A szakember szerint apróságok döntöttek a helyosztókon.
Fotó: MTI / archív
Kemény Dénes az ATV Egyenes Beszéd című műsorában mondta el véleményét a férfi válogatottunk teljesítményéről, ahol beszélt: az ominózus negyeddöntőről, a realitásról, a bírói hibákról és az olimpia hangulatáról is.
az igazi szakmai elemzés a stáb feladata lehet
„A szövetség egyik vezetője ott a lelátón, nekem a negyeddöntő után, amikor az olaszok ellen volt az a viharos mérkőzés, mondta, hogy nem rendezkedhetünk be arra, hogy a Soma mindig megment minket. És ez egy kicsit arra utalt, hogy az utóbbi években a magyar válogatottnak már elég volt a döntetlen bárkivel szemben. Azt tudtuk, hogy az ötméterespárbajban minket nem tudnak megverni, mert nemcsak hogy Soma jól védi az ötösöket, hanem olyan nimbusza van, hogy tartanak tőle. És hát sajnos ez a megérzés, rossz ómen volt, mert aztán meg is történt, mert az elődöntőben a horvát kapus védett jobban, mint a magyar kapus. A bronzmeccsen ugyanúgy ötösökhöz jutottunk, ott pedig nem sikerült. Az igazi szakmai elemzés az nyilván csak a stáb feladata lehet. Én a lelátóról vagy a tévé elől látom, amit látok, de ahhoz együtt kell élni a csapattal, hogy ezt valaki pontosan meg tudja indokolni, hogy mi miért, hogy történt.”
Hét csapat van, rulett lett az egész
Az egykori sikerkapitány a realitásokra áttérve rámutatott: az ötödik helytől lefelé: a görög, a spanyol és az olasz csapatok közül bárki megnyerhette volna az aranyat. Nyilván, amely csapatok az elődöntőbe kerültek: a horvát, az USA, a szerb és a magyar, ők is. Most akkor ez hét csapat – véli Kemény Dénes.
Hogyha hét csapat megnyerheti az aranyat, akkor a realitás ennek a közepe. Tehát a negyedik hely, ez azt jelenti, hogy lehettünk volna elsők, de szerencsére nem lettünk hetedikek. Apróságokon múlt, hogy sikerült a negyeddöntőt megnyerni. Ugyanakkor meg nem sikerült megnyerni az elődöntőt. Úgyhogy ilyen kicsi különbségek vannak, számítanak sajnos a bírói hibák is, de én azt tanultam már gyerekkorban, hogy a legjobb sportdiplomácia az erős csapat. Úgy látszik, hogy most a hét csapat közül senkinek sem sikerült úgy elhúznia a mezőnytől, hogy egyértelműen valóra tudja váltani az aranyérem esélyét. Tehát egy kicsit olyan rulett lett, ezt az utolsó világbajnokságokon látni lehetett. Voltak olyan események, amikor javunkra dőltek el a dolgok, ilyen volt a fukuokai vb, aztán a dohai világbajnokságon meg a kárunkra, ott meg rosszul szerepeltünk. Tehát ez a hullámzás benne van.
Pont jó jel volt az, hogy februárban szerepeltünk rosszabbul, mert úgy gondoltam, hogy akkor meg most fog jobban menni. Csak hát az olimpia egészen más, az négyévente csak egyszer van, és az egy világesemény, nagyon nehéz kezelni, össze-vissza sikerül a csapatoknak, hol így, hol úgy, mi is háromszor megnyertük, arról nem beszél senki, hogy voltunk egyszerűen ötödikek is. Hát ott ugye nekünk nem sikerült. Pedig hát azért már akkor rutinosak voltunk. A legnagyobb baj az, hogy bármit tudunk csinálni, egyet nem, hogy az ellenfél gyenge legyen.
A játékvezetői hiba a vízilabda bukéja
Egyfelől a játékvezetői hiba az része a vízilabdának, azt kell mondjam, egy kicsit a bukéja is, tehát azért ez úgy hozzátartozik, erre mondom azt a választ, hogy erősnek kell lenni. Ha négy góllal vagyunk jobbak, akkor belefér a bírói hiba. De a világversenyeken ez egy külön probléma, az összes földrész delegál játékvezetőt. Tapasztalatlan bírók is odakerülnek nagyon fontos meccsekre. És ezért fordulnak aztán elő olyan hibák, ami után hol az egyik, hol a másik nemzet, felháborodik, óv, stb. Nem tudom, hogy ezt hogy lehetne kivédeni, de most egy kicsit kavart is okozott az, hogy már nem csak azt nézi a videóbíró, hogy bent volt a labda a gólvonalon túl, vagy nem. Míg csak azt nézte, az rendben volt. Most az a két-három ember, aki arra van, hogy nézze, az nem okvetlenül a legjobb szakember. (…) Ezért talán jobb lenne egy speciális bizottság előtt, és csak este megnézni, legfeljebb eltiltással járna egy utólag megállapított brutalitás, nem pedig a meccs kellős közepén eldönteni a végeredményt vele, pláne, hogyha mondjuk indokolatlan.
Kemény Dénes beszélt még arról, „milyen szemmel nézte” a negyeddöntő magyar-olasz meccsét, és a párizsi olimpia egészéről is.
A teljes beszélgetés:
Nem jött össze az érem a magyar vízilabdásoknak
Varga Zsolt szövetségi kapitány együttese az ötkarikás játékok vasárnapi zárónapján, a bronzmérkőzésen ötméteresekkel 11-8-ra kikapott az Egyesült Államoktól. A magyar válogatott ezt megelőzően legutóbb az 1996-os atlantai olimpián veszítette el az utolsó mérkőzését a tornán. Az Egyenes Beszéd vendége Kemény Dénes, a férfi vízilabda válogatott korábbi szövetségi kapitánya.
