Bár a Duna Aréna szupermedencéje már eddig is temérdek csúcsdöntést látott, de arra még nem volt példa, hogy egyetlen nap hét világrekordot állítsanak fel benne, plusz nekünk is kedves módon négy országos csúcs is szülessék. Kós Hubert 100 háton és a női 4×100-as gyorsváltó délelőtt és délután is minden idők hazai eredményét produkálta.
Az úszósport történetében eddig egyszer, a híres-hírhedt római világbajnokságon fordult elő, hogy egy versenynap hét világrekord dőljön meg; igaz, a 2009-es vb-n a cápadresszek miatt zubogtak a rekordok, összesen 43 alkalommal javítottak csúcsot. Ám még ott sem volt hétnél több egy nap (ez kétszer sikerült: július 29-én és július 30-án).
Hanem most, a 15 éve visszatért textil-érában példátlan módon egyetlen nap hét világcsúcs dőlt meg – a budapesti rövidpályás vb nyitónapján elképesztően ment az úszóknak, már az előfutamban is megdőlt egy csúcs, aztán az esti döntők során további hat.
Először az amerikai Gretchen Walsh javította meg az 50 pillangó csúcsát a délelőtti előfutamban: ő speciel pont egy szuperdresszes időt szedett le a listáról, merthogy Therese Alshammar rekordja 2009 óta száradt ott – másfél évtizeddel később ebből lett 24.02. Aztán alig néhány óra kellett csak, hogy Walsh a történelemben először menjen 24 másodperc alá, az esti elődöntőben már 23.94-nél állította meg az órát; mondjuk úgy, 47 másodperc alatt keresett 50 ezer dollárt (elvégre egy csúcsdöntés 25-öt fizet).
Mindenesetre a világszövetség pénzügyi osztályán komoly forgalom lesz az ünnepek előtti átutalásoknál, elvégre Walsh mellett jár a bónusz a 400 gyorsot szédületes rekorddal besöprő kanadai Summer McIntosh-nak (3:50.25), a szintén 50 pillangón szárnyaló svájci Noe Pontinak (21.43), a női 200 vegyesen Hosszú Katinka tíz éve álló csúcsát megdöntő amerikai Kate Douglassnek (2:01.63), valamint mindkét amerikai gyorsváltónak (férfiak: 3:25.01 – nők: 3:01.66, utóbbinak Douglass szintén tagja volt).
Avagy a Duna Aréna mágiája továbbra is működik: a csúcsmedencében a megnyitás óta eltelt hét évben 40 világrekordot úsztak!
Mondjuk úgy, egyelőre, ha kicsiben is, a magyar úszóknál is ment a csúcsdöntés – Kós Hubert délelőtt és délután is országos rekordig tempózott 100 háton. Mint utóbb mondta, még mindig egy picit jobban kéne “vigyáznia” magára, azaz nem beleesni abba a hibába, mint Párizsban a 100 háton, hogy már reggel akkorát megy, ami után estére nem marad elég erő. “Most is tekertem az előfutamban, mint az állat, mert ugye nem volt normális nevezési időm, és a nullás pályán nem akartam beragadni” – értékelte a történteket a délelőtt Bohus Richárd öt éve listvezető idejét több mint egy másodperccel megjavító olimpiai bajnokunk, aki 49.12 után 49.03-ig zubogott az elődöntőben, és első idővel került a szerdai fináléba. “Azért érzem a tüdőmön a fordulókat… Ezeket nem adják ingyen… De holnap próbálok mindent beletenni egy úszásba, amit ma kettőbe kellett” – vázolt szépnek tetsző jövőképet Hubi.
Női gyorsváltónk is remekelt, igaz, a reggeli gyorsaság – 3:31.36, öt másodperces javítás 2021-hez képest – kissé visszaütött este, merthogy a lányok így belső pályát kaptak, ott pedig bekerültek a németek és az oroszok közé, és szteróban kapták a nagyobbnál nagyobb hullámokat. Ehhez képest Pádár Niki, Ugrai Panna, Senánszky Petra és Ábrahám Minna tovább ütötte a csúcsot (3:30.10), és a hozzáállásukra jellemző, hogy Panna még el is pityeredett picit utána, mert úgy érezte, hogy nem tudta úgy tolni a csapatot, mint várta volna magától; holott egyáltalán nem lógott ki, és Petra is arról beszélt, mennyire kezd összeérni a négyes, és nagyon kíváncsi, meddig juthat el fiatal társaival jövőre.
Az esti programban előbb Szabó Szebasztián csusszant be épp nyolcadikként az 50 pillangó döntőjébe, majd Sárkány Zalánnak szoríthattunk, hátha odacsördít 1500 gyorson. Nos, Zalán úszása ezúttal nem idézte a nyáron megcsodált remekléseket, bár utóbbi elárulta, egy versenyző halála, ha telemegy vízzel a szemüvege, és nem lát semmit; ez egyetlen távon sem kellemes, viszont 1500-on tényleg borzalmas, ha 100 méternél megtörténik a telítődés… Azt ugyanakkor beismerte az Amerikából négy napja hazatért ifjú tehetség, hogy az állóképessége nem olyan, mint remélte, abban viszont bizakodik, hogy a rövidebb távokon (400-800) ennél jobban teljesít majd.