Nagy menetelésen vannak túl a szerbek, a játékosok alig találták a szavakat a horvátok ellen megnyert döntő után.
Fotó: Marcel ter Bals/MTB)
Az immár háromszoros olimpiai bajnok, Nikola Jaksics fáradtan, de boldogan beszélt:
Büszke vagyok minden csapattársamra. Tudjuk, min mentünk keresztül, ebben csak mi és a hozzánk legközelebb állók hittek. Köszönet a fiúknak mindenért, amit tettünk. Megnyertük az olimpiát, zsinórban a harmadikat, erősek az érzelmeim. Kimerült vagyok és boldog.
A tapasztalt, a válogatottba visszatérő Nikola Dedovics számára ez a második olimpiai arany:
Nálunk minden ugyanúgy van, mint régen. Semmi új, dolgoztunk, hittünk magunkban, és akkor játszottunk a legjobban, amikor a legfontosabb volt. A játék előtt mindig abban állapodunk meg, hogy a maximumot adjuk. Gratulálok a horvátoknak és az amerikaiaknak az érmükhöz. Nem volt vesztegetni való időnk. Nem olvastunk semmit, ami megjelent, minden a tervek szerint ment. Időzítettük a formát. Túljutottunk a csoporton, és utána már tudtuk, hogyan kell játszani a kieséses szakaszban.
A kapus, Radoslav Filipovics eképp nyilatkozott:
Nem tudom, hol vagyok, és hogy érzem magam. Pár nap múlva talán megértem. Elképesztő, nem tudom leírni. Összetartottunk és hittünk, amikor mások nem hittek bennünk. – mondta Filipović a nagy meccs után.
Hozzá hasonlóan debütáló az olimpiai tornán Radomir Drasovics is, aki az új szezonban csapattársa lesz Radnicskiben.
Nem tudom, hogyan viselkedjek. Az első aranyam a csapattal. Lenyűgözők voltak a fiúk, a kölcsönös bizalom. Nem tudok mit mondani, kérdezz pár nap múlva
– fejezte be a klasszis.
