Albert Einstein 1936-ban publikálta arról a Science-ben, miként lehetne a Napot egy gigantikus teleszkópként használni. Ezt ma gravitációs lencsehatásként ismeri és használja ki a tudomány: abban segíti a tudósokat, hogy a nagyon távoli objektumokat „közelebb hozza” a megfigyelő számára. Ilyenek lehetnek például a több milliárd fényévre található galaxisok vagy fekete lyukak.
A gravitációs lencsehatást ugyan használják a kutatók, de nem a Nap, hanem más, nagy tömegű objektumok segítéségével. A NASA azonban most egy olyan ötletet is finanszíroz, ami a Napot használná arra, hogy a távoli exobolygók felszínét közelebbről is meg lehessen nézni – írja az IFLScience.
Amint azt Einstein általános relativitáselmélete is sugallja, az univerzumban lévő óriási objektumok meghajlítják a téridőt, megváltoztatva a fény útját. Einsteint az említett publikációban ez alapján írta azt, hogy a Naprendszernek is van egy olyan objektuma, ami képes erre: maga a Nap.
Einstein számításai szerint az a terület, ahol a Nap gravitációs lencsehatását ki lehetne használni, nagyjából 550 csillagászati egységre van az égitesttől. Egy csillagászati egység a Nap és a Föld közötti távolságot jelenti, vagyis egy olyan pontra kellene lejuttatni a távcsövet, ami 550-szer messzebb van a Naptól, mint a bolygónk.
A Voyager–1 űrszonda az 1977-es indulása óta összesen 160 csillagászati egységet tett meg, vagyis még közel sem annyit, amennyire egy ilyen projekthez szükség lenne. A NASA szerint azonban a rajban közlekedő miniatűr eszközök egy napvitorla segítségével 25 év alatt meg tudnák tenni ezt az utat. Jelenleg ennek a projektnek a kidolgozása zajlik, és ha megfelelő eredményeket hoznak a számítások, nem elképzelhetetlen, hogy a NASA megvalósítja a tervet. Ebben az esetben lehetővé válna, hogy közelről nézzenek rá az exobolygók felszínére – így pedig azt is biztosabban lehetne megmondani, hogy az adott égitest lakható-e.
Ha máskor is tudni szeretne hasonló dolgokról, lájkolja a HVG Tech rovatának tudományos felfedezésekről is hírt adó Facebook-oldalát.
HVG
