A százhoz hasonlóan ötven háton is háromszor javította meg az országos csúcsot Kós Hubert – ott az aranyhoz hiányzott három század, itt a dobogóhoz nyolc; ám Hubi nem bánkódott a negyedik hely miatt, kétszázasként így helytállni a sprinterek között elsőrangú teljesítmény.
Bár délelőtt a száz pillangón 0.03-mal elszalasztott csúcsdöntés után Kós Hubi megkapta a cinkelős kérdést, hogy hatodszorra hogyhogy nem sikerült rekordot úsznia, ő mosolyogva kivágta magát: “háton még folytatódhat a széria.”
És folytatta is: ugyan hetedik idővel érkezett a fináléba, és így a szélső pályára került, ott újabb két tizedet nyesett le az addigi legjobb idejéből, azaz a hatodik hátúszó-számban a hatodik magyar rekordot úszta. És centik hiányoztak ahhoz, hogy a 22.64-gyel odaférjen a dobogóra – 0.08 kellett volna hozzá, így lett negyedik.
“Nekem a kétszáz a fő számom, ehhez képest alig maradtam le a dobogóról a legvadabb sprintben és négy tizedet javítottam két nap alatt az országos csúcson – szerintem ezt nem lehet nem pozitívan értékelni” – mondta aztán.
Azt egyébként előtte is jelezte, hogy különösen ötvenen nemigen van esélye a specialisták ellen: “az első hosszon esélytelen vagyok, sokkal izmosabbak nálam, ez a rajtnál komoly előny, ők ezért jók ebben, én meg vékonyabban ezért vagyok jó kétszázon. Abban bízhatok, hogy a forduló után a delfinezéssel hozok rajtuk, és aztán valahogy megfogom őket a falig.” Hubi kotta szerint haladt, hatodiknak fordult, aztán remekül jött a második hosszon, ám végül picivel lemaradt a bronzról (és a 100 után ezt is nyerő orosz Lifintsevtől sem volt drámaian messze, csupán 17 századra).
A komolyabb kihívás ezután jött: a célbaérést követően húsz perccel a 100 pillangó középdöntője. És ez most sok volt – pontosabban: az idő a kevés a regenerálódásra, igazából az első ötvenen látszott, hogy a lába nem volt ott Kósnak, 0.55-tel jött lassabban, mint reggel, végül 13 századdal lett gyengébb az idő (49.47), holott a fináléhoz javítania kellett volna Cseh László kilenc éve fennálló országos csúcsán (49.33).
Ahhoz képest, hogy a vb elején még szinte biztos volt abban, el fogja engedni a pillét, most a második elődöntő alatt már morcizott, hogy “dráma van, nem lesz meg”. Míg végül megállapodott önmagával abban, hogy mégsem akkora baj ez, elvégre ahogy Párizsban, az olimpián, most is jól jön egy pihenőnap a fő száma, a 200 hát előtt – egy irdatlanul hosszú szezon végén rendezett világverseny zárónapján, Budapesten tán jobb, ha annak valamelyest visszatöltődve megy neki. A száz pillangó meg egyszer csak összejön úgy, hogy nem az olimpiai aranyérem másnapján kell úszni, vagy egy ötven hát döntő után szinte azonnal…
Az este másik magyar résztvevője, Késely Ajna érezhetően elfogyott az 1500 végére – 800-on látszott, hogy az még jól megy, ám a novemberi, nem túl kellemes betegségsorozat pont annyi edzésről vette ki Európa-bajnokunkat, hogy itt az 5-6. helyről szép fokozatosan csússzon visszafelé az utolsó 4-500 méteren – végül a 10. helyen zárt.
Egyébként pedig kiválóan szórakozott a Duna Aréna közönsége, elvégre a nyitónaphoz hasonlóan halomra dőltek a világrekordok, amiben szokás szerint az amerikai hölgyek vitték a prímet. Gretchen Walsh például nem tud nem világcsúcsot úszni: női 100 pillangón már reggel 53.24-ig száguldott, este az elődöntőben 52.87-nél állította meg az órát, aztán 100 vegyesen a csütörtökön felállított csúcsán tekert még egyet (55.11), azaz csak a mai nap, csak a csúcsokkal 75 ezer dollárt keresett.
Kate Douglass 200 mellen úszott rekordot (2:12.50), Regan Smith 50 háton (25.23) – a férfiaknál a 4×200-as váltó igyekezett tartani a lépést, ez viszont olyan jól sikerült, hogy Luke Hobson mindjárt az első kétszázon megjavította az egyéni világrekordot (1:38.91), a váltó meg ezek után csaknem három és fél másodperccel vágta agyon a Melbourne-ben felállított csúcsot (6:40.51).
Így ismét összejött egy hétrekordos nap, így a számláló csak ezen a világbajnokságon 18-nál jár – Hobsoné lett amúgy a Duna Aréna történetének 50. világcsúcsa; ahhoz pedig, hogy maga a budapesti vb legyen a világrekord, még hét csúcsot kellene az utolsó két napon megjavítani, merthogy eddig a 2014-es dohai vb 24 rekordja jelenti a szó szoros és átvitt értelmében vett csúcsteljesítményt a vb-k történetében.