Alice a hajóra egy titkot visz magával, a haldokló Magali ugyanis arra kéri, hogy rejtse el szerelme leveleit, akivel 15 éven át titokban találkozgatott.
Peter pedig Magali férjét, Heinczet (Ueli Jaggi)viszi magával az útra, mivelhogy megszánta magányos özvegy barátját. Vagy valami más lenne az igazi ok?
A lényeg, hogy amit Peter és Alice gondoltak magukról és a nyugdíjas éveikről, amilyen kész mintákat próbálnak követni, az mind halomra dől. Nem következnek romantikus éjszakák, Peter inkább a barátjával foglalkozik, Alice-t ez annyira bántja, hogy amikor Marseilles-ben megáll a hajó, nem megy vissza az indulásra, inkább megkeresi Magali titkos szerelmét, hogy elmondja neki a rossz hírt, és főleg, hogy megismerje őt. Majd egy világjáró házaspárral bonyolódik pikáns kalandba.
De persze haza akar menni, csakhogy az már nem olyan egyszerű. Peter Heincz-cel tölti a napjait, de még nem tudja, mit akar. Lányuk Susanna (Isabelle Barth) alkoholista, és éppen válik. Julian fiukat pedig nagyban akadályozza az édesanyja jelenléte a tinderezésben.
A rendező filmjével kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy őt az érdekelte, mi történik a szerelemmel, ha egy pár régóta együtt van, például együtt öregedtek meg. Úgy gondolja, ez olyan univerzális kérdés, ami minden korosztályt foglalkoztat.
Alice még nem adja fel,még élvezni akarja az életét akkor is, ha Peter visszavonul a saját világába
Fotó: Kata Orsolya Molnár/JUNO 11
Végül is óta szépen berendezett nagy házban, ahol élnek, valamiféle lakóközösség jön létre, ahol a férfiak a férfiakkal töltik a napjaikat, a nők a nőkkel. A férfiak edzenek, horgásznak, járják a közeli erdőt, a nők távoli utakra indulnak. Mindenki azt csinálja, amihez kedve van, és ebben támogatják is egymást. ( A természeti népeknél, a régi törzsi társadalmakbanis elkülönül a férfiak és a nők világa, szóval, nem a spanyolviaszt találták fel, hanem egy ősi mintázatot fedeztek fel újra új nézőpontból.)
A film sokféle lehetséges mintát mutat a felnőtt életre és a nyugdíjas kori életre, de egyik fölött sem tör pálcát.
Nagyon emberi történetet látunk, sok esendőséggel, kétellyel, és bátorsággal. Azzal a fajta humorral, amikor gyakran azon nevetünk, hogy a szereplő akarva-akaratlan kimondja a helyzet igazságát, amit évtizedeken át csak kerülgetett, vagy hogy ez vagy az a nyűgös családi dolog lám, ugyanúgy létezik a gazdag svájci nyugdíjasok világában, mint nálunk.
Ki is derül fehéren-feketén, hogy a drága hajóút nem megoldás a szőnyeg alá sepert problémákra. A hajóúttól még nem fogják a saját életüket élni a szereplők, és nem is fogják jól érezni magukat a bőrükben.
Magali ( Elvira Plüss)itt még lelkesen emeli a poharát a friss nyugdíjas párra
Fotó: Kata Orsolya Molnár/JUNO 11
Vajon az, hogy a Peter és Alice megengedik egymásnak a különutakat, a más emberek felé fordulásokat, időskori vagy hosszan tartó szerelemnek nevezhető-e, ebből a filmből nem állapítható meg, mert amikor utoljára látjuk a szereplőket, még csak egy évnyire vagyunk a hajóúttól és Magali halálától.
A szereplők talán csak pótolnak valamit, ami a korábbi életükből kimaradt, és aztán újra egymásra találnak, vagy éppen elválnak útjaik, de az éveken át tartó párhuzamos életet, amelyben már nem a férj és a feleség a legfontosabbak egymásnak, talán nem mindenki tekinti szerelemnek, habár ettől még lehet a legjobb kivitelezhető forgatókönyv a személy boldog önálló életére.
De a lényeg, hogy a svájci származású magyar rendező szerint van értelme megöregedni, mert még kihagyhatatlan, irigylésre méltó kalandok várhatnak ránk, és megélhetjük a személyes szabadságot is, ha van még rá egy-két jó évtizedünk, amit kedvünk szerint élünk le.
Aranyéveink – Végül újrakezdjük? – 2022
Svájci-dán vígjáték –
Rendezte: Barbara Kulcsar
10/9
Írta a Magyar Hírlap
