Egyike a kiválasztottaknak, akiknek kellő tehetség adatott s vele elszántság és kitartás, hogy 19 évesen Európa-bajnok, húszévesen pedig már világbajnok legyen. A magyar edzői tudás készítette fel a világhódításra, és az amerikai versenyrendszer emelte fel a csúcsra.
“Nem jó úszó lesz – már az”
Amikor 2020 nyarán, a pandémia első “szünetében” a Magyar Úszó Szövetség rendezett egy afféle “gőzkiengedő” nemzetközi versenyt, Kós Hubert edzőit elképesztve előbb négy másodpercet javított egyéni legjobbján 400 vegyesen, hogy aztán 200 vegyesen 1:59.30 alatt érjen a falhoz. Tizenhét-tizennyolc évesen sem Darnyi Tamás, sem Czene Attila, sem Verrasztó Dávid nem jött 2:01-en belül ezen a távon. Ahogy edzője, Magyarovits Zoltán fogalmazott egy interjúban: “Ekkor, 17 éves korában mondtuk ki először, hogy ebből a srácból nemzetközileg jó úszó lehet, amire a jelen lévő nagyobb nevű külföldi edzők azt felelték: nem lesz, már az.”
Töretlen fejlődését garantálta, hogy tizenéveinek elején rendre egy-egy úszásnem korosztályos legjobbjaival edzhetett együtt – és idővel mindegyiket megelőzte. Az ifibajnokságon még sosem láttak olyat, hogy valaki két-két bajnoki címet szerez mind a négy úszásnemben – Hubi megcsinálta, ezzel is jelezve, nem akármilyen tehetség.
Igaz, nem halmozta úgy az érmeket, mint néhány később klasszissá váló kiválóság, sőt, kissé frusztráló volt, hogy a 2019-es EYOF-on (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) négyből négy távon lett második. Igaz, kevesen képesek arra, hogy háton, pillangón és vegyesen is odaérjenek a dobogóra ugyanazon a versenyen. A junior Eb-ken viszont egy korai tapasztalatszerzést követően már nem vett részt: amikor letarolhatta volna a medáliákat, akkor vagy nem rendezték meg (2020), vagy már az olimpiára készült.
Előbb agyonnyomta a tét, de aztán áttört a gát
Merthogy 2021-re szintet váltott. Az olimpiai szint már a 2020-as, decemberre halasztott ob-n meglett, hogy aztán a következő év tavaszán, a felnőtt Európa-bajnokság középdöntőjében brutális junior világrekordot úszva jusson elsőként a fináléba. Más kérdés, hogy ekkor derült ki – nyilván nem jött jól, hogy egyre érettebben nem tudott kellő nemzetközi versenytapasztalatot gyűjteni 2020-ban –: a tét és az önmagával szemben támasztott elvárások képesek teljesen agyonnyomni. A döntő délutánján ugyanis edzője teljes elképedésére Hubi azzal jelent meg a Duna Arénában, hogy még egy falatot nem evett – mert annyira izgul a finálé miatt. Akkor ezen Magyarovits mester már nem tudott ambulánsan segíteni (Hubi végül 5. lett, jócskán elmaradva előző napi eredményétől) – az olimpián pedig nem tudott, mert nem fért be az edzői csapatba. Jobb híján az ugyenezen a távon induló Cseh László próbált beszélni a fejével kint, Tokióban – ám Hubi feszülését semmi és senki nem tudta oldani: rettenetes csalódásként már a középdöntő sem jött össze, 20. hellyel kullogott ki az előfutamokról. (A vegyesváltóban sem jártak közel a fináléhoz.)
Mindenesetre a 2021-es, kazanyi rövidpályás Eb valahol áttörést hozott – hogy 4. lett 200 vegyesen, azért az új junior Európa-csúcs kárpótolta, ám igazi boldogságot a 400 vegyesen szerzett bronzérem okozott: látható volt rajta, sok lelki béklyótól szabadult meg azzal, hogy dobogóra állhatott egy felnőttviadalon.
Magyar alapok: Eb-arany – amerikai felépítmény: világbajnoki cím
És ez 2022-ben köszönt vissza: az országos bajnokságon remekelt, két-két arany- (200 hát, 200 vegyes) és ezüst (100 pillangó, 400 vegyes) volt a mérlege, a világbajnokságon 200 vegyesen már el tudott jutni a döntőig (6. lett), hogy aztán a római Európa-bajnokságon végre tudása legjavát nyújtsa. A csapatból egyedüliként négy egyéni távon indult s jutott be mind a négyben a döntőbe. Igaz, ahogy ment előre a verseny, úgy kámpicsorodott el egyre jobban, hiszen 400 vegyesen 4. lett, aztán a 100 pillangó és a 200 hát ütötte egymást, lett egy újabb negyedik, majd egy nyolcadik hely, ami után már-már teljes mentális összezuhanást vizionált önmagának.
Mégis sikerült visszapattannia lelkileg, felülemelkedni minden kínján és keservén, és 200 vegyesen remek versenyzéssel megnyerte az Európa-bajnokságot, azaz 19 esztendősen sikerült az első komolyabb csúcsot meghódítania.
Ekkor már tudta, hogy ősztől gyökeresen megváltozik az élete, a budapesti vb-n ugyanis véglegessé vált a már korábban felvillant lehetőség: Michael Phelps legendás edzője, Bob Bowman vitte el saját csapatába, az arizonai egyetemre.
Magyar felkészítője, Magyarovits Zoltán utóbb elmondta: teljes szívvel támogatta kedvenc tanítványát, miután azt érezte, hogy az utolsó évben már nem tudott olyan hatással lenni rá, mint korábban bármikor.
Ugyanakkor Hubinak fél év is elegendő volt ahhoz, hogy nagyon komoly szintet lépjen. A fukuokai világbajnokságon 100 háton egy 7. hellyel melegített, majd 200-on szenzációs úszással, Cseh László korszakos rekordját megdöntve aranyérmes lett.
Miközben sokan hümmögtek, hogy lám, Magyarországon mit tudtak kihozni belőle, bezzeg az amerikaiaknál rögtön elérte a világszínvonalat, azért jegyezzük meg, hogy Fukuokában maga Bob Bowman jelentette ki: az érdem azoké az edzőké, akit Hubit eljuttatták erre a szintre. Az is egyértelmű, hogy teljesen más igazi világsztárok társaságában edzeni nap nap után, plusz a brutális követelményeket támasztó amerikai egyetemi versenyrendszerben pallérozódni, mint itthon fejlődni.
Azért álljon még itt egy szakmai megállapítás hazai mesterétől: “Most talán kicsit hazabeszélek, de szerintem a nyolc úszó közül azért magasan ő úszta legszebben a hátat. Hubi világbajnoki címéhez a Magyarországon szerzett technikai tudása adja az alapot. Ezt az is bizonyítja, hogy azokban a paraméterekben javult a technikája, amelyek kondicionális képességeket igényelnek. Régen 100–150 méterig tudott megfelelően alkalmazott lábtempóval magasan a víz tetején feküdni. Ha megnézik a 200 hát döntőjét, a végén az amerikai süllyed el, ő pedig ott marad fent, azaz immár 200-ig bírja.
Abban fejlődött sokat, hogy immár rendelkezik olyan tüdővel és izomzattal, ami ennek a technikának a hosszú távú fenntartásához elengedhetetlen.”
És ez a fejlődés csak felgyorsult, Hubi a kőkemény munka közepette ért el figyelemreméltó eredményeket a különféle kinti viadalokon, egyik legjobb pontszerzője volt a legfontosabb egyetemi viadal, az NCAA döntőjét megnyerő arizonai csapatnak. Aztán hazatért a júniusi Európa-bajnokságra, ahol szinte “rommá” úszta magát, de a legutolsó, 17. úszása lett a legemlékezetesebb: másfél méteres hátrányból indulva, az utolsó ötven méteren egészen döbbenetes hajrával védte meg a címét 200 vegyesen. Ez volt az ötödik érme, hiszen korábban 100 pillangón épphogy lemaradt Milák Kristóf mögött, továbbá három váltóval is a dobogóra állhatott (mixed 4x100m gyors: arany; férfi 4×200 gyors: ezüst; mixed 4x100m vegyes: bronz), amivel az egész Eb legeredményesebb férfiversenyzője lett.
„Az önbizalmam megnőtt, ez pedig nagyon fontos volt számomra tavaly a világbajnokság előtt, hogy ne félve menjek oda, hanem úgy, hogy oda tartozom, a legjobbak közé, és meg tudom őket verni, mert olyan edzésmunkát végzek, amit ők, csak jobban – mondta a fejlődése kapcsán Hubi. – Bobbal sokkal intenzívebb, de rövidebb edzéseket végzünk, és olyanokkal úszom együtt, akik ugyanolyan jók vagy sokkal jobbak, mint én. Tokióban nagyon görcsösen meg akartam mutatni, mire vagyok képes, ma ezt már tudom kezelni és egyáltalán nem izgulok a versenyeken. Hajlamos vagyok annyira kiadni magamból a maximumot, hogy vagy elájulok – jó azért nehezen ájulok el, de.egy hányás azért belefér egy edzés vagy versenyszám után…”
Tény, az utolsó két vébén mindannyiszor “terített” a tévékamerákhoz közeledve – és most Párizs következik.
