Remek hangulatú összejövetelen köszöntötte a Magyar Úszó Szövetség a párizsi olimpián és paralimpián részt vett úszókat és felkészítőiket – és online még Kós Hubert és Sárkány Zalán is bekapcsolódott az amerikai kollégiumi szobájukból.
Az eseményre többek között eljött Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár, Szabó László, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnöke, Papp Dániel, az MTVA vezérigazgatója és Ballai Attila, a Nemzeti Sportrádió főszerkesztője, valamint Csisztu Zsuzsa, a Magyar Sportújságírók Szövetségének alelnöke és Gergely István, a Bp. Honvéd elnöke is, a partnereket pedig a Porsche Hungária részéről Vérten Sándor képviselte.
Voltak filmek, voltak beszédek, voltak beszélgetések a Texasból bekapcsolódó Kós Huberttel és az Indianaba költözött Sárkány Zalánnal, a mögöttünk hagyott, rendkívül sikeres olimpia és paralimpia után az előttünk álló, decemberi rövidpályás világbajnokságról – valamint Szántó Dávid egy 40 kérdéses, úszó tematikájú kvíz-kérdéssort is összeállított. A születési hónapok szerint összeállt csapatok közül a májusiak győztek; Kós Hubert egyedül is helytállt az óceánon túl egy ideig, ám valamiért az olimpiai bajnokokat utolérte az internet átka, az ő telefonján és Rasovszky Kristófén nagyjából egy időben ment el a net egy darabig, márpedig az online válaszadást igénylő játékban így több kérdésnél lemaradtak – és emiatt lecsúsztak a dobogóról (szerencsére, kizárólag itt…).
A kiváló hangulatú találkozó kapcsán még hadd idézzük fel Wladár Sándor köszöntőjét teljes egészében – akad benne szívet melengető gondolat és megszívelendő üzenet is.
Kedves Barátaim, Olimpikonok, Edzők, Tisztelt Államtitkár Úr, Tisztelt Vezérigazgató úr, Főszerkesztő Úr, Kedves Meghívottak!
Kedves Barátaim, Olimpikonok, Edzők, Tisztelt Államtitkár Úr, Kedves Meghívottak!
Ábrahám Minna, Betlehem Dávid, Fábián Bettina, Holló Balázs, Jackl Vivien, Jászó Ádám, Kapás Boglárka, Késely Ajna, Kós Hubert, Márton Richárd, Milák Kristóf, Molnár Dóra, Németh Nándor, Pádár Nikolett, Rasovszky Kristóf, Sárkány Zalán, Sebestyén Dalma, Senánszky Petra, Szabó Szebasztián, Szabó-Feltóthy Eszter, Telegdy Ádám, Ugrai Panna, Zombori Gábor – és persze Adámi-Rózsa Zsanett, Hotz Csenge, Illés Fanni, Iván Bence, Konkoly Zsófia, Pap Bianka és Száraz Evelin.
Ők, ti harmincan vagytok a mi hőseink, a magyar úszósport párizsi hősei. Megtisztelő feladat, hogy az úszócsalád nevében én köszönthetlek titeket.
Hősöket mondtam, és ezt komolyan is gondolom – függetlenül attól, hogy sokan azt gondolják, ez a megkülönböztetés csak azokat illeti meg, akik feljutottak a legmagasabb csúcsokra.
Ugyanakkor itt, ebben a körben egyáltalán nem szükséges magyarázni, hol tart a világ úszósportja, mennyire kiélezettek a versenyek, mekkora értéke van önmagában annak, ha valaki képes egyáltalán kivívni az olimpiai részvételt, teljesíteni a kvalifikációs szintet és egyike lenni a két legjobb magyar indulónak.
Azaz – a kiválasztottaknak.
Igen, aki magyar válogatott és olimpiai, paralimpiai résztvevő, az igenis kiválasztottnak érezheti magát. Nem azért, mert Sós Csaba kapitány úr választotta ki – hanem mert olyan tehetséggel, alázattal és odaadással dolgozott éveken át, hogy azon kevesek közé kerülhetett, aki a világ legnagyobb, legcsodálatosabb versenyén képviselhette Magyarországot.
Milliók úsznak a világon, de pusztán nagyjából 900 versenyzőnek adatott meg, hogy egy olimpián a rajtkőhöz szólítsák. Csak nálunk több ezer igazolt versenyző van, egy felnőtt bajnokságon csaknem négyszázan indulnak neki a távoknak – az olimpiai részvételt azonban 2024-ben huszonhárman vívták, vívtátok ki.
A paralimpiai úszócsapat hét főt számlált – itt is rendkívül komoly erőfeszítéseket kellett tenni, hogy a párizsi részvételről szőtt álom valósággá váljék.
Eközben így, egymás között azt is tudjuk, hogy a mi csodálatos sportágunk egyike azoknak, amelyekben az eredmény teljes mértékben objektív, a helyezés és az időeredmény általában az elvégzett munka minőségét igazolja vissza, és mindezen túl a tehetségről és az adottságokról is árulkodik.
Párizs persze újfent bizonyította, hogy Magyarország különleges hely. Az olimpián az éremtáblázat élén végző két óriásnáció, az amerikaiak és az ausztrálok hatalmas fölényben voltak. Mégis, kapaszkodjatok meg – egyéni aranyérmet nyerő bajnokból náluk sem volt több négynél. Utánuk pedig mi következünk a sorban három olimpiai bajnokkal. Az olaszoknak volt kettő, mindenki másnak egy-egy.
Ami egyvalamit igazol vissza sokadszor is: Magyarország a zsenik földje.
Az úszósport és a paraúszósport pedig a zsenik terepe.
A hat olimpiai aranyból és az öt paralimpiai aranyból három-három elsőség a mi kiválóságaink érdeme – azaz Párizs 11 magyar bajnoki címéből hatot az úszók hoztak.
Ez pedig hihetetlenül büszkévé tesz bennünket, inspirál – és nem csak minket, de minden generációt, legfőképpen pedig ezer és ezer ifjú versenyzőt. A ti példátok megmutatja, hogyan lehet a sport erejével élni, gyarapodni és másokat inspirálni. Nemcsak kiváló sportolók vagytok, hanem immáron a legtöbben példaképpé váltatok. A Ti történetetek emlékeztet minket arra, hogy álmaink elérése kitartással, szorgalommal és elszántsággal lehetséges. Mind a sportban, mind az élet bármely területén érdemes követni a Ti inspiráló és motiváló utatokat.
És jár az elismerés mindannyiótoknak, mindenekelőtt és mindenekfelett a versenyzőknek, akik órákon át, kilométerek ezreit leúszva készültek fel a megméretésre.
És jár az elismerés felkészítőiteknek, a nagyszerű edzőknek, akik éjt nappallá téve azon dolgoznak, hogy ti a lehető legjobb teljesítményt nyújtsátok.
És jár az elismerés a szüleiteknek, a családotoknak – elsősorban nem is azért, mert ott állnak mögöttetek, sokkal inkább azért, mert évekkel, egyeseknél évtizedekkel előtt veletek voltak minden hajnalban, reggelit csináltak nektek és elvittek az edzésre, minden egyes nap, kivétel nélkül. Értetek tették, holott senki nem garantálhatta, hogy egyszer belőletek olimpikon, netán döntős, esetleg érmes vagy bajnok lesz.
Jár a taps a titeket felkészítő műhelyeknek is, minden edzőnek, aki csak egy picit is hozzátett ahhoz, hogy eljussatok Párizsba, és ugyanúgy a sportszakmai csapat tagjainak, akik mindig ott voltak, amikor segíteni kellett.
Köszönet illeti a partnereinket, akik sosem látott mértékben támogatták a felkészülést – és ezek között külön ki kell emelni a kormányzatot, Schmidt Ádám államtitkár urat, valamint a Magyar Olimpiai Bizottságot és Magyar Paralimpiai Bizottságot – ők így, együtt sziklaszilárd bázist jelentettek a Párizs felé vezető úton.
És tényleg a legvégén, a nevetekben hadd mondjak köszönetet a Magyar Úszó Szövetség csapatának, amelynek tagjai szintén erejüket megfeszítve, magas színvonalon dolgoztak azért, hogy Ti kizárólag az úszásra koncentrálhassatok. Köszönjük, hogy sokan megemlítettétek ezt a médiában – higgyétek el, senkinek nem okoz nagyobb örömet a ti sikeretek, mint azoknak, akik a MÚSZ-ban igyekeznek minden kérést teljesíteni, minden gubancot elsimítani – és nekik épp ezért jelent nagyon sokat, ha hálával gondoltok rájuk. Tudom, nincs tökéletes úszás és még kevésbé van tökéletes szövetségi munka, azonban egyet higgyetek el, kérlek: szívünket-lelkünket és a legjobb tudásunkat tesszük bele mi is abba, ahogy a magyar válogatottakat segítjük.
Viszont ez az alkalom most rólatok szól, titeket ünneplünk, a ti sikereiteknek tapsolunk. Köszönjük, hogy itt vagytok velünk és köszönjük mindazt, amit a sportágért tettetek – bízunk benne, sőt, hiszünk benne, hogy hasonló vagy még nagyobb elszántsággal folytatjátok, hogy újabb és újabb álmokat váltsatok valóra, miközben újabb és újabb generációkat inspiráltok.
Köszönöm, hogy meghallgattatok.
