Ötödik olimpiájára készül a magyar úszócsapat egyik legszerethetőbb egyszersmind legeredményesebb versenyzője. Telegdy-Kapás Boginak két arca van: egy örökkön mosolygó (jó eredmények esetén örömében könnyező) tündér a parton, valamint egy igazi harcos a vízben, aki pályafutása nagyobb részében a hosszabb gyorsúszó-távokon remekelt, a kiteljesedést ugyanakkor a 200 pillangó hozta el számára.
Magyarország első ifjúsági olimpiai bajnoka
“A hal sincs kigyúrva, mégis gyors” – hangzik Kapás Bogi válasza, amit kapásból szokott válaszolni arra a kérdésre, hogy miként tud ennyire filigrán testalkattal érvényesülni egy ilyen elképesztő erőfeszítéseket igénylő sportágban, pláne, hogy ő valóban a leginkább embert próbáló távokon szerepelt igazán eredményesen.
Az óvodai úszásoktatáson mutatott, igazán biztató jeleket otthon egyáltalán nem erősítették fel a szülők, azaz teljes mértékben Bogira hagyták a döntést, hogy enged-e a csábításnak, és elkezd-e rendszeresen edzésekre járni a BVSC-be. Nos, ő úgy döntött, hogy igen – az pedig elég gyorsan kiderült, hogy megérte.
Először a 2007-es EYOF-on (Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivál) hallatott magáról, amikor 800-on ezüstérmes lett, majd az úszócsapat legfiatalabb tagjaként már a pekingi olimpiára is kijutott (alig múlt 15); igaz, 400-on indulhatott, 29. lett, tapasztalatszerzésnek pont megfelelt.
Egy évvel később 200 pillangón nyerte első junior Eb-érmét, újfent egy ezüstöt, a rövidpályás országos bajnokságon pedig a felnőttek között már három aranyérmet vitt haza, hogy aztán a 2010-es, első alkalommal megrendezett ifjúsági olimpián rögtön beírja magát a történelemkönyvekbe, hiszen ő nyerte a magyar küldöttség első aranyérmét, 200 pillangón. Szingapúrban még egy aranyat és egy ezüstöt is nyert – néhány héttel azután, hogy itthon immár az ötvenes medencében is sikerült országos bajnokságot nyernie (1500 gyorson). Év végén jött az első felnőtt Eb-érem, rövid pályán, 800-on, Eindhovenben.
2011-ben már vb-döntőt úszhatott Sanghajban, ahol országos csúccsal lett ötödik – az év második fele azonban egy bordasérülés miatt sajnos elveszett. Sikerült azonban időben felépülnie ahhoz, hogy a debreceni Európa-bajnokságon megszerezze pályafutása első felnőtt Európa-bajnoki címét, ismét csak 800-on, és ugyanezen a távon aztán az olimpián meglett a döntő is, ott pedig a hatodik hely, ismét csak új országos rekorddal.
Vb-érem, váltás, Eb-tarolás, olimpiai dobogó
A 2013-as vébén immár mindhárom hosszabb távon döntőt úszott, 800-on megint sikerült csúcsot javítania és bejönnie negyedik helyre – hogy aztán ezúttal egy szemsérülés vegye ki a “játékból”, azaz gátolja meg az újabb éremszerzést a rövidpályás Eb-n. A nagypályáson viszont semmi és senki nem gátolhatta meg, hogy 1500-on ezüstöt, 800-on és a 4×200-as gyorsváltóval pedig bronzérmet nyerjen 2014-ben, Berlinben. Egy évvel később pedig jött az első komolyabb áttörés: a megannyi Eb-siker után valahára dobogóra állhatott egy világbajnokságon is. Kazanyban ráadásul egészen döbbenetes úszással, az országos csúcsot 15 (!) másodperccel megjavítva lett bronzérmes 1500-on; ekkor sírta el magát először élő egyenes adásban a tévékamerák előtt a boldogságtól (miközben külföldi riválisai mondogatták neki: “Megcsináltad, megcsináltad!”). A szezonzáró rövidpályás Eb-ről, Netanyából is hozott érmeket – ennek ellenére rendkívüli elhatározásra szánta el magát 2015 végén: elköszönt addigi edzőjétől, Nagy Pétertől és a BVSC-től, és a riói felkészülés hajráját Virth Balázs keze alatt, immár az UTE úszójaként csinálta végig.
Mondjuk úgy, a váltás már 2016 májusában sosem látott eredményeket hozott: a londoni Európa-bajnokságon letarolta a három kedvenc távját, 400-on, 800-on és 1500-on is aranyérmes lett, plusz egy negyediket is bezsebelt a 4×200-as gyorsváltó tagjaként. Rióban pedig elérte azt, amire olyannyira vágyott: 400-on egy negyedik hellyel melegített, majd 800-on sikerült odaérnie a harmadik helyre, azaz ott állt az olimpiai dobogón. (S mint kiderült, egészen különleges bónuszként a faluban megtalálta a szerelem, avagy akkor és itt ismerkedett meg leendő férjével, az ifjú hátúszóval, Telegdy Ádámmal.)
2017 az átmenet éve volt: a budapesti világbajnokságon nem tudott még egyszer ugyanolyan nagyszerű teljesítményt nyújtani, mint az előző két esztendőben (4-5. helyek sikeredtek) – s bár az év végi, koppenhágai rövidpályás kontinensviadalon valahára huszonötösben is meglett az aranyérem (800-on), ekkoriban már régi-új kalandok felé kacsintgatott. Avagy edzőjével, Virth Balázzsal ismét elővették azt a számot, amely pályafutása hajnalán, a korosztályos viadalokon az első sikereket hozta.
“A 2016-os olimpiai bronz után a 2017-es budapesti vb-n nem nyert érmet. E relatív kudarc után úgy érezte belefáradt a gyorsúszásba, nem okozott már neki örömet – idézte fel ezt az időszakot Virth Balázs. – Ezért döntöttünk úgy, hogy elkezdtünk változatosabban készülni.Nem dobtuk el a gyorsot, nem is vettünk el az adagból, de – megpróbálkoztunk a vegyessel és a pillangóval. Utóbbiból, ami addig csak kiegészítő, erő-állóképességi gyakorlatként szerepelt a programban, picivel többet úsztunk. Azzal szembesültünk, hogy pillén annyira kényelmesen mozgott, annyira nem birkózott a vízzel, hogy egy év alatt hozzáedződött az úszásnemhez. Aztán 2018. nyarán 2:07,13-al nyert Eb-t Glasgowban. Ez végképp remek visszaigazolásnak bizonyult, és a befektetett edzésmunka ismeretében a 200 pillangóban óriási tartalékok éreztünk. Ezért a heti két pillangóedzés adagját tovább növeltem picit, míg a szerdai és szombati csúcsterhelést, az úgynevezett laktát edzést, ami addig csak gyors volt, megosztottam, a két úszásnem között. Ami érdekes, mindettől Bogi gyorsúszó ideje nem esett vissza, ám új lehetőségek nyíltak meg előtte, újra láttam az úszás iránti szerelmet a szemében. Nem mindegy ugyanis, hogy vadász vagy, vagy vad, akit mindenki el akar kapni.”
És a vadász ismét elkezdte elejteni a legnagyobb trófeákat. A 2018-as glasgow-i Eb-n érkezett az első komoly visszajelzés, amikor 200 pillén simán elsőként ért a falhoz. Régi távjain is döntőzgetett, Glasgow-ban 800-on, rá egy évre, Gwangjuban 400-on – ám ezek ekkor már inkább számítottak nosztalgiázásnak, a hangsúly ugyanis a 200 pillangón volt.
A gwangjui szárnyalás 200 pillangón
A koreai világbajnokságon aztán olyasmi történt, amire senki sem számított – legkevésbé a távot az előfutamokban és a középdöntőben is uraló amerikaiak; ők olyannyira egymásra figyeltek, hogy képtelenek voltak lereagálni, amint Bogi 180-nál melléjük ér, majd egy szédületes hajrával meg is előzi őket. És csak folytak a könnyek… Hiszen immáron világbajnoknak mondhatta magát.
“Mondhatni Bogi alkalmazkodott legjobban a döntő napján a körülményekhez, hiszen míg ő javult az elődöntőkhöz képest, a többiek romlottak. Ebből a szempontból remek tanítvány. Amíg mások szóvá teszik, ő kizárja a külső körülményeket. Szoktam mondani, Bogi törékeny kis virágszál a sok izmos nő között, de a női testében egy férfi agya lakozik. Abszolút racionálisan gondolkodik.”
Tény, azt már ott helyben közölte, hogy szép ez az aranyérem, ám még mindig kevés ahhoz, hogy a tokiói olimpián eredményes lehessen, mert biztosra veszi, ezek után figyelni fognak rá, még egyszer nem tudja meglepni így a nemzetközi mezőnyt. “Az időm egyéni csúcs, először vagyok 2:07-en belül. De ez nem egy eszméletlen idő. Sokan vannak a mezőnyben, akik 2:05 tájékán is tudnak úszni. Nekem is azért kell majd harcolnom. Ezért kell majd még több erő Tokióig. Nem feltétlen több izom, de erősebbnek kell lennem, mert a pillangóhoz jól jön.”
Sosem fogjuk megtudni, milyen mértékben befolyásolta az olimpiai eredményét, hogy a tervezettnél egy évvel idősebben állt fel a rajtkőre Tokióban. Ráadásul a köztes időszakban sok minden történt: 2020-ban, a pandémia alatt fedeztek fel nála egy alattomos pajzsmirigy-betegséget (Hashimoto-szindróma) – többek között ez volt a felelős azért a hirtelen rosszullétért, ami miatt a decemberre halasztott ob-n hirtelen vissza kellett lépnie a 200 pille döntőjétől.
2021-re mindenesetre felkészült becsülettel, az Európa-bajnokságon megvédte címét 200 pillangón, plusz jött egy ezüst a 4×200-as gyorsváltóval és egy bronz 400 gyorson; Tokióban pedig úgy úszott, ahogy tervezte… Ám néhány tizeddel lemaradt a dobogóról és negyedik lett.
Ez okozott némi lelki törést… Pontosabban – nem ez. Akkor és ott nem beszélt róla, csak később mondta el, mi is történt valójában a játékokon. “Annak a tokiói szereplésnek más oka volt, az a negyedik hely tulajdonképpen már csak valaminek a következménye volt. Néhány hónappal korábban veszítettem el a húgomat, és nem hagytam magamnak időt a gyászra. Mert tudtam, hogy nincs rá időm. Volt öt hónapom, és azt választottam, hogy megcsinálom az olimpiát – a másik opció az lett volna, hogy elengedem. Aztán az olimpiai döntő előtt kijött belőlem minden elnyomott érzés, minden feszültség… Több pszichológus azt mondta, előre borítékolta volna, hogy így lesz. Pánikrohamok törtek rám Tokióban, nem tudtam enni, valójában azt sem tudom, hogyan mentem ki a rajtkőig – össze voltam törve, csak sírtam, és nem kaptam levegőt. Ehhez képest a negyedik hely szerintem nagyon jónak mondható.”
Öt karika, öt olimpia
2022-ben próbálta magát összerakni, ám a budapesti vb sem sikerült túl jól, a római Eb-t inkább kihagyta; az egyetlen, igaz, annál csodásabb történés ekkortájt az augusztus végi esküvőjük volt Ádámmal.
A medencében azonban hiányzott valami, ami korábban megvolt – a 2023-as ob-n azért nyerte a 200 pillangót és a 400 vegyest, ám a világbajnokságon megint nem sikerült a döntőbe jutás. Sőt, immár az olimpiai szint megúszása is jóval később történt meg: a 2024-es ob-ig kellett várni arra, hogy 200 pillangón végül összejöjjön.
De összejött, s hogy valamiféle lelki plusszal fordulhasson rá a felkészülés hajrájára, a júniusi, belgrádi Európa-bajnokságon 12 évvel az első érme után is még Eb-dobogóra állhatott, immár 13. alkalommal, miután harmadik lett 200 pillangón.
“Az járt a fejemben: miért vagyok én még mindig az uszodában, vajon ér ez nekem ennyit?! Aztán arra jutottam, ha összeszedem magam, mégiscsak az lenne a legjobb, ha még ott lehetnék Párizsban. A döntésemnek két oka is van. Az egyik, hogy szerintem jól hangzik, ha úgy zárom a pályafutásomat, hogy öt olimpián indultam. Tudom, soknak tűnik, ám amikor az ember benne van ebben az egészben, amikor évről évre újrakezdi az úszást, nem így érez. És olyan jól cseng, hogy öt karika – öt olimpia. Nekem így lenne kerek a pályafutásom.”
