Nagy várakozások előzték meg a Formula-1-es Emilia-romagnai Nagydíj vasárnapi versenyét, hiszen a Miami GP, valamint az imolai edzések és időmérő egyaránt szoros csatát vetített előre Max Verstappen és a McLarenek között. A futam első kétharmada ehhez képest lehangolóan alakult: a pole-ból induló címvédő lassanként ugyan, de folyamatosan távolodott Lando Norristól.
Konkrétan a verseny harmadáig, Norris kerékcseréjéig hat és fél másodperc körüli másodpercet autózott ki Verstappen, amely ugyan némileg csökkent a brit korábbi szervizelése okán, ám aztán a holland újra növelni kezdte a fórját. Ez a táv kétharmadánál, hét és fél másodperces értéken tetőzött.
Húsz körrel a vége előtt aztán mintha átállítottak volna egy kapcsolót (mint később látni fogjuk: részben történt is ilyesmi), Norris ugyanis elkezdte ledolgozni a hátrányát a Red Bull-ossal szemben. Ez előbb csak lassú ütemben zajlott, aztán viszont az 53. körtől kezdve hirtelen drámaibban kezdett olvadni a két versenyző között a távolság, és úgy tűnt, még akár csata is kialakulhat közöttük a győzelemért a legvégén.
Erre végül ugyan nem került sor, de a célban mért 0,725 másodperces különbség így is az utóbbi idők egyik legszorosabb befutója volt az F1-ben. De miért volt kvázi két részre bontható Verstappen és Norris imolai csatája? Ahogy az a száguldó cirkuszban lenni szokott, ez több tényezőből állt össze.
A szezonbeli ötödik sikerét jegyző Verstappen a leintést követően elmondta, hogy végig padlógázzal kellett mennie vasárnap, viszont azt is hozzátette, hogy a hajrában a kemény gumikon úgy érezte, mintha jégen vezette, annyira eltűnt az abroncsok tapadása. „A 7-es kanyarban majdnem a lelátón kötöttem ki egy ponton, legalábbis úgy éreztem. Úgyhogy nagyon nehéz volt, igen furcsa íveket kellett teljesítenem” – fogalmazott a Formula.hu jelenlétében a sajtótájékoztatón.
A csapatfőnök Christian Horner szerint elsősorban az ütött vissza rájuk, hogy stratégiai szempontból két szett kemény gumit spóroltak meg a futamra, ám mindezt tették annak árán, hogy pénteken mellőzték őket. Utólag a Red Bull F1-es vezére elismerte: alighanem jobb lett volna, ha vannak érdemben információik a C3-as keverék viselkedéséről.
Merthogy Verstappen abroncsai teljesen kiestek az optimális működési tartományukból a futam végén. Ha pedig mindez nem lett volna elég, a hollandnak még arra is figyelnie kellett, hogy betartsa a pályahatárokat, hiszen még a verseny első felében utolsó figyelmeztetést kapott emiatt. El is ismerte a vb-éllovas, hogy extra koncentrációt igényelt ez a gyengén tapadó kemény abroncsokon, miközben Norris egyre jobban közelített rá.
Arra egyébként a rivális McLaren csapatfőnöke, Andrea Stella világított rá, mi okozhatta, hogy nem működtek a végén Verstappen abroncsai: szerinte ugyanis kulcsfontosságú, hogy milyen (hő)terhelésnek veti alá a versenyző a gumikat akkor, amikor még friss állapotukban kigurul velük a pályára.
„A fő tényező az volt, hogy milyen hőmérsékleten tudtad működtetni a gumikat. Ha például túlmelegítetted őket, akkor jelentős volt a teljesítményvesztés. Nálunk például az első etapban túl melegek voltak az abroncsok, így időt veszítettünk Verstappenhez képest” – magyarázta Stella a Motorsport.com hasábjain.
„A második etapban viszont különösen Lando menedzselni tudta a tempót, amikor frissek voltak az abroncsok. Pedig bizonyos szempontból minél újabbak a gumik, annál könnyebb túlhevíteni őket. Szóval türelmes volt, nem főzte meg őket, és ez kifizetődött a végén.”
Stella türelmet emlegetett Norris kapcsán, de azért másról is szó volt, hiszen a két héttel korábbi futamgyőztes a második etapja elején a rádión is érdeklődött, hogy miért annyira lassú a többiekhez képest, és nem nyugtatta meg az a válasz sem, hogy azért, mert a többiek többet kivesznek az abroncsaikból. Aztán viszont helyreállította a gondokat a brit:
„Azért kérdeztem, mert egyszerűen lassúnak éreztem magam, és nem tűnt úgy számomra, hogy jobban tudnám nyomni. Amint rákapcsoltam, úgy éreztem, túl- meg alulkormányzott lesz az autó és blokkolom a kerekeket. Egyszerűen a gumik nem voltak megfelelő tartományban. És Max is elmondta, hogy olyankor egyszerűen nem lehet nyomni.”
„Úgyhogy alapvetően az összes kapcsolót megváltoztattam a kormányon, hogy próbáljak segíteni a hátsó gumin és kinyírni az elsőket, mert akkor ’túl sok’ volt az első gumikból. Aztán egy öt-tíz kör múlva el is kezdtek újra felém billenni a dolgok. Úgyhogy a differenciálmű, a fékerőegyensúly és a többi megváltoztatása mind lehetővé tette, hogy visszatérjenek a megfelelő tartományba a gumik. Amint ez megtörtént, újra magabiztosan tudtam nyomni” – fogalmazott Norris.
A McLaren versenyzője azt is hozzátette, hogy annak is „megfizették az árát”, hogy némileg hűvösebb időjáráshoz állították be az MCL38-ast Imolában, így a futam melegebb korai fázisában nehezebben boldogultak. Norris szerint ezzel egyszerre mutatkoztak meg a fejlesztésekkel felpakolt autójuk erősségei és gyengeségei:
„Mindig jó, ha jó a versenytempód. De világos, hogy amikor melegebb az idő és jelentősebb a hátsó gumik kopása, elkezdünk jobban küszködni. És ezt tudjuk is, talán kicsit jobban felkészülhettünk volna rá. Mindenesetre elégedett vagyok a végeredménnyel.”
Norris a leintést követően azt mondta, hogy úgy érezte, ha még egy-két körig tartott volna a nagydíj – és ezért fohászkodott is a pilótafülkében –, elkaphatta volna Verstappent. Főnöke már óvatosabb volt ennek kapcsán: „63 kör már így is sok, bár sokszor lehet azt mondani, hogy ’még egy kör’. Ráadásul Max Verstappenről van szól, biztos, hogy egy kicsit bajba került, de képes volt a legtöbbet kihozni belőle” – fogalmazott Stella.
Azt soha nem tudjuk meg, hogy valóban elég lett volna-e még egy vagy két kör Norrisnak az újabb győzelemhez – az viszont mindenképp bizakodással töltheti el a rajongókat a szezon további részére nézve, hogy ez a kérdés egyáltalán reálisan felmerülhet.
Az Emilia-romagnai Nagydíjról és az idény várható alakulásáról a Pitwall hétfői adásában is beszélgettünk:
formula.hu
