„Egy évvel és 19 nappal ezelőtt ott voltunk egy tornán, amely nem volt sikeres. Ott elhangzott, hogy olyan messze vagyunk az olimpiától, mint Makó Jeruzsálemtől. Attól a pillanattól éreztem, hogy mindenki megértette, mit kell tenni ahhoz, hogy ez ne így legyen, hogy ezen a napon ünnepelhessünk. Ezt ti csináltátok meg. Nehéz utunk volt idáig, de soha nem adtátok fel, ha valami nem úgy sikerült, mindig felálltatok. Boldog vagyok, hogy az edzője lehetek ennek a csapatnak.” Golovin Vlagyimir szavai ezek, a magyar női kézilabda-válogatott szövetségi kapitányáé, aki ezután ünneplésre biztatta a játékosait az öltözőben. Volt is miért pezsgőt bontani: az együttes négy nap alatt három meccset nyert meg ellentmondást nem tűrő játékkal a debreceni selejtezőtornán, és kijutott a párizsi olimpiára.
Pedig kis híján elúszott az esély még a selejtezőre is, amikor tavaly decemberben kikaptak a svédektől a világbajnokságon, és nyilvánvalóvá vált, hogy nem teljesítik az előzetesen kitűzött célt, a negyeddöntőbe jutást. Az egyetlen reményt a horvátok elleni meccs jelentette, amelyre győzelmi kényszerben állt ki a csapat, de 45 percen át az történt a pályán, amit az ellenfél akart. Aztán egy időkérés után ledolgozták a hatgólos hátrányukat, és megfordították a meccset. Ezzel a tizedik helyre futottak be, ami – köszönhetően annak, hogy a franciák a házigazda jogán vehetnek részt, az oroszok pedig a háború miatt kiszorultak – ezúttal esélyt jelentett a kvalifikációra.
Abban ugyanakkor nem lehettek száz százalékig biztosak, hogy sikerül is kivívni a kvótát, mert a csoportban – a lefelé kilógó Kamerun mellett – ott volt a vb- és olimpiai negyedik Svédország, valamint a japánok, akik az utóbbi időben több komoly skalpot is begyűjtöttek, köztük a dánokét. Végül az utazási nehézségekkel szembesülő kameruniak helyett a britek ugrottak be a tornára, akiket 38 góllal győzött le a csapat, a svédeket – a vezetést egyszer sem átadva – három találattal múlta felül, a japánokat pedig kilenccel verte meg.
Pedig az előjelek nem voltak egyértelműen pozitívak. A csapat Eurokupa-meccsekkel hangolt a selejtezőre, amelyek közül az elsőt 15 góllal elvesztette a norvégok ellen, az osztrákokat azonban már sikerült legyőznie. Juhász István, a Magyar Kézilabda Szövetség sportszakmai igazgatója erről azt mondta lapunknak: náluk nem okozott bizonytalanságot a vereség az Eb-győztes, vb-második és olimpiai harmadik skandinávoktól. „Úgy szerveztük meg a kéthetes felkészülést, hogy a csapat a debreceni tornára legyen a legjobb állapotban. Az első héten jóval nagyobb terhelést kaptak a lányok: több, intenzívebb edzést és komoly taktikai munkát végeztek, mint a másodikon. Az volt a cél, hogy a selejtezőre legyenek frissek, az eredmények pedig a stábot igazolják. Persze sosem jó nagy arányú vereséget szenvedni, de mi tudtuk, hogy mi áll a háttérben.”
Golovin Vlagyimir a Magyarország-Japán női kézilabda olimpiai selejtezőn
Túry Gergely
A győzelmek ezúttal könnyednek tűntek, de a játékosok és a szakvezető is kiemelte, hogy rengeteg munka árán sikerült elérni őket. „Nagyon büszke vagyok a lányokra. Első hely, három győzelem… de a legfontosabb, hogy vár minket Párizs. (…) Láttuk, hogy a fiúk mit csináltak, nekünk is muszáj volt. Az utolsó két hétben, amikor együtt voltunk, nagyon sok energiát fektettünk abba, hogy az utolsó három meccs ilyen sikeres legyen. Nagyon hosszú és nehéz utat jártunk be, de ezen a hétvégén megtérült a közel két és fél éven át befektetett kemény munka” – magyarázta Golovin. Szerinte a siker kulcsát az jelentette, hogy a játékosai szinte minden pillanatban tudták, hogy mit kell játszaniuk, és hogy mit akarnak elérni. „Abban a pillanatban minden összeállt: koncentráció, akarat, figyelem. A közeljövőben is ugyanígy kell teljesíteni a pályán, bármilyen versenyen, bármilyen meccsen” – jelentette ki.
A játékosok a csapat egységét emelték ki, amikor a siker titkáról kérdezték őket. Márton Gréta arról beszélt, hogy nagyon szeretik egymást, ez az ő nagy erősségük. Vámos Petra úgy fogalmazott, hogy a hit, az akaraterő és a csapategység állt össze erre a hétvégére, Kuczora Csenge pedig azt mondta: élet-halál harcot vívtak, a tét ismeretében egymást húzták előre a játékosok. Többen a horvátok elleni fordítást említették meghatározó pillanatként, amikortól elhitték: bízhatnak egymásban, és bárkit képesek lehetnek legyőzni.
Vámos Petra a Magyarország-Japán női kézilabda olimpiai selejtezőn
Túry Gergely
Juhász István szerint is úgy tűnik, hogy mostanra ért össze a csapat, és alakult ki a bizalom mind a játékostársak, mind az edző iránt. „Nem vagyunk még ennek a folyamatnak a végén, biztosan lesznek még nehéz pillanatok is, de már van mibe kapaszkodni. Nemcsak a horvátok legyőzésébe, de abba is, hogy tétmeccsen megvertük a svédeket, a világ egyik legjobb csapatát, és olimpiai résztvevők vagyunk. Ezek komoly fogódzkodók.”
A szakember szerint a játék minden elemében is jelentősen fejlődött a csapat, amit szintén a svédek elleni meccs, a selejtezőtorna kulcsfontosságú mérkőzése mutat meg. „Az Eb-n a két kulcsmeccsen, a horvátok és a montenegróiak ellenin hellyel-közzel 15 percet tudott világszinten kézilabdázni a csapat. Most, a svédek ellen mind a hatvan percet uraltuk, nem csak hullámokban jöttek a jó teljesítmények.”
Hiányosságként azt nevezte meg Juhász István, hogy a távoli zónából nem elég veszélyes a csapat. „A taktikai elemekben vagyunk erősek, magabiztosak, betörésben, álló játékban, a szélre való lehúzásokban. De a távoli gólokra is szükségünk lenne.” A klasszikus átlövő poszton azonban nincs nagy tülekedés: tavaly szeptemberben az éppen a vállsérüléséből felépült Szöllősi-Zácsik Szandra keresztszalag-szakadást szenvedett (a visszatérését akkor hat-nyolc hónappal későbbre saccolták), Albek Annának pedig az orra tört el, de végül a selejtezőn tudta vállalni a játékot. A szakember szerint azonban még neki is „magához kell térnie” a kihagyás után.
Szerinte a csapat az utóbbi hónapokban közelebb került a világ legjobb négy együtteséhez – a franciákhoz, a norvégokhoz, a dánokhoz és a svédekhez –, „de még nem vagyunk érintőtávolságban. Őket esetleg meg tudjuk szorongatni, lehet, hogy egyszer-egyszer győzünk, de még messze vagyunk. A többiek közül viszont nagy magabiztossággal odaengedném bárkihez a válogatottat.”
Albek Anna a Magyarország-Japán női kézilabda olimpiai selejtezőn
Túry Gergely
Azt is kiemelte Juhász István, hogy a mostani még mindig nagyon fiatal csapat – a legidősebb tagja a 31 éves Debreceni-Klivinyi Kinga –, amelynek gerincét azok a 23-24 esztendős játékosok alkotják, akikkel Golovin Vlagyimir 2018-ban junior világbajnokságot nyert. Az átlagéletkoruk a legutóbbi vb-n a legjobb 12 közül a kilencedik volt, a válogatottságuk átlagos száma pedig nem érte el az ötvenet, míg a norvégoké 120 volt. „Ezért is mondom: rengeteg tapasztalatot kell még szerezniük és mindenféle szempontból van még lehetőségük a fejlődésre.”
Hogy az olimpián mit érhet el a csapat, arról még nem beszélt Juhász István. Azért sem, mert a csoportbeosztást csak kedden este sorsolják ki, addig csupán egy dolog biztos: mivel a jó selejtezős eredmények köszönhetően a norvégokkal kerültünk egy kalapba, velük biztosan nem kerülünk össze az elején:
1. kalap: Norvégia / Magyarország
2. kalap: Hollandia / Németország
3. kalap: Szlovénia / Spanyolország
4. kalap: Svédország / Franciaország
5. kalap: Dánia / Brazília
6. kalap: Angola / Koreai Köztársaság
Azt azonban már most kijelentette a szakember: annak érdekében, hogy a kulcsmérkőzéseket meg tudja nyerni a magyar válogatott, vélhetően lesznek olyan meccsek, amelyeket majd be kell áldozni, hogy éles tudjon maradni a csapat. Főleg az egyenes kieséses szakaszban, mert „ott fog igazából elkezdődni az olimpia”.
„Ha Vova (Golovin Vlagyimir) és én is leírnánk egy papírra az ideális csapatot, a legtöbb név biztosan egyezne rajta” – válaszolta Juhász István arra a kérdésre, hogy benne összeállt-e már a válogatott kerete. „Emiatt azonban most nem az én fejemnek kell főnie, erről majd a szövetségi kapitány dönt” – tette hozzá.
Persze a játékosokat is kérdezték erről, meg az esélyekről a vasárnapi meccs után az újságírók. A keretbe kerülésről mindenki szerényen nyilatkozott, a várakozásaikról azonban többen nagyon határozottan beszéltek. A mindössze 19 éves Simon Petra, a csapat legfiatalabbja kijelentette: merniük kell nagyot álmodni, mert bármire képesek lesznek, ha ezt elhiszik. „Nem feltett kézzel megyünk ki, be fogjuk törni azt az ajtót” – jelentette ki harcosan.
A leginkább Debreceni-Klivinyi Kinga hatódott meg a siker után. A balátlövő, aki 2012-ben bronzérmet nyert a válogatottal az Eb-n, a tokiói olimpiána csak a tévében nézhette a csapatot; nem sokkal korábban született meg a kislánya. „Nem gondoltam volna, hogy megadatik, hogy teljesüljön a gyerekkori álmom” – mondta könnyek között.
A kézilabda is megtalálta a maga Marco Rossiját
Jó stratéga, közösséget épít és feltétlenül megbíznak benne a játékosai – ez lehet a titka Chema Rodrígueznek, aki a hétvégén olimpiára vezette a magyar férfi kézilabda-válogatottat.
HVG
