A MÚSZ évzáró gáláján ismét bővült a Magyar Úszó Hírességek Csarnoka: beiktatták a hatszoros olimpiai érmes, világ- és Európa-bajnok Cseh Lászlót, az idén versenyzőivel minden csúcsot meghódító mesteredzőt, Szokolai Lászlót, a paralimpiai bajnok Sors Tamást, posztumusz kategóriában pedig a húszas-harmincas évek sprinterlegendáját, Bárány Istvánt. Az eseményen elbúcsúztatták a két idén visszavonuló világklasszist, Kapás Boglárkát és Olasz Annát, illetve Fair Play-díjat kapott Sebestyén Dalma.
A Bálna rendezvényközpontban ugyanakkor nem csupán a régmúlt, de a közelmúlt is hangsúlyos szerepet kapott, hiszen a színpadi háttér még a vasárnap véget ért rövidpályás világbajnokságot idézte. Sőt, az eseményre meghívott World Aquatics tisztviselők közül Brent Nowicki, a WA ügyvezető igazgatója rövid beszédében külön méltatta a szervezők munkáját. Mint mondta: “Budapest ismét egyedi és egészen különleges világbajnokságot szervezett, amelyen hihetetlen rekord született, harminc világcsúcsot láthattunk. Nem tudom, milyen vizet töltenek ebbe a medencébe, de lenyűgözően gyors – minden reggel újra lemérték a hosszát, az időmérő is rendre újra hitelesítette a paneleket, de mindig, minden rendben volt, azaz itt tényleg a sportolók fantasztikus teljesítménye a titok nyitja.”
Megnyitójában Wladár Sándor, a MÚSZ elnöke 2024 kapcsán emlékeztetett arra, hogy a hétfőn délelőtt nyilvánosságra hozott Év sportolója-szavazás 10-es listáján példátlan módon a férfiaknál öt úszó van, és a parasportolóknál is dominálnak az úszóversenyzők. Az elnök emlékeztetett arra, hogy történelmi esztendő végére érünk, hiszen a dohai világbajnokságon folytatódott az 1973 óta íródó medencés éremszerző sorozat (ilyen szériája csak az amerikaiak és a németeknek van még), Belgrádban minden idők legeredményesebb Európa-bajnoki szereplését produkálták versenyzőink, az olimpián pedig három egyéni bajnoki cím is született, ami a legtöbb az ausztrálok és az amerikaiak mögött (és nekik sincs több négynél). Bónuszként pedig következett a rövidpályás világbajnokság, amelynek kapcsán Wladár Sándor immár boldogan jelenthette ki: “abból csakis valami varázslatos kerekedhet ki, ha a világ legjobb uszodájában, a világ legjobb szurkolói előtt úsznak a világ legjobb versenyzői – és teszik mindezt a világ egyik, ha nem a legjobb szervezőcsapata által létrehozott környezetben.”
Ennek kapcsán a szervező-bizottság igazgatója, Szántó Dávid felidézte, hogy 195 ország sportolói töltöttek el csaknem 10 ezer vendégéjszakát nyolc csapathotelben, miközben a Duna Aréna kidekorálásához több mint 5000 négyzetméter anyagot és 6000 négyzetméternyi kék szőnyeget használtak, a vébé ikonikus díszleteleme, a medencében felállított Lánchidat pedig 350 órán át tervezték, aztán az 1200 alkatrészt 2800 munkaóra során rakták össze.
Wladár Sándor az eredmények rövid felidézése mellett a MÚSZ-csapatának tagjairól is szólt. “Mi nem autókat gyártunk, és nem ingatlanokat építünk. Mi egy sportágat építünk, javítunk, élő emberek sorsát, pályafutását igyekszünk a tudásunk legjavát nyújtva szolgálni. A MÚSZ-ban senki sem a fizetéséért dolgozik – hanem értetek. Minden egyes nap. És ez óriási különbség.”
Wladár Sándor persze egyértelművé tette, hogy az úszókat és edzőiket illeti a legfőbb elismerés, “amiért a mai világban egyre kivételesebbnek számító odaadással készültök nap nap után. Higgyétek el, igazi példaképek vagytok, akikre nagyon sokan felnéznek – mert megtestesítitek mindazt, ami kikopóban van a mai világból, az elszántságot, a kitartást, a fegyelmezettséget.”
Az ünnepségen a szokásos négy kategóriában iktatta be új tagokat a Magyar Úszó Hírességek csarnokába. A versenyzők közül a négy olimpián négy ezüst- és két bronzérmet szerző, világ- és Európa-bajnok Cseh László, a paraúszók közül a kétszeres paralimpiai bajnok Sors Tamás, az edzőknél a Rasovszky Kristófból, Kalmár Ákosból, Betlehem Dávidból és Sárkány Zalánból világklasszist faragó Szokolai László, posztumusz pedig a húszas-harmincas évek sprinterlegendája, az olimpiai ezüstérmes, Európa-bajnok Bárány István.
Cseh László köszönőbeszédében kifejtette, reméli, “ezt az elismerést nem csak az úszó eredményeimmel érdemeltem ki, de valamilyen szinten a személyiségemmel is.” A számtalan rekordot tartó kiválóság mindenkinek hálát mondott, aki pályafutása során mellette volt, “mert lehet, hogy az úszás egyéni sport, de egyedül ezt nem lehet eredményesen csinálni.” Cseh végül hozzátette: azért is hálás a sportágnak, mert “az úszás tette lehetővé, hogy most minden időmet a kislányommal tölthetem.”
Egyébként jellemző, hogy Laci Györki Attilát választotta laudálóként – volt masszőrje jelezte is: “Ez mutatja Laci emberi nagyságát, hogy ránk gondolt, hogy megmutassa, sok olyan ember is dolgozik az úszók sikeréért, akik nincsenek a reflektorfényben.”
Szokolai László azzal kezdte, “az edzőt a tanítványai emelik fel, és rajtuk keresztül tanul.” A mesteredző visszaemlékezett arra, hogy annak idején együtt úszott Wladár Sándorral, és az volt a célja, hogy hasonlóan eredményes legyen; “miután kiderült, hogy ez nem fog menni, azt akartam elérni, hogy a tanítványaim jussanak fel legalább arra a szintre, ahová ő, ez végül is az idén sikerült az olimpiai bajnoki címmel, aminél nincs feljebb.”
Szokolai Lászlót egyébként legeredményesebb tanítványa, Rasovszky Kristóf méltatta, aki apa-fiú kapcsolatként jellemezte kettejük viszonyát, felelevenítette, mestere milyen aprólékosan tervezi meg az edzéseket, és finom üzenetet küldött az Év sportolója szavazáson résztvevő újságíróknak, hogy “az idei eredmények alapján, remélem, Laci bácsi érdemli majd ki az Év edzője díjat.”
Sors Tamás köszönőbeszédében elsősorban édesanyjának fejezte ki háláját, hogy egyedülállóként, ápolónői fizetéséből nevelte fel őt és nővérét, továbbá edzői közül kiemelte Petrov Anatolijt, “akinek elszántsága és szakmai tudása juttatott el idáig; minden úszónak azt kívánom, legyen egy Tolja bácsija.” Laudálója, Jancsik Árpád szerint Tamás generációkon átívelő, meghatározó személyisége az úszósportnak, hiszen nem csak fiatal paraúszók – mint a Párizsban a csapat legeredményesebbje, Konkoly Zsófia –, de kisgyerekek sora kapott kedvet az úszáshoz csodálatos sikereit látva.
Bárány István kapcsán Tóth Ákos, a TF nyugalmazott tanszékvezetője emlékeztetett arra, hogy csodálatos pályafutása során Bárány Istvánt az 1928-as olimpián csupán az amerikai sprinter-fenomén Johnny Weissmuller tudta megelőzni; Európában viszont öt éven át egyeduralkodónak számított. A díjat Amerikában élő dédunokája, Jackson McCarty vette át, aki maga is versenyúszó volt, és néhány éve teljesült az álma: Egerben ugyanabban a medencében úszhatott, amelyben egykoron Pista bácsi tréningezett.
Az este folyamán elbúcsúztatták az aktív pályafutását az idén befejező Kapás Boglárkát és Olasz Annát, valamint megkapta a hazai Fair Play-díjat Sebestyén Dalma, aki átadta 200 pillangón kivívott indulási jogát a mögötte következő Ilyés Laurának, mintegy elismeréseként annak a harcnak, amit az előző két évben kellett megvívnia a felmentéssel végződött doppingügye kapcsán.
A Magyar Úszó Hírességek Csarnokának idei beiktatottjai
Cseh László
2002-ben egy rövidpályás Eb-bronzzal kezdte, 2017-ben egy vb-ezüsttel zárta ezt az elképesztő sorozatot – a kettő között ő lett a nagypályás és rövidpályás Európa-bajnokságok történetének legeredményesebb férfiversenyzője, hiszen ötvenesben 14, huszonötösben pedig 19 aranyérmet szerzett.
Továbbá ő az egyetlen férfiúszó, aki tíz év különbséggel tudott világbajnokságot nyerni, és az sem tűnik egyhamar megdönthető rekordnak, hogy nyolc egymást követő nagypályás vébén állt a dobogón.
Csak az ötkarikás arany hiányzik, ám Laci annyi mindent ért el és olyan csúcsokat hódított meg, hogy senki sem hiányolja a kollekciójából. Így is négy olimpiáról hozott érmet, Pekingből mindjárt hármat; és a magyar férfiúszók közül elsőként vett részt öt olimpián.
Mindösszesen 71 érmet nyert olimpiákon, világ- és Európa-bajnokságokon, ötször döntött világrekordot, 17-szer Európa-csúcsot, 112 aranyérme van csak a nagypályás országos bajnokságokról.
Ő volt az, akinek a netanyai rövidpályás Eb-n nézők, versenyzők, sőt még a versenybírók együtt énekelték a 30. születésnapján a Happy birthday to you-t – mert rajongásig szerették és tisztelték, bárhol is tűnt fel. Ami érthető, hiszen páratlan, hogy valaki már 17 évesen a világ legjobbjai közé tartozott – és harmincon túl is tartotta a tempót a sokadik generációval is, ráadásul a legkeményebb távokon.
Még mindig nehezen hihető, hogy 35 évesen végül befejezte, miután a nála 7-15 évvel fiatalabbak között még egyszer, utoljára elment a döntőig a tokiói játékokon.
Sors Tamás
Mint oly sokan, a paraúszás pécsi fellegvárából indult ő is világot hódítani, miután fiatalon eljegyezte magát a sportággal, ráadásul a baranyai megyeszékhelyen sokéves hagyománya volt a mozgássérült úszók felkarolásának és elsőrangú felkészítésének.
Tamást is a Petrov-család tagjai, Iván és Árpád, később pedig az apa, Anatolij edzette – szokás szerint együtt az ép versenyzőkkel. Edzői rendíthetetlenségének köszönhetően sikerült meggyőzni a döntéshozókat, hogy a 15 éves ifjúnak igenis helye van a 2006-os dél-afrikai vb-csapatban. És Tamás minden előzetes várakozásra rácáfolva bronzérmes lett 100 pillangón, amivel azonnal megszerezte a kvótát a pekingi játékokra.
A 2008-as paralimpia előtt már nem volt kérdés, hogy ő lesz a sikerember, hiszen 2007-ben világrekordot döntött kedvenc távján, Pekingben pedig ő lett a magyar csapat egyetlen aranyérmese, plusz két bronzot is szerzett 100 és 400 gyorson.
Noha 17 éves korára nagyjából mindent elért, sikerült megőriznie a motivációját, így a következő négy esztendőben halmozta az érmeket a világ- és Európa-bajnokságokon. Immár 100 gyorson is győzni tudott, továbbá többször is döntőbe került az épek között a felnőtt országos bajnokságokon.
A csúcsra Londonban ért fel, ahol 100 pillangón megvédte elsőségét, 400 gyorson második, százon harmadik lett. Ezután saját bevallása szerint már csak szerelemből úszott, de még így is sikerült 200 vegyesen ezüst-, 100 pillangón pedig bronzérmet szereznie a riói paralimpián.
Káprázatosan sikeres versenyzői pályafutásához méltó civil életet visz azóta, jogászként dolgozik és boldog családapa, mostantól pedig a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának tagja.
Szokolai László
A minden apróságra rendkívüli gondot fordító mester Százhalombattán kezdte pályafutását, és az azóta elért sikerek alapján bizonyosággal mondhatjuk: edzőként messze felülmúlta a versenyúszóként elért eredményeit.
Battán autodidakta módon, szinte csak a saját tapasztalatokra építve igyekeztek fejleszteni a tudásukat Vizi Csabával – épp ezért különösen lenyűgöző, milyen szintre sikerült eljutnia Szokolai Lászlónak az azóta eltelt évtizedek során.
Fontos mérföldkő volt a Veszprémbe költözés és az, hogy eleinte a helyi úszóklubban tanította a fiatalokat, majd kényszerből Balatonfűzfőre tette át a székhelyét kis csapatával. Az újonnan alapított Balatoni ÚK tagjai immár ötvenes medencében edzhettek, ami komoly távlatokat nyitott, 2012-ben ráadásul Rákos Patrik az olimpiai csapatba is bekerült, és ő volt az első tanítvány, aki nyíltvízen is kipróbálta magát.
Így amikor a tizenévei közepén járó Rasovszky Kristóf elkezdte korosztályos szereplését a világversenyeken, egy jóval tapasztaltabb edző állt már mögötte. 2016-tól pedig előbb juniorban, majd a felnőtt korosztályban is elkezdtek sorjázni az eredmények, a 2018-as glasgow-i Eb szuperprodukcióját 2019-ben világbajnoki cím, 2021-ben olimpiai ezüst követte. Nem véletlen, hogy előbb Kalmár Ákos, majd Betlehem Dávid, végül pedig Sárkány Zalán csatlakozott a csapathoz, így az edzéseken elképesztő versengések során pallérozódtak világverőkké a Szokolai-csapat tagjai. A gondosan adagolt, bár kívülálló számára pusztítónak tűnő terhelés pedig újabb fantasztikus eredmények sorát hozta, csúcspontként az idén Rasó előbb világbajnok lett, majd olimpiai aranyérmes, Dávid Európa-bajnok, medencében országos csúccsal olimpiai negyedik, majd 10km-en bronzérmes, Zalán pedig kijutott Párizsba és ott minden távon egyéni rekordot állított fel.
Három versenyző, három maximumhoz közeli eredménysor – ezt hívják az edzői szakma csúcsának.
Bárány István
Bár az első egri uszodát megtervező és megépíttető Bárány Gézát igazgatóként bepanaszolták, hogy elvtelenül favorizálja István fiát, hamar kiderült, hogy a véznának és erőtlennek tartott ifjú igenis képes klasszis úszóteljesítményre. 1926-ban ő lett a 100 gyors első Európa-bajnoka, miután a 30 fokos hőségben tízezer magyar szurkoló behajszolta a célba a nagy favorit Arne Borg előtt a Császár-uszodában.
Egy évvel később, Bolognában ezüst érkezett, majd jött az amszterdami olimpiai hőstett: első európaiként sikerült egy percen belül úsznia a klasszikus távot, s lett ezzel ezüstérmes az amerikai legenda, Johnny Weissmuller mögött.
Ezután még háromszor döntötte meg az Európa-csúcsot, az 1931-es párizsi Eb-t követően pedig abszolút világsztárrá vált, hiszen 100-on és 400-on is győzött, plusz első lett a 4×200-as gyorsváltóval is.
Ismertségét és elismertségét használta ki a magyar olimpiai csapat egy évvel később: Bárány a New York-i érkezést követően a Los Angeles-ig tartó szárazföldi úton szinte minden városban bemutatóversenyeken vett részt, az ebből származó bevétel fedezte az egész delegáció utazási költségeinek jelentős részét. Így viszont az olimpiára kifacsarva érkezett, a középdöntőben ráadásul a célbírók elvették tőle a továbbjutást, és ezt a csalódást a váltóval elért bronzérem sem tudta ellensúlyozni.
Huszonhétszeres magyar bajnokként vonult vissza, előbb a Berlinben aranyérmes Csik Ferenc edzőjeként, majd szövetségi kapitányként tett mérhetetlen sokat a magyar úszósportért, aztán a szövetség főtitkára lett és gyakorlatilag ő volt a legfőbb szervezője a hatalmas sikerrel zárult 1958-as budapesti Európa-bajnokságnak.
1995-ben hunyt el – hamvait végrendeletének megfelelően az egri Sportmúzeum falában helyezték el.
