Varga Ferenc, Onozó Róbert (Cannes)
A nyitás és az első nap a nőkről szólt, de mostanra visszaállt a szokásos cannes-i rend és az idős urak vették vissza az uralmat. A 79 éves George Miller pont kilenc éve újjáélesztette a karrierjét és a Mad Max-szériát az észbontó A harag útjával. Közben két éve elhozta ide a rettenetes Háromezer év vágyakozást is és nagy kérdőjel volt, hogy a Furiosa melyik vonalat folytatja az egyébként is meglehetősen egyenetlen filmográfiájában.
A választ a csütörtök reggeli sajtóvetítésen kaptuk csak meg és sajnos nem szolgálhatunk jó hírekkel. Az eredetileg Charlize Theron által alakított hősnő eredettörténete nem tudja tartani A harag útja lélegzetelállító dinamikáját és inkább egy felesleges, halovány utánérzésnek tűnik. Míg a korábbi filmben Theronon kívül Tom Hardy és Nicholas Hoult is emlékezetes alakítást nyújtott, a Furiosában a címszerepet átvevő Anya Taylor-Joy eleve több, mint egy óra után jelenik (addig a figura gyerekkori verzióját alakító Alyla Browne-t látjuk) meg és alig van lehetősége színészi tehetséget villantani. A Marvel kötelékeiből szabadulni próbáló Chris Hemsworth pedig hálátlan bohóckodásra kényszerül.
A Furiosa versenyen kívüli cannes-i premierje mindössze egy megálló a film promóciós körútján, sokkal nagyobb azonban a tét Francis Ford Coppola számára, aki hiába nyert karrierje során két cannes-i Arany Pálmát is (utoljára 45 éve az Apokalipszis mosttal), új filmje elkészítéséhez pénzzé kellett tennie a családi vagyon jelentős részét. A Megalopolis láttán persze egyáltalán nem csoda, hogy egyetlen hollywoodi stúdió sem akarta ezt a katyvaszt finanszírozni. Vigasztalhatjuk magunkat azzal, hogy Aubrey Plaza még sosem nézett ki ennyire jól a vásznon, és azzal, hogy Adam Driver újabb rendezőlegendát pipálhatott ki az eddig is impozáns közreműködői listáján.
A csalódások sajnos a svéd versenyfilmmel (The Girl with the Needle) is folytatódtak, Magnus von Horn a fesztivál egyik új felfedezésének tűnt, de 2020-ban amikor előző filmjét, a Sweatet beválogatták a hivatalos programba, elmaradt a rendezvény, most pedig elhamarkodottnak tűnik a bizalom. A múlt század eleji csecsemőgyilkosságokról szóló fekete-fehér dráma mindenesetre eséllyel pályázhat az idei legnagyobb nyomasztás címére, de a sokkolást sajnos nem kíséri mondanivaló vagy izgalmas rendezői koncepció, csak hatásvadászat.
A mai negatív széria miatt nem csüggedünk, a cannes-i élményhez hozzátartozik, hogy úgy ülünk be a filmekre, hogy még senki más nem befolyásolta a véleményünket és ennek természetes velejárója, hogy időnként nekünk kell kimondani az első rossz kritikákat. Viszont kisütött a nap és holnap Emma Stone és Barry Keoghan újdonságaival folytatjuk.
Nyitóképünkön Anya Taylor-Joy Cannes-ban. Fotó: Daniele Cifalà / Nurphoto / Nurphoto Via AFP
HVG